Francis Lawrence filmje egymásra vetíti a valóságot és a fikciót, így a végeredményben nem tudjuk eldönteni, hogy a Vörös verébben látható Magyarország a mi hazánk, vagy csak egy elképzelt formája mindannak, amit a hétköznapokban tapasztalunk. Folyamatosak az áthallások a két sík között, de az egy lépés távolságot mindig megtartja, így Magyarország és Oroszország elnöke is névtelen marad, miközben egy Putyinra megszólalásig hasonlító ember (Matthias Schoenaerts) a titkosszolgálat egyik vezetője, aki családi körben csak Ványa bácsi (Csehov után szabadon).

Ebben az alternatív univerzumban prímabalerina Dominyika Jegorova (Jennifer Lawrence), ünnepelt tehetség, de az élete mégsem csak a hírnévről és a csillogásról szól. Beteg édesanyjáért bármit megtenne, és amikor egy nem túl véletlen baleset miatt kénytelen otthagyni a balettot, akkor radikális döntésre kényszerül. Ványa bácsi közbenjárásával verébnek áll. A legjobb akar lenni ebben is, s bár a motivációja megkérdőjelezhetetlen, a szándékai már annál zavarosabbak.

- A verebek olyan kémek, akik minden trükköt bevetnek a cél elérése érdekében. Egyszerre szexuális játékszerek, kőkemény gyilkológépek és zseniális stratégák, mindazt reprezentálják, amit a James Bond filmek kicsit banálisan mutatnak be (kivétel a Craig féle 4 epizód). -

A film legnagyobb hibája a kezdés, és nem az a probléma, hogy kicsit nehezen indul be a dolog, hanem az, hogy nagyon egyértelműen indítja útjára azt a két szálat, ami később összefonódik. Helyenként a CGI részlegre is ráfért volna némi túlóra, a törött láb és egy háttérben felszálló repülőgép is elég esetlenül nézett ki. Ezeket leszámítva, a képi világgal nem volt baj, nagyon hangulatos és izgalmas a körítés, egyszerre idézi a 70-80-as évek Magyarországát, másrészt meg jelen van a 2000-es évek technológiája, okosmobilok és minden, ami csak kell.

A karakterek mind útkeresők, igazából senki sem találja a helyét, többre, jobbra, vagy csak másra vágynak, mint amit a sorstól kaptak. Ennek megfelelően vagy pszichopaták, vagy kiégett, életunt alakok. A színészi játék remekül adja ezt a fura lelkiállapotot, amikor az embernek életkedve már nincs, meghalni még nem akar, a feladatát pedig kényszerből ugyan, de a lehető legjobban akarja megoldani.

Összességében ez egy jó mozi, amire oda kell figyelni, mert bár kicsit túlzó, mégis a 21. század politikai viszonyait mutatja be rengeteg erőszakkal és meztelenséggel. A katarzishoz vezető út pedig vérrel és gátlástalansággal van kikövezne, de egy másodpercig sem öncélú. Nagyon egyben van a dolog, és lehet fanyalogni, de a kémek világa valószínűleg ilyen sanyarú. A Savaria Moziban pedig a történet többi részéről is lehull a lepel.

 Fotók: Fórum Hungary