Azt olvastam valahol, hogy évente tízezernél is több új könyvet adnak ki. Ha ebből az adatból leszámítjuk a tankönyveket és szakmai kiadványokat, és csak a szépirodalmat vesszük alapul, akkor is olyan nagy szám jön ki, hogy könnyen elképzelhetjük, milyen kis esélye van egy-egy kortárs műnek a figyelemfelkeltésre. Hát még, ha egy első könyves író újszülöttjéről van szó! Kell tehát egy jó reklám, vagy egy figyelemfelkeltő cím! Ha pediglen - mint a jó reklámokban - gyerek vagy állat is szerepel benne, biztos a siker.

Történt, hogy pár hónapja egy barátnőm beszélt nekem egy könyvről, melynek hőse egy édes kis szurikáta. Meg nem tudnám mondani, hol talált rá, de nem csodálkoztam a lelkesedésén, tekintve, hogy ez a kedvenc négylábúja. Mondta az író nevét és a címet is: Szabó Balázs Ákos - Vágytól girhes. Nálam aztán működött is, amit a címről állítottam. Nem csak azért, mert ez a két szó egyben legkedvesebb költőm, József Attila A kutya című versének egyik sora is, amit még csaknem gyermekként, mindösszesen 19 évesen írt, és számomra igen kedves, hanem mert elstartol a fantázia a költemény ismerete nélkül is. Manapság lírát, kortárs szépirodalmat eladni szinte lehetetlen vállalkozás megfelelő marketing nélkül, amit egy frissen debütáló szerző nemigen engedhet meg magának, hacsak nincs tele ötletekkel és nem ápol jó kapcsolatot a médiával. Rájuk bukkanni pedig nagy szerencsét igényel, hacsak nem rendelkezik az ember egy irodalmat, művészeteket szerető, és állandóan újak után kutató barátnővel!

Azoknak, akik még nem találtak rá a kis kötetre és nem hallottak írójáról, álljon itt néhány adalék:

Szabó Balázs Ákos tanárember, ami egyébként kitalálható a könyv olvasása közben, „világutazó, a sport és az állatok szerelmese". Saját bevallása szerint érzékenyítő regénynek szánta, és vágyai közt szerepel egy esetleges megfilmesítés is, szeretné, ha kötelező olvasmány lehetne, főként a középiskolás generáció számára, és nem zárja ki a folytatást sem. A regény fikció és mese keveréke, főhősének pedig éppen az állatok iránt érzett szeretete és csodálata miatt választotta a mangusztát. És hogy miért nem kutya vagy cica? Mert kevéssé ismert, de édes kis pofijával, kedves lényével könnyen megnyeri a szíveket, és mert még senki nem választotta hősének. Talán azt a tény még kevesebben tudják Balázsról, hogy ő volt az elindítója a facebookon pár éve futó verses kihívásnak, a „11 vers"-nek, ami a legolvasottabb posztok egyike volt akkoriban.

De, térjünk vissza a regényhez. Stílusát nehéz lenne meghatározni. Maga a szerző ezt írja: „Kalandregény? Szerelmes regény? Állatos regény? Budapest-regény? Mesekönyv felnőtteknek? Regénynek álcázott irodalomkurzus, vagy a hiperszenzitivitás regénye? Netalántán A kis herceg folytatása? Mindegyik, és egyik sem!"

Jómagam, a könyv elolvasása után sem tudnám kiválasztani, melyik. Az író célja, hogy művében - divatos szóval élve - érzékenyítsen bizonyos, szőnyeg alá söpört, vagy tabunak számító témák iránt. Tulajdonképpen két főhőse van: a taxis, aki lényegében maga az író is lehetne, és utastársa, a szuper képességekkel felruházott Szuri. Az események pár napba sűrítve. Ez idő alatt beutazzák a várost, felszedve, megmentve, felmutatva a köztünk élő páriákat, jó vagy rossz, de a társadalmon kívül rekedt embereket. A cél tehát nemes: figyelmet irányítani az elesettek felé, különösen a gyermekek, illetve a fiatal felnőttek empátiáját növelve ezzel. Jó ötlet tehát, hogy egy kis mesebeli lényt választ ehhez „eszközéül", aki - akárcsak más mesékben -, minden problémát meg tud oldani, és elbánik a gonoszokkal.

A fiatalok könnyebb befogadása érdekében a regény nyelvezete erősen „szlenges", afféle „laza csávós". Mindezzel éles ellentétben van az a mérhetetlen mennyiségű irodalmi idézet, ami a mondatok közé van zsúfolva, néha erőltetett összefüggésben. Az író le sem tagadhatná tanár mivoltát, tulajdonképpen felvállalt szándéka is volt az olvasót a legkülönbözőbb műveltségi ismeretekkel ellátni, általuk kedvet csinálni a hivatkozott művek alaposabb megismeréséhez. Néha azonban a legnemesebb szándék sem hozza a jó eredményt: a sok hivatkozás miatt a szöveg mesterkélt, életidegen lett, nehezen olvasható. A nyilvánvalóan széles körű műveltséggel bíró író ezzel túl sokat markolt, tankönyvszerűvé tette művét. Ugyanez vonatkozik pl. a budapesti utcák, nevezetességek útleírásszerű bemutatására is, vagy a taxis életének apró részetekben történő leírására, a mentett kutya orvosi könyvekből kiollózott diagnózisára. Persze, biztosan rengeteg taxis szaladgál magas szintű komolyzenei képzettséggel, legalább annyi, mint akinek szurikáta a mitfárere. Ezzel az észrevételemmel azonban be is fejezem a „gonoszkodást". Minden olyan alkotás, amely humanizmusra, az élőlények tiszteletére nevel, és az emberek nemes érzületére hat, úgy kell, mint egy falat kenyér!

Ajánlom tehát elolvasásra mindazoknak, akiknek nincs szükségük ugyan külön érzékenyítésre, de szívesen olvassák mások nemes gondolatait. Minden korosztálynak, ahogy mondani szokás, 9-99 éves korig, és mindazoknak, akik még hinni akarnak a mesékben! Végül álljon itt a könyvből egy idézet Teréz anya hitvallásai közül, mely a regény mottója is lehetne:

„Az élet kötelesség - teljesítsd!