16:05 a gépünk indulása a bécsi reptérről. Már nagyon izgulunk, 2 órával az indulás előtt érkezünk a reptérre, security check meg is van 30 perc alatt, így marad még egy kis időnk körbenézni a beszállókapuknál található rengeteg bolt és étterem között, ahol a vásárlást ugyan nem nagyon ajánlanám, már ha valakinek nem az a vágya, hogy 3000 forintért ehessen chipset és ehhez hasonló dolgokat.

A mi kapunknál hatalmas sor, rengeteg ember várakozik, amikor elkezdődik a beszállítás, és a kis Airbus 319-est elnézve meg is fordult a fejünkben, hogy vajon elférünk-e majd mindannyian. Annyit mondhatok: levegő nem sok volt a fedélzeten. Ennek ellenére nagyon kellemes utunk volt, landolásnál kíváncsian lestünk ki az ablakon, Amszterdam fölé érve már láthattuk a csatornákat és sok hajót is, már amennyire az esős idő engedte.

A reptérről a szállodánkat vonattal, majd villamossal tudtuk a legegyszerűbben elérni. Itt már kicsit nehezebb volt tájékozódni Bécshez képest, de szerencsénkre a hollandok nagyon segítőkészek a turistákkal szemben, így hát egy kedves kalauz útbaigazításával sikerült megtalálnunk a jegypénztárt, ahol megválthattuk jegyünket a reptéri vonatra. Ezt egyébként megtehetjük már a csomagkiadásnál, jegykiadó automatában, az viszont csak aprópénzt vagy bankkártyát fogad el. Amsterdam Schipol-tól Amsterdam Centraal-ig két megállót kell utazni, a jegy ára az odaútra pedig 4,30 €, ami az itthoni árakhoz képest egy kicsit borsos.

Amsterdam Centraal-nál jött a következő dilemma, amikor is bérletet kellett váltsunk a tömegközlekedésre, helyi nevén OV. A vasútállomással szemben, egy kis fehér épület a jegyiroda, amely meglepően modern elven működik: akárcsak itthon a bankokban, itt is sorszámot kell húzni. Többféle bérlet közül választhatunk: 1, 2, 3 vagy több napra szóló, illetve kreditkártya is létezik, melyre előre feltölthetünk egy bizonyos összeget, majd kilométerek után fizetünk a megtett útért. Mi a 96 órásat választottuk, ennek ára körülbelül 23 € fejenként.

Szállásunkhoz legközelebb a Westlandgracht nevezetű megálló volt, így hát a 2-es villamossal tettük meg első utunkat, melyről érdemes tudni, hogy városnézéshez talán a legjobb választás: vonalán található a Dam tér, a Prinsengracht és a Keizersgracht, ahol a legszebb lakóházak találhatóak, a Rijksmuseum.

A szakadó eső ellenére a szállodai bejelentkezés után rögtön visszaindultunk a városba, már alig vártuk, hogy belekóstolhassunk Amszterdamba. Első úticélunk a Prinsengracht, ahol sajnos a rossz idő miatt szinte semmi élet nem volt, csak a csatornák menti coffeeshopokban tömörült a nép, de ott annyira, hogy a küszöböt átlépni is alig tudta az ember. Mint köztudott, Hollandiában megtűrt, szinte legális dolog a marihuána fogyasztása, így hát a városban mindenhol érezhető ennek szaga is, főleg egy-egy Coffeeshop előtt elsétálva. Turista szemmel kicsit vicces is ez a dolog, főleg, ha azt nézzük, hogy a rendőröket sem izgatja cseppet sem. A leghíresebb Coffeeshopok közé sorolható a The Bulldog (amely egyébként az első Coffeeshop is volt Hollandiában) és a Betty Boop, ahol Quentin Tarantino papírra vetette a Ponyvaregény forgatókönyvét.

A kis macskaköves utcákon sétálva elég jó bepillantást nyerhetünk az amszterdamiak mindennapjaiba is, ugyanis az itt élő, főleg belvárosi emberek nem éppen szégyenlősek. Szinte nincs olyan ház, ahol redőny vagy függöny lenne, bármelyik nagy ablakon beláthatunk, és ez a helyieket cseppet sem zavarja. Saját véleményem szerint a belvárosban lakó tehetősebb hollandok még büszkén is mutogatják hatalmas, szépen berendezett lakásukat az utcai járókelőknek.

Közben jobb ha tanulunk egy kis KRESZ-t is. Alapszabály, hogy mindenhol alaposan körülnézünk, mert a hollandok nem épp arról híresek, hogy óvatosan közlekednek. Ha nagyon egyszerűek akarunk lenni: mindig a biciklisnek van elsőbbsége, akkor is ha nem. Ezt az autósok, a villamos és a gyalogosok is tiszteletben tartják. Ha éppen útban vagy, hangosan csöngetnek megállás nélkül, de akkor sem kerülnek ki, ha neked kell az utolsó percben elugranod. Az autósok ugyanígy viszonyulnak a gyalogosokhoz, a villamos pedig az autósokhoz. Ugyebár ki az erősebb... Nem egy „majdnem baleset" helyzetnek lehettünk szemtanúi.

Másnap megnéztük a Dam teret, amely talán Amszterdam legnagyobb olvasztótégelye. Rengeteg turista jár errefelé, leginkább azért, mert az innen szerteágazó kis utcákban találhatók a legjobb boltok és éttermek. Körülbelül a budapesti Váci utcához hasonlítható ez a környék. Itt található egyébként a királyi palota is, de a holland királyi család kevés időt tölt az itteni rezidencián.

Útközben megpróbáltunk valami ehetőt is szerezni. Nem létezik igazán tipikus holland konyha, leginkább a halfogyasztás jellemző a helyiek körében, tengerparti város lévén. Így maradtunk hát mi is a jó öreg kebabnál, de itt is ér minket meglepetés, egészen más, sokkal finomabb és nagyobb adagot kapunk az itthonihoz képest, kb. 5-6 €-ért. Gyakoriak még az utcasarkokon megtalálható kis fánkozók és gofrizók, egy fánk ára elérheti a 2 €-t is, viszont ezzel jól is lakik az ember, legalább is rajtam már egy fél adag kifogott. Sós csemegét tulajdonképpen alig lehet kapni, minden émelyítően édes és cukros, ez is holland vonás.

Következő állomásunk a Heineken sörfőzde, ismertebb nevén a The Heineken Experience. A belépő 18 €, mely tartalmazza két pohár Heineken árát is, melyet a kijáratnál lévő pub részen kérhettünk ki. A sörfőzde múzeum része teljesen interaktív, modern alapra van építve, a különböző termeken végighaladva Gerard Adriaan Heineken, az alapító úr hologramja meséli el nekünk a sörgyártás történetét. Kis felespoharakba kitöltve megízlelhetjük a sörfőzés négy fázisát is külön-külön. Ezután 4D-s termek következnek, mozgó padlóval, körülöttünk mindenhol hatalmas képernyőkkel, amelynek részeként mi magunk is egy üveg Heineken sörré válhatunk, így végighaladva a gyártósoron. A körút végén saját címkés Heineken sör vásárlására is van lehetőség, 6 €-ért.

Második napunk eredeti terve a Van Gogh Múzeum meglátogatása volt, de a hatalmas sor rengeteg időt elvett volna az amúgy is rövidke utazásunkból, így hát ezt felírtuk a bakancslistára, és inkább az állatkert felé vettük az irányt. Az Artis Royal Zoo-t is mindenképpen ajánlom az Amszterdamban járóknak. Igaz, március lévén még nem sok állat volt kint a szabadban, de a struktúrája teljesen más egy itthoni állatkertéhez képest. Az állatok nincsenek hatalmas üvegfalak vagy ketrecek mögé zárva, ehelyett szinte saját szabad környezetükben élhetnek, mindössze egy vizesárok választ el minket az oroszlántól vagy akár a majmoktól, a fókák szinte egy karnyújtásnyira úsznak el mellettünk a medencében. A belépő elég drága, 23 € a helyszínen.

Utazásunk zárásaként este meglátogattuk Amszterdam méltán híres Vörös Lámpás negyedét, a De Wallen-t.  Sötétedéskor az egész környék piros színekbe borul, az utcán sétálva bármerre nézünk, fehérneműs lányok pózolnak a házak kirakataiban, kuncsaftokat vadászva, a legális prostitúciónak köszönhetően. Ezek a lányok ugyanúgy adót fizetnek, mint bárki más, sokféle nemzetiségű dolgozik itt, jelentős a magyar lányok aránya, akik leginkább az egyetemi költségek miatt választják ezt a „foglalkozást".

Összefoglalva, Amszterdam egy csoda, varázslatos kis város, kedves emberekkel, sok kihagyhatatlan látnivalóval. Mindenkinek ajánlom legalább egyszer az életben, de leginkább még többször is. Mi is mindenképpen visszatérünk még, de ajánlatos több napra, mert 72 óra édeskevés belőle.