Eljutottunk végre a döntő műsorig, amit most mégis itthonról nézek (a cikkírónak is lehet zenekari elfoglaltsága), de ez talán nem von le a hallottak értékéből. Az biztos, hogy a mezőny igazán vegyes, ennek minden szempontból örülünk, akárki is lesz a végső győztes. A nyolc döntős most tényleg büszke lehet, mert sok jó dal közül kerültek be a nyolcas mezőnybe. Az viszont érdekes, hogy egyetlen hölgyversenyző sem jutott be még csak a döntőbe sem - tehát tuti, hogy idén is férfi fogja képviselni az országot Lisszabonban.

Leander Kills: Újabb, harmadik verzióval jelentkezik Leander és bandája, nekem bizony ez jön be legjobban. Nem kell akusztikozni, srácok, igenis oda kell... verni, ennyi. Leander énekben is alaposan összeszedte magát, ez jó volt (és a kedvenc háziáldásos részem is benne van).

Yesyes: Szabó Ádámmal továbbra sincs bajunk, minden oké itt is, kiemelendő talán az a felszabadultság és energia, ami eddig talán hiányzott ebből a produkcióból. A fehérre szőkített hajat mondjuk kihagyhatták volna, de ettől még a hang, az hang, a dal meg dal. Igaz, én ma abszolút rockpárti vagyok, de el kell ismernem ennek a számnak is az előnyeit.

Süle Zsolt: Érdekes változatosságot jelent ez a dal a nyolc közt. Nem grandiózus, nem nagy hang, nem igazán dinamikus, tulajdonképpen még túl sok mondanivalója sincs, mégis szerethető és kellemes. Cseh Tamás, Szabó Balázs Bandája, Ghymes, Zorán amik eszembe jutnak, de igazából ez sem baj, jó, hogy itt van.

Horváth Tamás: Az én nyolcas listámon ő az utolsó, de ettől még bejutott, és akkor is, ha nem tetszik. Értékelendő az énekhang, mert a dal és a szöveg lehet olyan, amilyen, az ének bizony akkor is kiemeli. A sombreróban csárdásozó fehércipősöket továbbra sem tudom hova tenni, de hát ez Portugáliában sem hiszem, hogy szemet szúrna, mint ahogy a szöveg sem.

Biga: A jól ismert, megszokott, megbízható profizmus, a nemzetközi verseny szempontjából nem haszontalan tökéletes angolsággal - Biga és Király Viktor hátán fát lehetne vágni, akkor is tökéletesen adnák elő a dalukat. Bizonyos szempontból ez nagyon jó, hiszen biztonsággal kiküldhetőek gyakorlatilag bárhova, tuti, hogy hibátlan teljesítményt nyújtanak.

Dánielfy Gergely: Nagyon nehéz egy ilyen produkciót összevetni mondjuk egy Leanderrel, de ha verseny, hát verseny. A szöveg talán valóban nem tökéletes, de továbbra is tetszik a dinamika, a tiszta és egyszerű hangszerelés és a szimpatikus énekes.

AWS: Természetesen ismét őket vártam legjobban, ők a favoritjaim. Remélem, bekerülnek a négybe, mert akkor (sokat hangoztatott elveimmel ellentétben) még sms-t is hajlandó vagyok küldeni rájuk. Lássuk be, óriási lépés lenne, ha egy metálbanda dalát játszanák innentől orrba-szájba a rádiók, és talán a Rock FM is végre belátná, hogy iszonyat hiányosságokkal működik, de persze ez egy picit más téma. Az AWS viszont olyan energiákat lövellt a közönségre és a zsűrire, hogy mindenki teljesen feloldódott, vidám, sztorizgatós hangulat és viccelődés kezdődött értékelés helyett - az igazi jó zene ismérve, hogy ellazít, felold!

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Király Viktor: A Dal 2018 utolsó versenyzője, ahogy szóba is került már, rendkívül gyakorlott, profi, egyedi hanggal, világszínvonalú előadásmóddal. Jó kis hangulat ez is így a végére, jó kis dal, megnyerő a jelenlét is. A vokál is szuper, valóban.

A zsűri pontozása alapján a négy végső döntős:

1. Dánielfy Gergely

2. Király Viktor

3. Yesyes

4. AWS

Both Miklós végső értékelését ajánlom mindenki figyelmébe, mert szó szerint egyelőre nem tudom idézni.

Amint kihirdették a továbbjutókat, kb. tíz percig sem telefonszám, sem kód nem jelenik meg a képernyőn, nehogy esetleg valaki szavazhasson. Közben a Leander Kills megkapja a legjobb akusztikus verziónak való díjat (joggal).

És most pár szóban a zsűri "döntéséről". Közben lemenet Mező(ny) Misiék extrája, de őszintén: nem érdekelt. Azzal voltam elfoglalva, hogy felszedjem az állam a padlóról, ahova ez a nyomorult értékelés juttatta. Merthogy a műsor során a második legtöbb pontot (a zsűritől) kapó, 1 pont híján maxos AWS ÉPPENHOGY bejut a végső négybe, míg Király Viktor 10 pontot kap Frenreisz Károlytól, és a nyilvánvalóan lopott dallal induló Yesyes majdnem kijön nyertesnek? Ezt hogy? És Both Miki, igen, szép dolog, hogy odamondasz a rádióknak, hogy miért nem játsszák a kevésbé ismert zenekarok dalait, és hogy most megmutatjuk a slágergyárosoknak, hogy mi vagyunk a faszagyerekek, és joga van ott lenni a rockzenének is, erre EGYETLEN PONTOT SEM ADSZ B..MEG EGYIK ROCKZENEKARRA SEM? Hát milyen zenész vagy te? Milyen gitáros? Mert Schell Judit és Mező Misi legalább egy nyomorult 4-est odatolt az AWS-re, ennek köszönhetően legalább szavazhatunk rájuk.

(Közben Pápai Joci ZÁRT SZÁJJAL, valami nem létező nyelven adja elő az egyetlen dalát. Borzasztó, inkább nem is értékelném.)

A közmédia által bábként odaültetett zsűri tehát ismét megmutatta, hogy saját döntésre képtelen, továbbra is az eurovíziós nyálat szeretné futtatni, rockzene szóba se jöhet, és félreértés ne essék: ezek jó dalok, jó előadókkal! Nem ez a problémám, hanem hogy akkor miért ajnározták tele szájjal három komplett adáson keresztül azokat, akikre végül konkrétan egy nyamvadt pontot sem adtak? Semmi következetesség, semmi őszinteség, és Both Miki ebből a legnagyobb csalódás, mert eddig az ő véleménye még számított, hát sajnos innentől már nem. (Frenreisz legalább Leanderékre adott pár pontot.)

A nézői szavazatok alapján viszont aki idén Portugáliában képviselheti országunkat, nem más, mint az AWS! ENNYIT A POPRÓL, ENNYIT A KÖZMÉDIÁRÓL, ENNYIT A ZSŰRI SEMMITÉRŐ SZAVAZÁSÁRÓL! Most legalább végre tényleg az történt, amit a közönség akar! Köszönöm minden szavazótársamnak, hogy végre megtört az a megtörhetetlennek hitt széria, amit már a végletekig untunk. Köszönjük AWS, hogy életet hoztatok ebbe a lottyadt műsorba! Köszönjük, hogy reményt adtok a végletekig mellőzött magyar rockzenészeknek, hogy igenis történhet még valami ebben az országban.

Végre történik valami. Végre örömmel várom az Eurovíziót. Köszönöm.