Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban címmel jelent meg Darabos Enikő legújabb kötete 2017-ben a Lector Kiadó gondozásában. A Weöres Sándor Színházban tartott könyvbemutatón Gaborják Ádám beszélgetett a szerzővel. Darabos Enikő író, irodalomkritikus Szatmárnémetiben született 1975-ben. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar-angol szakos bölcsész és tanári diplomát 1999-ben. Irodalomelméletből doktorált 2005-ben. 2002-2009 között oktató a Szegedi Tudományegyetemen. 2005-től irodalmi szerkesztő (A Hét, Marosvásárhely). Rendszeresen közöl kritikákat, irodalmi tanulmányokat és novellákat. Írásai 1998-tól jelennek meg hazai és külföldi folyóiratokban (Jelenkor, Holmi, Kalligram, Üzenet, Látó, Alföld, Árgus). 2011 óta a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (ma: ELTE Savaria Központ) egyetemi docense.

Gaborják Ádám kérdésére Enikő elmondta, úgy lesz valakiből kritikus, hogy rengeteget olvas, és közben hozzáfűznivalója, véleménye merül fel az olvasottakkal kapcsolatban. Amikor megírta az első kritikáját, tartott tőle, hogy majd nem fogják elolvasni, de a folyóiratok kedvelték az írásait, így rájött, szükség van rájuk. 2008-ban egy tanulmánykötete látott napvilágot Nem-játék. Nyelv, nemi szerepek, pszichoanalízis címmel, majd ezt követte a Hajrá Jolánka!. A kritikai olvasás más típusú, mint a történet kedvéért való olvasás. Általában két és félszer szokott elolvasni egy-egy regényt, először elmerül a fikcióban, aztán másodszor már a kritikus szemével nézi a szöveget. A kritikus s kérdései mentén olvas, az élvezkedő olvasó viszont zabálja a szöveget.

Enikőnél az első olvasás az élvezkedő, a második a kritikai. A kritikusokról a közfelfogás úgy tartja, hogy kivont karddal a kezükben járkálnak, és rendkívül szigorúan metszik a sorokat. Enikő nem ilyen típusú, nem is merné azt mondani egy műről, hogy jó vagy rossz. Ő inkább nyomozást végez, hogy hol talál önellentmondást a műben. Ezt az ellentmondást nem a szereplőkben keresi, mivel ők megengedhetik maguknak, sokkal inkább a szöveg egészében. Bartis Attila Nyugalom című regényében például a fiú harca az anyával nem valóságos, hanem egy póz. Erőltetett szólamnak tűnik Enikő szerint. Egy regény olvasásakor nem a szerző számít, hanem a fiktív világ működése.

A Testmetaforák kötetnek van egy íve, az Oravecz-kötetről szóló kritikával kezdődik, mely még kiforratlan, túl bonyolult nyelvet használ, ezért olvashatatlannak tűnik. Az utolsó, a Vajda Mihályról szóló kritikánál már megtalálta a megfelelő hangot, azt az egyszerű nyelvet, mely az olvasónak is megfelel. A kötetben 2004 és 2014 között írt szövegek találhatók. Már négy évvel ezelőtt is törekedett rá, hogy kiadhassa a kötetet, de a kiadók nem tolonganak a kritikai kötetekért. Enikő nem foglalkozik a kritika kanonizáló szerepével, csak arról ír, ami érdekli. Vannak olyan szerzők, Rakovszky Zsuzsa, Kristóf Ágota, akik kétszer szerepelnek a könyvben. Ennek egyik oka az, hogyha a kritikus már belekóstolt egy író beszédmódjába, akkor mindent tudni akar azzal kapcsolatban.

A kötet összeállításakor arra is figyelt, hogy nő is szerepeljen benne, noha nem szeret azzal foglalkozni, hogy mi különbözteti meg a női szerzőt a férfi szerzőtől. Ott volt a Spiegelmann Laura-jelenség, hosszú időre felkorbácsolta a közvéleményt, hogy vajon férfi vagy nő áll-e Laura blogbejegyzései mögött, melyek könyvben is megjelentek a Magvető Kiadónál. Végül kiderült, hogy Kabai Lóránt írta álnéven. Ez is azt bizonyítja, hogy nehéz a női és a férfi írásmódot megkülönböztetni egymástól.

A kötet a Testmetafora címet kapta, mert valamilyen formában minden regény a testről beszél, mindegyik másképp, a saját nyelvi holdudvara szerint meséli el, hogyan működik az emberi test. Még akkor is a testről beszél, ha hallgat róla, épp a hallgatás válik beszédessé. A test Nádas Péter Párhuzamos történeteknél jutott csúcsra, Nádas mindent elmond, amit a testről tudni kell. Szilasi László A harmadik híd című regénye új perspektívát adott Enikőnek a hajléktalan létről. A kortárs irodalomról azt mondják, hogy nyomasztó, Enikő ezt nem így véli, úgy gondolja, ezek a regények elősegítik az önmegismerést, az egyes művek világmagyarázatokat adnak.

Nádas kapcsán az értelmiségi lét szerepe is felmerült, van-e a szépirodalomnak az elitre ható véleményformáló szerepe? Nádasban azt a fajta kíméletlenséget szereti, amit mások antihumánusnak tartanak, holott nem tesz mást, mint hogy leszakad a kulturális hagyományról, és egy újszerű értelmezést hoz létre. Nádas Világló részletek című könyvének elolvasása után, hónapokig nem tudott könyvet venni a kezébe, mert úgy érezte, egyik sem ér fel vele. Kondor Vilmos könyve segítette át ezen.

A Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban című kötet 21 írást tartalmaz.