Szendi Péter egyik képcíme Kortársak volt, egy totál képben együtt ábrázolta alulnézetből, békaperspektívából a kis tőzikét és és fölötte magasban az összezáródó fák koronáit. Így vagyunk mi is kortársai egymásnak, és így kortársai apa és fia is egymásnak. Korunkat saját nézőpontunkból ábrázoljuk, amelyek tökéletes és hiteles lenyomatai műveinkben az időnek, amiben élünk. Ez hasonlatos a zárványokhoz, a fosszíliákhoz, az egykori élet kövületeihez, amik pontosan magukba zárják az időt. Egy festő, egy fotós műve is ilyen, mert azt az időt, azt a életszemléletet, világképet örökíti meg, amiben a saját korukban éltek - hangzott el Tóth Csaba festőművész tárlatnyitó gondolatai között.

Tóth Csaba beszédében idézett József Attilától, A Dunánál című versének második versszakából: "Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen, / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem./ ... Verset írunk - ők fogják ceruzámat / s én érzem őket és emlékezem." 

A festészet műfajait a fotográfia is átvette (portré, tájkép, életkép stb.), ezek a képformák, műfajok évezredes múlttal rendelkeznek, és tudattalanul tovább éltetjük őket, amikor festünk vagy fényképezünk. A modernitás szeretné kitörölni őket, de oly mélyen belénk kódoltak, oly mértékben antropomorfak, hogy ez egy utópikus törekvés.  

A műben a fogantatás pillanatában (a fotó esetében ez azonos az alkotás pillanatával) "kész az idő egésze", vagyis megszakítjuk "az idő árját". A kiállításmegnyitók, és az életünk más rituáléi ugyanezt teszik: megállítják az időt, megörökítik annak állapotát az utókor számára. Apa és fia képi gondolkodása, képalkotása így rokon egymással, amiről a kiállítás képei tanúskodtak - zárta méltató gondolatait a festőművész.

A kiállítás június 30-ig tekinthető meg a Batthyány-kastély Városi Kiállítótermében.