A műsor ezúttal jóval hosszabb, hiszen két csodálatos portugál énekesnő kezdése után a döntősök bevonulása is nagyobb teret nyer, több az előadó is, és természetesen ott a végén a végtelenbe (és tovább) nyúló szavazás. Nem bánjuk azonban, hiszen idén is ott van a magyar versenyző a döntőben, van kinek szurkolni, sőt, talán picit nagyobb szívvel drukkolunk nekik, mint korábban bárkinek eddig.

Sok már ismert produkció mellett van még öt ország öt dallal, akiket eddig nem láttunk. Róluk is ejtünk pár szót, illetve mindenkiről, akiről eszünkbe jut valami. Minden előadó előtt szokás szerint láthatunk egy kis bejátszást, és tetszik az az ötlet, hogy mindig egy zöld ajtón át jutunk Portugáliából az adott országba. Szeretnék én is egy ilyen ajtót!

Spanyolország

Egy igazi szerelmespárt láthatunk a színpadon. Kissé furcsa hangon kezd a duó fiútagja, mintha lenyelt volna valamit. Kedvesek meg aranyosak, de inkább egymásnak énekelnek egymásról, mint nekünk. A hölgy végig tiszta, a fiatalember sajnos csúszkál, pedig alapvetően maga a dal nem veszélyes szintű. No jólvan...

Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni Szlovénia produkcióját sem, elképesztően magabiztos, energikus, jó  hang, és a közepén az énekeltetés nagyon jó ötlet volt. Litvánia egyszerű dala is megfogott. Ausztria versenyzője egészen kiemelkedő technikájú hanggal és jó energiákkal érkezett. Észtország egy gyönyörű hangú operaénekesnőt küldött, üdítő ritkaság a mindenkori mezőnyben.

A Norvégiából érkező Alexander Rybak dala korábban egyáltalán nem jött be, most viszont odafigyeltem a szövegre, és a jókedvre is, és a fene tudja, ez azért elég jó bulis nóta, és néha kell egy ilyen, főleg ha meg kell mozgatni egy ekkora tömeget.

Portugália

Ez a dal konkrétan valaminek egy az egyben az eléneklése, és addig nem is nyugszom, amíg meg nem találom. Mind a versszak, mind a refrén, de még a hangszínek is stimmelnek... csak jusson eszembe.

Egyesült Királyság

A dal eléggé sablon, de az énekesnő jó jelenség, és a hangja is nagyon tetszik. Ami viszont még sose történt az általam látott Eurovíziókon: egy néző berohant a színpadra, kikapta a mikrofont az énekesnő kezéből, és elkezdett bele kiabálni (talán valamit a szabadságról?). A biztonságiak pár másodpercen belül visszaadták a mikrofont, és SuRie (a közönség egyöntetű támogatása mellett) hatalmas energiával végigénekelte a dalt, láthatóan megdöbbenve, remegve. Itt látszik meg a profizmus, bár a szervezők óriási biztonsági bakit követtek el ezzel.

A szerb dal továbbra is tetszik nekem, különleges énekhangokkal különleges dallamokat hallhattunk.

Németország

A szép hangú (és szép hajú) német fiú egyszerű dallal és egyszerű előadással érkezett, de igazából annyira sokféle és külsőségekben is annyira gazdag ez a verseny, hogy nekem ez kifejezetten tetszik, megnyugtat és elgondolkodtat.

Albánia versenyzőjének is különösen jó hangja van, és oké, hogy az énektudás ezen a szinten nyilván elvárás, de azért érdemes a jó hangokra odafigyelni.

Franciaország

Érdekes történet, kellemes, egyszerű dal, jó hang, konszolidált megjelenés. Nekem emlékezetem szerint azutóbbi években a francia versenydalok nem annyira jöttek be, de ez most igen.

Csehország produkciójára nincsenek is szavaim, Justin Timberlake elmehet a fenébe. De aztán rájövök, hogy ez egy nagy buli, szóval mindent bele! A dán Rasmussen bezzeg milyen kis szolid, persze neki bőven elég, ha áll és néz (na jó, azért elég komolyan énekel is ezek mellett, hehe). A csinos fiúk után jó látni a csinos ausztál versenyzőt is, aki szerencsére nem csak csinos, de igencsak jól énekel, igaz, egy meglehetősen középszerű dalt. A finnek megjelenése alapján viszont nagyon másra számítottam, igaz, az énekhang nagyon rendben volt, de a stílus nem tetszett. Bulgária eurovíziós csapata meglepően vegyes, kissé talán eklektikus, de mindenképpen érdekes az öt különleges hang együtt. Moldova formációja nagyon érdekes színpadképpel, viszont ezerszer elnyűtt nótával próbál érvényesülni. A svédeket meg úgy, ahogy van, még mindig nem értem.

A magyar AWS természetesen az este legjobban várt szereplője. Én őszintén azt hiszem, hogy ebben tényleg minden, de minden benne volt, ami csak lehetett. Hallottam, láttam a dalt mindenféle színpadon, élőben is - ez magasan a legprofibb volt mind közül. Ez igen, srácok! Jó volt magyar szöveget hallani!

Az izraeli versenyző egyedi és profi, nekem talán picit sok a szín és a furcsaság, bár itt is elmondhatom, ha az énekhang nagyon a helyén van (néha egy picit Kesha utánérzés, az alap meg szerintem White Stripes, de hát ez csak asszociáció). (van azért komolyabb plágiumgyanú is!! ;) - a Szerk.) A holland country olyan, amilyen, nincs vele baj, csak miért...? (Amiért Moldova valami bulis puerto ricói cuccot nyomott?) Ezek után az ír akusztik egészen üdítő, bár nem mondhatom, hogy ezt se hallottuk még sose. A ciprusi párductest amúgy jó hanggal párosul, de a dal egy nagy semmi.

Olaszország

Az olasz duett egészen érdekes. Az olasz nyelv eleve nagyon alkalmas az éneklésre, a két fiú pedig két különböző karakter, jól kiegészítik egymást. Szeretem a lefelé építkező refrént is, és az energiát, amit átadnak ebben az amúgy nagyon egyszerű dalban.

Az összes dal elhangzott tehát, közben az angolokat érintő incidens miatt felmerült, hogy esetleg még egyszer előadják a produkciót, de úgy döntöttek, minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. A szavazás ideje alatt rengeteg mindenféle zenét és éneklést hallunk, portugálokat, ifjúsági eurovíziós nyertest (nagyon jó volt), és természetesen a tavalyi győztest, Salvador Sobralt, aki szerencsére most már jó egészségnek örvend.

A pontozás során először az egyes országok zsűrijeinek szavazatait osztják ki, ez az a bizonyos nagyon sokáig tartó művelet, elvégre 43 országon kell egyesével végigmenni. Érdekes, hogy az általam értékelhetetlennek tartott svéd dal mennyi pontot kap, még a magyar zsűri is adott neki egyet, de miért? Miért? No mindegy. A zsűri pontozása alapján bizony igencsak előkelő helyen végez a svéd fiú, konkrétan a második helyen Ausztria mögött - persze a nézők szavazatai itt még nem játszottak. Amikor ezt végül összesítik, egyik szemem sír, a másik nevet, mert nem Svédország nyer, viszont nem is Ausztria, akivel teljesen kibékültem volna, hanem bizony Izrael.

Önmagában az mindig teljesen sötét számomra, hogy a zsűri vajon mi a fene alapján pontoz, én a magam részéről ki is hagynám egy az egyben a zsűrit ezekből, döntsön a nép, sokkal életszerűbb lenne az egész. Még a szavazatok kommunikálásához két dolog: Görögország megpróbált viccelődni az Oscar díjátadóval, amit szerintem kb. senki nem értett; a másik egy kérdés: nem lehetne, hogy egyszer, csak egyszer valaki olyan mondja be a magyar pontokat, aki nem csak annyit tud elnyökögni, hogy "tenkjúfordöömézingsó"? Ha egyszer netán nálunk rendeznék ezt a versenyt, mégis honnan akasztanánk le nem négy, de egyetlenegy embert, aki tűrhetően levezényelné angolul ezt az egészet? Portugália négy műsorvezetője végig tökéletes, perfekt kiejtéssel, mindenféle befeszüléás nélkül volt képes végigcsinálni ezt a bizonyára nem könnyű feladatot - nálunk az a két nyamvadt mondat is állandóan problémát okoz. Gúdívningliszbon...

Jövőre tehát Tel Avivban lesz eurovíziós verseny, kíváncsian várjuk. Köszönjük, hogy velünk tartottatok!