A Dal 2020 - Meghallgattuk a versenydalokat II. rész

2020.01.27. - 00:20 | Orsó - Fotó: atempo.sk

A Dal 2020 - Meghallgattuk a versenydalokat II. rész

Az eurovíziós indulás helyett idén az eddig senkit nem különösebben érdeklő, ergo reklámra szoruló Petőfi Zenei Díj a cél, plusz „Az év dala” titulus, bár az is igaz, hogy a döntéshozók idén talán nem akartak egy Pápai Joci III-at küldeni egy méregdrága világversenyre (mondjuk abba, hogy mi drága és mi nem ma nálunk, talán jobb lesz nem belemenni).

Az első öt dalt Harle már kiválogatta magának, lássuk tehát, miből csemegézhetek!

Arany Timi - Hurrikán

Arany Timi nevét a 2018-as X-Faktorból felejtettük el (ez nem Timit, hanem a műsort minősíti). Az énekléssel bizony nincs is itt probléma, bár sokan nem kedvelik ezt a kifejezetten technikás stílust (amit többek közt Beyoncé, Radics Gigi is használ). A dal olyan, mint egy dal: összerakták, kimérték, pontannyi, pontakkora. A szöveg kicsit néha döcögős, de ezt inkább a stílus számlájára írom, magyarul ez egyszerűen nem működhet, vagy csak nagyon alaposan kigondolt, megrágott, feldolgozott, kigyakorolt szöveggel.

Heincz Gábor „Biga" - Máshol járunk

Heincz Gábor is visszatérő ismerős, a magam részéről mindig kedveltem a profizmusát és a belőle áradó örök pozitivitást. Érdekes, hogy itt is Szepesi Mátyás (Konyha) a szövegíró, és itt is felfedezhetőek azok a kifejezetten finoman használt, csak a magyar nyelvre jellemző, kreatív megoldások, amiket máshol olyannyira hiányolok. Pl.: „perceimből költött álmok, engem mindig megtaláltok, lám/némán várom, hátha visszajössz majd, víz a parttal - összeolvadtál, nézz rám" stb. (A „valamirevaló" szövegírók ezeken az ordító helyen következetesen a MÁR és MÉG kifejezéseket használják.) Az éneklés is pont olyan érzékeny, mint a dal, a hangterjedelem pedig egészen lenyűgöző. Ez is popdal, persze, csak ez jó.


Horus x Marcus ft. Fekete Bori - Tiszavirág

A magam részéről sose volt ellenemre a különböző stílusok vegyítése, szeretem a Bloody Roots-ot Pavarottival, és a Metallica szimfonikus koncertjét se dobtam még ki, viszont a magyar népzenei elemeket bevonó zenéket sokkal nehezebben fogadom be, ez nyilván az én személyes múltamnak köszönhető, no meg az olyan vandáloknak, mint pl. a senki által nem ismert, ám bennem mély nyomot hagyó Hexinának (anno éjszakai, telefonon zenét kérős csatornákon tűnt fel néha), hogy a Nox furcsaságait ne is említsük. Ezzel sem tudok egyelőre mit kezdeni. Jó a rapes szöveg, jó a hegedű, jó az ének, csak együtt furcsa nekem, nem forr eggyé, nem illeszthető össze. Persze a szándék mindenképpen értékelhető, no meg gondolom ők is még úgy jelentkeztek a műsorba, hogy esetleg külföldre lehet kijutni, ahol meg talán pont ez lett volna az érdekes... Érdemes meghallgatni.

Kies - Az egyetlen

A honlapjuk szerint ők is épp öt éve alakultak. Egyszerű, őszinte, nem túlgondolt, nem túlbonyolított, saját megfogalmazásuk szerint „pofátlan" rockzene slágeres, dallamos, jókedvű refrénnel. Mostanában sok van ilyen, de az nem baj, mert nem rossz. Egyébként meg rockot A Dal-ba!

MDC - Más világ

A zenekar nemcsak egy 2013 körüli X-Faktorból, de a 2015-ös Dal-ból is ismerős lehet a szemfüles hallgatónak, ami viszont az igazi különlegesség, hogy 2018 óta együtt dolgoznak Siklósi Örssel, aki vagy az AWS énekese, vagy egy teljesen más Siklósi Örs, mindenesetre a jelenlegi dal szövegét is jegyzi, valamint az egyik zeneszerző is Demkó Mátyás zongoraművésszel (vagy egy azonos nevű, ám nem zongoraművésszel) együtt. Ezek az információk, úgy néz ki, sokkal érdekesebbek, mint maga a dal, mert amíg leírtam, meg is hallgattam, és nem emlékszem másra, csak arra, hogy ez most akkor a Wellhello volt-e, vagy nem?

A Dal 2020 - Meghallgattuk a versenydalokat I. rész

2020.01.24. - 01:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotó: wikipedia

A Dal 2020 - Meghallgattuk a versenydalokat I. rész

Ha már Esc-t ütött az MTVA az ESC-re, mi az Eurovíziós tétnélküliség ellenére is folytatjuk a hagyományt, és véleményezzük a 30 döntős dalt. Az első ötösben mindjárt egy vasi aktualitásokkal bíró kontingenssel konfiguráljuk popzene-fogyasztási szokásainkat Petőfi Rádió-módra, beindítva vele a szubjektív és virtuális ostorsuhogtatást a magyar zenei ugaron.

Új hozzászólás