A modern város elnevezés, ahogy a fenti sorokból is kiolvasható a dinamikusan növekedő népesség, folyamatosan fejlődő közigazgatás, oktatás, kultúra és pénzügyi intézmények mellett az ezeknek helyet adó középületeket, bérpalotákat, szakrális épületeket is magában foglalja. A város népessége a dualizmus korában ötszörösére, épületállománya több mint négyszeresére növekedett, tudtuk meg dr. Melega Miklós főlevéltáros „Épületek és építészek a dualizmus kori Szombathelyen" című előadásából.

A város területének bővítése térképekkel került bemutatásra, amelyeken jól látható volt, hogy az új városrészek kiépülése délen kezdődött középpontjában a szép arányú Batthyány térrel, és a nyugat, majd az északi városrészeken át a keleti városrésszel, illetve annak vasúton túli függelékével fejeződött be. A keleti városrész lett a történelmi belvárost a vasútállomással összekapcsoló városrész. A város reprezentatív főútvonala a Széll Kálmán utca volt, amelynek sugárút jellege és az épületek stílusa a budapesti Andrássy útra emlékeztetett. Ez természetesen nem a véletlen műve, hiszen az itt található épületek jelentős részét Budapestről érkező építészek, illetve építőmesterek készítették. A középületek tervezéséhez is a fővárosból érkeztek építészek. A Törvényszéki Palotát (Szily János utcában) Wagner Gyula, a Gyalogsági kaszárnya épületét (Kálvária utcában) Czigler Győző, Takarékpénztár épületét (Fő tér 12.) Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri építészek tervezték.

A Bérpaloták, a Fő tér többszintes lakóépületeinek tervezésében és építésében már a szombathelyi születésű építészek is részt vettek, többek között Id. és Ifj. Brenner János, Wälder Alajos, illetve Szabovics Ottó, aki a szombathelyi Őrangyal Patika 1902-ben elkészült épületét is tervezte az Óperint utcában.

Szombathely a dualizmus korában tehetős városnak számított, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a budapesti építészek, építőmesterek közül többen is a városban telepedtek le, és nem tértek vissza a fővárosba. A bérpaloták és lakóépületek építtetői egy - napjainkban katalógusnak nevezett - könyvből választhatták ki az épület stílusát meghatározó oszlopokat, homlokzati elemeket, szobrokat.

Szombathely 19-20. századi kiemelkedő fejlődését elsősorban a népesség növekedése indította el. Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek a tényleges kiindulópontja, dr. habil. Kalocsai Péter történész „Szombathely közlekedésének modernizációja a polgári korban" című előadása adta meg a választ. Miszerint: Szombathely lakosságának az 1860-as évektől meginduló gyorsuló ütemű növekedése egybeesett a vasút megjelenésével és az ezzel összefüggő ipari, kereskedelmi és közszolgálati foglalkoztatottak létszámának emelkedésével, illetve a fokozódó munkaerő-kereslet vidéki népességre gyakorolt szívóerejével is.

A város elérhetőségét nagymértékben befolyásolta a vasút megjelenése és Szombathely vasúti csomóponttá fejlődése, továbbá, hogy 1895-ben idetelepítették a MÁV Üzletvezetőségét. A pályaudvar személyforgalma a XX. század első évtizedében meghaladta az évi kétmillió főt, amivel Szombathely Budapest és Pozsony után Magyarország harmadik legnagyobb utasforgalmi központja volt.

Az 1899-ben épült Zanati úti aluljáró összekapcsolta a belvárost a vasúton túli területekkel. A vasúti híd ekkor még az út közepén is rendelkezett egy alátámasztással. A közvilágítást gázlámpákkal oldották meg.

1865. szeptember 21-e Szombathely közlekedéstörténetében kiemelkedő nap, ugyanis ekkor került sor az első omnibusz elindítására. A jeles esemény 150. évfordulója alkalmából a Szombathelyi Szépítők Egyesülete, a Vas Megyei TIT Egyesület, valamint a Vasi Múzeumbarát Egylet emléktáblát avatott fel Szombathely Fő terén a Bécsi Kávézó mellett.

Az előadó megosztotta velünk, hogy az omnibuszok 8-14 személyesek, egyszintesek és kétfogatúak voltak, megállóhelyeket nem jelöltek ki számukra. Menet közben bárki megállíthatta őket, ha le- illetve felszállni szeretett volna.

1897-ben három motorkocsival és 10 alkalmazottal elindult a villamos, amely Budapest és Pozsony után harmadik magyarországi városban szállította az utasokat. A Széll Kálmán utca végében álló régi állomás fogadóépületével szemben, az utca tengelyében volt a villamos egyik végállomása. A megépült első, 1640 méteres vonalszakasz másik végállomása a Püspöki Iskola épülete előtt volt, elágazással a remíz felé. (A Kiskar utcai szakasz végén volt a remíz és az áramátalakító, a villamost üzemeltető Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. Kossuth Lajos utcai telepe.) Itt, a telephelyen épült fel a kocsiszín, a Thököly utcai kapunál volt a bejárata. 1899. november 15-én átadták az Óperint és 1900. április 12-én a Kálvária utcai szakaszokat. A végállomás a Kálváriánál volt, mellette a város leglátogatottabb sétakertjével, a Szent István parkkal. 1900-ban bővítették a járműállományt is két új motorkocsival és két új pótkocsival. 1902 telén már villamosárammal fűtötték a szombathelyi villamosokat, amely még Európában is ritkaságnak számított.

Kezdetben évi 2-300 ezer embert szállított a szombathelyi villamos, ám 1916-ban már 1 milliónál is több utasa volt. Az 1970-es években évente több mint 7 millió volt az utasforgalma. A villamos 5 percenként közlekedett, keresztülszelte a korabeli várost. (Az első buszjárat Szombathelyen csak az ötvenes években indult meg, észak-déli útvonalon. Herény és Szentkirály között közlekedett egy Mercedes gyártmányú busszal.)

Az előadás végén betekintést nyerhettünk a szombathelyi reptér történetébe. 1915-ben alapították meg katonai repülőtérként, mivel a hadügyi kormányzat - Olaszország váratlan hadba lépése miatt - elrendelte a 4. repülő pótszázad idehelyezését. Az egységet a Nagymezőre, a várostól nem messze található, volt lovassági gyakorlótérre telepítették. Betonhangárok, szerelőműhelyek és raktárak is épültek. A trianoni békeszerződés után rövid időre megszüntették, de 1924-ben ismét létrehoztak egy katonai repülőteret és repülő-iskolát. Ennek neve Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskola volt. 1925-ben már több mint 16 ezer felszállás történt. A repülőgépek légiposta szerepet is elláttak, így nemcsak a képeslapok és postai küldemények érkeztek meg 1-2 óra alatt a fővárosból, hanem a napilapok is.

A népesség növekedése, a város területének bővülése, beépítettségének mértékének növekedése magával hozta a város kulturális életének felpezsdülését is. 1868-ban mozgalom indul a szombathelyi színházért, mely 1880-ban nyílt meg. A város hírnevének országszerte ismert, rajongott képviselője volt Márkus Emília színésznő. Sokszor működött közre színielőadásokban a Szombathelyi Dalos Egylet, 1904-ben a zenei oktatás indult a Zeneiskolában, a Kultúregylet zenei szakosztályán belül pedig önálló szimfonikus zenekar is alakult. Az 1903-tól zajló szabadtéri, színházi és kávéházi vetítések után 1910-től megnyílt az Apolló mozi, majd hamarosan vetélytársa, az Uránia is.

A város kulturális élete a KÉP-TÉR sorozat Aranykor kiállításának tablóin elevenedik meg, amelynek anyagát a Savaria Múzeum gyűjteményének darabjai mellett a Magyar Nemzeti Filmarchívum filmhíradói és korabeli újságok adják. A kiállítás egyik ékköve a „Parkok és sétányok" című tabló, amely Éhen Gyula, polgármester és Kárpáti Kelemen középiskolai tanár kezdeményezésére kialakított zöldövezetet mutatja be, amely a Kálváriától Kámonig terjedt. A millennium alkalmából emlékparkokat alakítottak ki és fasorokat ültettek. 1896-ban ültették az ezredévi fákat (Ezredévi park), és ebben az időszakban adták át a Szent István-parkot, ekkor kezdődött a kámoni arborétum telepítése.

A kiállítás korhű forrásokra hivatkozva mutatja be Szombathely aranykorát a dualizmus idején, a 19-20. század fordulóján, az első polgármester, Bárdossy István hivatalba lépésétől Kiskos István polgármesterségéig, a régi városháza felépítésétől a közkórház megnyitójáig.

Ennek jelentőségét nagyon jól összefoglalják Nathan Filer szavai: "A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak."

Kapcsolódó írásaink:

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon III.

2018.09.11. - 09:00 | Novák Bálint - Fotók: volanbusz.hu

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon II.

2018.09.04. - 14:25 | Novák Bálint - Fotó: Büki László

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon I.

2018.09.02. - 14:25 | Novák Bálint - Fotó: romaikor.hu (nézőkép)

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?