Négy hölgy köszöntötte a dalfesztivál közönségét és a tévénézőket, szóval igazi girlpowerben volt részünk az első percekben. Tegyük hozzá: talpraesetten és profin tették a dolgukat, pörgött a műsor, nem is tudom, ha az AWS behúzná a versenyt, kik lennének nálunk azok, akik csak megközelítőleg képesek lennének itthon erre. Intellektusban, megjelenésben, kisugárzásban. Tillán kívül. 

De térjünk rá a 19 dalra, a műsor sava-borsára.

Egy azerbajdzsáni konzis hölgy nyitotta a dalfolyamot hófehér ruhában. A vizuálban is kék és fehér dominált, a dal refrénjében pedig az utóbbi évek sikerreceptje, a szaggatott szókiejtés, aminek biztosan van szakmai megfelelője, hívjuk mondjuk á-á-á-á-á-á-nak. Az azeriek stabilan hozzák a fülbemászó, eu-kommersz dalokat, kérdés, mikor unja meg a közönség és a zsűri. Felütésnek se nem rossz, se nem jó, mint utólag kiderült, utóbbi nyert.

Izland nemzeti színű ruhában pompázó fellépője egy csupamosoly srác volt, aki lírai nagyívet sejtető dallal állt elő. Aztán az oktávváltás után néztünk egy nagyot, hogy van itt hang kérem, sőt, még tartalék is van benne. Picit a régi idők Supertramp-je ugrott be, hangilag hibátlan előadást hallottunk, és a dal is a helyén volt. Kár, hogy a zsűri nem így gondolta...

Albánia produkciójában végre megjelentek a gitárok is a színpadi kellékek közt... Rengeteg kék-piros kevert fényben hasított a metáloperett, nagyon egyszerűen, de folyamatosan építkező verzével, ám ebből az egyszerűségből bődületes hangterjedelem bomlott ki. Kimondott jó, hogy mindjárt az elején két széles hangspektrumú férfielőadó követte egymást, és az éneklés egyik esetben sem volt öncélú, sőt, kimondottan "hasznára" volt a daloknak. Az albán dal tovább is jutott!

A belga dal kapásból a kedvencem lett. Persze először a belga hölgy. Finom, hűvös tekintet, minimálisra húzott műviség - külsőben is. Amennyire érdekes volt a hölgy, legalább annyira volt az a dala is. Ha már párhuzamot hoztam fentebb, akkor itt sem tudom megkerülni az enyhén Portishead-es hasonlóságot, ami viszont egyáltalán nem baj, sőt! A hang teljesen a helyén, a zene pedig itt működött számomra eddig a legjobban! Szó se róla, ilyen erős kezdésre rég emlékszem Eurovízión. Hogy a zsűri és a közönség mit hallott, nem tudom, azt viszont igen, hogy mit nem... A süket fajtátokat!

A cseh versenydal tovább erősíti a minőségi nyitást: jóféle jazzes groove kúszik be kezdésként, majd egy rapes, mozgásérzékeny R'n'B-jellegű dolog fő ki az egészből. Minket megnyert ez a játékos, jópofa dal, szerencsére így látták a döntéshozók is.

Litvánia zongorakíséretes lírai dalára felvillantak a mobilkijelzők, lehet, pár évtized múlva már csak a hologramját küldi el mindenki maga helyett. ;) A digitális érzelemnyilvánítás mellett szóljunk azért a dalról is: a verze dallamvezetése és az énekesnő hangképzése erősen hajaz a Cranberries év elején elhunyt énekesnőjének stílusára. A refrén szerintem gyenge, szinte jellegtelen lett ehhez képest, nem is igazán éreztem a verzéken kívül potenciált a dalban. A szavazatok megcáfoltak, továbbment Litvánia.

Izrael sosem tartozott a kedvenceim köze az Eurovízión, és ez az érzés csak tovább erősödött a hajszálvékonynak nem éppen mondható, elsőre valamilyen távol-keleti előadónak nézett hölgy láttán. Zeneileg talán trap, de a legszembetűnőbb az volt, ahogy a Seven Nation Army főmotívuma felütötte fejét a dalban. Egy duci anime figura bolondozott egyet Lisszabonban, a zsűri és a közönség meg benyalta... A süket fajtátokat II.

És ezután jött Fehéroroszország, és a várva várt giccs érzelmek! A szerelem köztudottan a halálba kerget, szimbolikája a veres rózsa, és ha egy hölgy feszíti ki 'Ámorként' íját, annak vesszője nyilván csak rózsa lehet, amit a hősszerelmes férfi tövissel együtt kap marokra... Röptében. A végén rózsaszirom-orgia! A nyilazós hölgy tánca viszont nagyon ott van. Mindeközben a dal: valahol a juj és a jaj kategóriák közt.

Ezután egy igéző észt hölgy "áll bele" a színpadon egy szoknyaapplikációba, ami mindig más mintázatban pompázik. Nos, ezt később vettük csak észre, először ugyanis arra figyeltünk, ahogy a hölgy énekel. Pontosítunk: ÉNEKEL. A produkció emiatt teljesen statikus volt, ám ilyen hang, és ilyen dal mellett minden mozgás csak zavaró tényező lett volna. Ha vannak ennek a versenynek új távlatai, akkor ez az volt! Ez az irány, a gazdagon operás popzene, nevezzük most poperás stílusnak, igenis hihetetlen magasságokba képes repíteni - hitelesen. Úgy, hogy mellette nem ragad, nem nyúlik. Ugyan az elektroalaptól azt vártuk, hogy majd bepörgeti a dalt, ám sokkal jobb sült ki belőle: az énekhang dominált és uralta végig a produkciót. Hatalmas gratuláció, szerencsére a zsűri sem aludt el mellette.

Bulgáriától végre egy enyhén etnós beütésű dalt kaptunk, de aki a Balkán vidékéről jön, attól ez szinte elvárás is! Persze ne gondoljunk itt autentikus népzenére, ami végigkíséri a produkciót, csak egy-egy "hangszeres kiszólásban" villant fel a balkániság, egyébként erős elektronikus támogatással szólalt meg a dal. Mély nyomot nem hagyott bennünk, öten énekeltek, mind feketében voltak, volt egy fehér parókás domina is köztük, meg néger, meg echte balkániak... szóval fullba tolták a multikultit, píszíség volt, ergo továbbjutás kikövezve.

Macedónia már annyi mindennel megpróbálkozott, most a reggae-t is kipipálhatja. Hmmm.... ez nem is rossz: kipipálni a reggaet? Érted, ugye? Kipipálni... Wink wink, nudge nudge? :D Aggodalomra semmi ok, az idő előrehaladtával a dal lassan, de biztosan eu-kommersszé silányodott. Az énekesnőnél kapásból feltűnt, hogy kimondottan dekoratív, kis miniben, ám nyakig felhúzott felsőben grasszált a színpadon. De ugye a női rafinéria... Ha már a dal szar, legalább az működjön! És lőn, eljön a számközép és mered a szemközép, hogy a felesleges cuccot ledobva micsoda dekoltázs hullámzik-omol ki a flitteres kűrruha alatt... Ómájád! Innét a dalra figyelni minek? Főleg, ha nem is érdemes! De a zsűrit azért nem tudta megtéveszteni egy ilyen überpolíros lökhárító se.

A volt jugó tagállamok előadónői úgy tűnik különversenyt folytatnak a Beauty of Balkan címért, mert Horvátországot egy roppant merész ruhában fellépő, roppant jó alakú hölgy képviseli egy roppant semmitelen dallal. A stílusa Lady Gagás, ezer grimasz, mimika, metakommunikációs érzelmi nyomatékosítás, azaz sokat adni "kintről", keveset belülről. Kár érte, megnéztük volna a döntőben. Vagy ha lenne a 35. helyért helyosztó... mondjuk egy párbajban a macedón lánnyal.

Eddig kellett várni egy mézesbödön hangú palira, legalábbis a dal eleje kellemesen mélymeleg tónusban szólalt meg Ausztria képviselőjétől. A linzi születésű Cesár Sampson dalába az amcsi soult és gospelt kondérozták össze, és érzéssel megburították az "eurovíziós slágeralapok" nevű E-mentes ízfokozót is. Végül egy élvezetes finomság főtt ki belőle, amiben nyilván nem az ízfokozó vitte a prímet, hanem a kicsit a 70-es évek amerikai zenei trendjét megalapozó soul-gospel összhatás. Előre soulunk, Kancsita után lehet, ismét Ausztria lesz a házigazda?!

Aki görög, az mindig az anyanyelvén énekel. Mert a görög egy ilyen nép. Nép. (csak a "zöldérzelműek" miatt hangsúlyozom, mint létező fogalmat...). A dal hozza is a tipikusan görögös zenei motívumokat, amiket popelemekkel kevernek eurovízióssá. A tűzrakétázásért kár, szerintem testidegen volt, és azért is kár, hogy elmaradt a dalban rejlő katarzis. Sajnos nem is ment tovább.

Finnország. A Lordinak 2006-ban már bejött ez a "monsterses-zombis" téma, most Saara Aalto énekesnő adta elő. Ez volt dalának címe. Zenei alapja - vagy nevezzük inspirációjának... - pedig a 2012-es nyertes, Loreen Euphoriája. Ultragáz, hogy ez a stílus még mindig söpör a dalfesztiválon. Semmi egyediség, ergo tovább is jut. A süket fajtátokat III.

Gyorsan túltesz minket az első felháborodásunkon az örmény versenydal. Óriási hang, hatalmas energiák, férfiasság és bizony: katarzis! Brutálisan jó dal. Semmi külsőség, semmi, ami figyelmet von el tőle. Masszív hangdominancia. Gondoltuk mi. Süketség part IV.

Svájcot egy Madonna-vadócságú lány és tesója, egy multiinstrumentális zenész képviseli. Eléggé dinamikus a produkció, a színpadi jelenlét is okés, de nálam nem működik a dal. Talán mert nem jó.

Egyszálgitáros nélkül nincs Eurovízió!! Írország angyalarcú gitárosához azért zeneileg csapódott egy angyalarcú egyszálzongorista leány is, és a nagyon kis cuki, britpop dalocska alatt egymást kerülgette két ficsúr. Koreográfiailag. Béke, szépújvilág, európai értékek. És továbbjut, peszmeg!!!!  

Itt a vége, de hogy ennyire a legótvarabb diszkóshittel álljunk fel a képernyő elől, mint utolsó emlék, ez azért nagyon övön alul volt! Ciprust egy kacsaszájú nőstény képviselte, amúgy bomba alakkal, masszív hajrázással, némi énekkel és az elmaradhatatlan szószaggatással (lehet, a szósz aggatás sokkal jobb lett volna mindenkinek...). Nagyon díva akart lenni, és mi is "dívtunk" azzal, hogy szalonképesek maradjunk. Ibizai éccakai partihelyen, lelakott lakókocsi- vagy konténerparkban "meglepetésvendégnek" fasza. A tavalyi győztes, a portugál Salvador Sobral nyilatkozta a 2017-es dalversenyt követően: "a zene nem a tűzijátékról szól, hanem az érzelmekről". Ciprus leányának hiába is magyaráznánk ezt... Meg a zsűrinek is... A süket fajtátokat V.

Hát ez volt a "piszkos tizenkilenc" kedden, gyorsan készítettünk egy 8-as listát, ami egyben rangsor is. Ugyan nem 10, de szerintünk ez a 8 dal minőséget képviselt az első elődöntőn.

1. Belgium (nem jutott tovább)
2. Örményország (nem jutott tovább)
3. Észtország
4. Ausztria
5. Albánia
6. Csehország
7. Görögország (nem jutott tovább)
8. Izland (nem jutott tovább)

Ehhez képest a 4 találatos szelvényünkön nem húztuk be az alábbi "nyerőszámokat":
Ciprus
Litvánia
Izrael
Bulgária
Finnország
Írország

Csütörtökön folytatás a második elődöntővel, amiben fellép a Magyarországot képviselő AWS, és amiről már kolléganőnk, Orsó fog írni!