Végre elérkeztünk az idei döntőhöz - az adások alapján a következők már biztosak:

- Ez egy nagyon unalmas műsorfolyam volt.
- A két legjobb műsorvezetőt vonultatták fel, akik valaha is szerepeltek itt (és a legjobban öltöztetetteket is egyben).
- A leggyatrább zsűrit láthattuk véleményezni: Mező Misi és Both Miki kivételével értelmes véleményt nem hallottunk, bár Vincze Lilla legalább kedves, Nagy Feró még csak az se.

A plágiumbotrány közben (mert azért gyűrűzik ez rendesen) Pápai Joci úgy vette le a zsűrit a lábáról, hogy az számomra teljesen érthetetlen, és igen, ő lesz az, aki ÚJRA képviseli hazánkat az eurovíziós versenyen.

A döntős dalok újra elhangzottak, és némelyik egyébként egészen kellemes meglepetéseket tartalmazott. Itt van például a Middletonz: az akusztikus részek kifejezetten feldobták a dalt, és Oláh Gergő is új, improvizatív motívumokkal bővítette a dal végét. Nagy Bogitól is kaptunk újdonságokat, a Fatal Error pedig valószínűleg a létező legelegánsabb rockbandaként jelent meg (szerintem így kéne koncertezniük is, nagyon tetszett a csokornyakkendő!).

Pápai Joci esetében továbbra sem értem a feszített nyakú, reszkető fejű, értelmetlen szövegű éneklést, és hogy mi ez a „zőítébüszkesé", ezt sose fogom kideríteni ("Az ő hitét büszkeség vallanom" - a Szerk.). Hagyjuk. Ha ő nyer, én feladom a versenyt, és a továbbiakban A Dal-lal sem foglalkozom, mert pont azt a színvonalat kezdi képviselni, mint az X-Faktor. (Félreértés ne essék: nem RÁ haragszom, hanem ÉRTE: ő ennél ezerszer jobbat tud, nem tudom, mi történt vele az elmúlt két évben. Ott voltam, amikor nyert, láttam élőben énekelni, jó volt. Hogy miért változott, nem tudom, de ezen sürgősen javítani kellene.)

Pápai Joci énekli a győztes Az én apám című dalt A Dal 2019 televíziós versenyen a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Szekér Gergő dalából azt a rap-részt még mindig eltüntetném, de a többi tetszik, és ő is hozott új fordulatokat (az ő esetében plágiumnak még csak a halvány gyanúja sem merülhet fel, tekintve azt a kb. fél sornyi hasonlóságot). Az Acoustic Planet énekesnője most viseli a legcsinosabb ruhát, és jé, a dal is ugyanúgy tetszik. (Nagy Ferót nagyon remélem, hogy jövőre nem hívják meg zsűritagnak, mert egyszerűen vállalhatatlanul szánalmas.) Vavra Bence lehet, hogy igyekezett az interakciókat kibővíteni, de sajnos ez nem sikerült, bár az is igaz, hogy egy ilyen éneklős dalban nyilván nem nagyon lehetséges pl. táncikálni. A táncos hölgy viszont fantasztikus (kár, hogy nem hallottuk a nevét), de kettejük közt sajnos nincs színpadi feszültség, élő kapcsolat, ezen sokat lehetne javítani.

A döntő sajátossága, hogy itt a zsűri már csak a végén pontoz, és az első négy jelölt közül választhatunk mi, nézők (állítólag). (Érdekes egyébként, hogy a 8 döntős dalból 7 magyar nyelvű, ez mondjuk még nekem tetszik is.) Az értékelés során hangzott el a címbeli magvas gondolat is, méghozzá természetesen Vincze Lillától (még szerencse, hogy azt nem mondta, hogy a lélegzésnek is nagy szerepe van az ember életében).

Pápai Jocit ünneplik versenytársai (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

A legjobb négy a zsűri szerint:

Pápai Joci
Acoustic Planet
Vavra Bence
Nagy Bogi

A legjobb nyolcból egyes-egyedül Oláh Gergő maradt nulla, azaz nulla ponttal a végén - azért ez elég szánalmas, legfőképp a zsűri szemszögéből, hisz ők adtak neki annyi pontot, amennyivel végül ide jutott.

A legjobb az egészben, hogy a számolás végeztével NEM ÍRJÁK KI a képernyőre, hogy ki jutott tovább, hanem szavazásról meg nyereményekről beszélnek, és kb. 8 percig teljes információhiányban néztük a nagy semmit. Gratulálok, tényleg.

Jaj, még egy nagyon remek eredmény: a legjobb akusztikus dal díját a USNK kapta meg. Én akármennyire is kedvelem ezt a duót, azért a produkciót nézzük már meg, mert szerintem Trap kapitány se menti meg (a hamis énekléstől semmiképpen):

Az AWS is eltolja a tavalyi győztes dalt félgőzzel (akusztikusan, vagy mi), rendben, ezt kedveljük, de mivel jobban szeretnénk, ha már vége lenne az egésznek, valahogy nem annyira lelkesedünk (nyugalom, voltam AWS koncerten, ott ezerszer jobb).

Nos a végeredmény számomra letaglózó. Pápai Joci nyert. Olyan embert juttatott a zsűri a legjobb négy közé, akinek a magyar nyelvű szövegét NEM LEHET ÉRTENI. ByeAlexet se szerettem, de ő legalább képes volt artikulálni.

Szóval viszlát Dal, viszlát. Jövőre nem találkozunk. Nem vagyok szomorú. Most pedig meghallgatom a Queen 1985-ös Live Aid-fellépését, hátha kimossa a fülem.