Cikkünk címe Németh Zsolt László kötetében a Mérlegen című vers záró szakaszának felütése. A nemrég kiadott önálló versgyűjteménynek lendületi értéke van. Hitet az ember mellett embertársként tesz. Az Örömhalász cím alapul hordozza az ismert történetet, ami szerint az ember élete során emberhalász is. Amikor találkozásunk van valakivel, az alkalom nem magyarázza azonnal és teljesen a találkozást. A hálónkban őrizve majd egy másik helyzet magyarázza, hogy a találkozás mit hozott egymás életében. Németh Zsolt László is remél, az alapvető szükségleteink beteljesedése alapján értelmeződnek az emberi viszonyok. Formálóak, és az öröm is kellően fontos részük. A belső mérlegünket befolyásolja az örömmel való bánásmódunk. Viszonyulásainkat eszmékhez, emberekhez, és a gondolataink szövevényeit időnként szükséges az öröm rostájába tenni. Sőt, az örömhöz való vonzódásunk és igényünk a döntéseinket változtatja meg. A „2x2 józansága megvéd" (Radnóti töredék, Németh Zsolt László) ismerete, belátása a pátosztól nem enged becsapni. A műalkotás igénye a megszólító erő, amihez az alkotó abból épít templomot, amije van - agyagból, papírból, csontból, bőrből. Aki költő, a beszéd faragója.

A versekben az alkotó kifejezőképessége a mértéke a rövid sorokba zárt tartalmaknak, és ezek megrezegtetett hangulata kelti fel az olvasóban a tudati érintettséget vagy azt az érzelmet, ami ismerős, vagy új. A versek élményszerűek, ettől igazak, hitelesek és jólesőek. Nem távoli hangok, messziről hozott igék, ígéretek. Németh Zsolt László megírt gondolatai az életünk folyamatában zajló sűrítmények, összefüggések feltárása. Maga számára éppoly fontos összegzések, mint annak az igénye, hogy ő is megossza és közzé adja kínlódásait, szerelmeit, szívszorításait, és aztán a költők kiteljesedésével részegségeit és józanságait is. A tuszakodásmentes stílus és a barokkok kerülése tudatosan bevállalt igen-nem kimondás: értékigény. Parafrázisai, emlékező versei, a nagyok nem csak tisztelete, hanem azok magjának elvetése saját lelkébe, mert befolyásukat nem kívánja letagadni: az igazi művészet mindig hordozza és kelti a rajongást, a transzcendens érzékelését, egyszóval az elragadtatást a jóleső felé.

A verseskötet a Líra és Lant könyvesboltjaiban, hálózatában vásárolható meg. A kötet közvetlenségét, egyértelműségre törekvését az irónia és a groteszk könnyíti. Némi magabiztosan alkalmazott fricska, pökhendimentes fintor, összekacsintás nélküli besugárzó kérlelés: "ha szeretsz, ölelsz, hiszel - Ember leszel!" A tény abból lesz, ha a hosszú szárú rózsa visszametszést kap és rózsa lehet újra.

A könyv 200 példányban jelent meg, előszavát maga a költő, Németh Zsolt László írta. A kötet fellapozásával már a legelején vallomásba ütközünk: "A cél számomra elsősorban nem önmagam, hanem mások elérése a két fontos állomás között a zötykölődő életvonaton .." A fülszövegben a kiadó rávilágít a költő igazi szándékára, a mélyben megbúvó saját örömök utáni vágyára. Keresd a „hitelesség óceánjában"! A szerzőt megkerestük egy beszélgetésre, köszöntöttük a kötete megjelenése alkalmából, és versei nyomán együtt gondolkodásra kértük fel.

Mérlegen

Lásd be már, egymagadban gyenge vagy!
Ne aggódj én is, ő is, akárki...
Ha talentumod elszórod is, kellesz,
s a neked rendelt múzsa tiéd marad!

Kire fújsz? Az új világ megalkotta
Arisztidek és Taszilók igásait,
kik nem is tudják mivé lettek,
míg az elit a tőke háját nyúzza-

MAGYAR, ROMÁN, CIGÁNY, SVÁB, ZSIDÓ, TÓT...
Írd nagy betűkkel csikorgó krétával,
buszra, házra, vonalas táblákra,
s hol graffitik hirdetnek illúziót!

Nincs más választásunk szeretni kell!
Égen, földön, feneketlen föld alatt...
Ha szítasz, majd  eléget a zsarátnok,
ha szeretsz, ölelsz, hiszel: ember leszel

Zsolt, a Szerkesztőség nevében gratulálok neked a verseid kiadásához! Azon túl, hogy látszik rajtad az öröm, mi változott az életedben a kötet megjelenésével? Milyen hatással van a jelenedre? Mi mindent láttál be eddig?                                                                                                                       

Különösebben nem gondoltam át, hogy mi az, amin változtatnom kellene vagy változott, egyszerűen hagyom magam a jelenben sodródni egy folyamon, aztán majd partot érek. Persze kell egy jó tutaj is! Az életem sem változott jelentősen, nyilván jó érzés a saját kötet, a számos antológia, publikáció, beválogatás után is! Az, hogy megjelent, nagyszerű, sok munkám van ebben, de talán ennél is nagyobb munka ezt az emberek elé vinni, megismertetni, hisz óriási a kínálat jó és kevésbé jó művekből, de hiszem, hogy akihez el kell jusson, ahhoz eljut!

Csak azoknak áll ez, akik alkotnak: „A neked rendelt múzsa tiéd marad"?                                       

Nem hiszem, de a vers sokszor sarkít és általánosít. Egyik sem igazán célom, és tudnivaló, hogy minden emberben lakozik egy múzsa is, legyen bárki és bármi. Tehát egyáltalán nem! Azt viszont vallom, hogyha múzsáinkra jobban figyelnénk, szebb lenne a világ...

A világ berendezkedésében hol találod a helyedet? És abban az új világban, amiben megalkotta igásait „nem is tudják mivé lettek", ott hol vagy éppen? Mi a véleményed a mai értelmiségi elitről?

Nem szeretnék politizálni és nem is fogok, de tény, hogy a világ történéseire nagyon oda kell figyelnünk! Így is, úgy is a fejünk fölött születnek meg a nagy döntések, de legalább az illúziót hagyják meg nekünk abbéli hitünkben, hogy mi is hozzátehetünk a világ történéseihez valamicskét! Én a stabil és állandó értékek embere, rajongója vagyok, melyeket már elcsépeltek, sokszor lejárattak, de nekem fontosak és úgy hiszem, hogy minden értelmes embernek! Ezt látom és tapasztalom körülöttem is. Nem határozom meg a helyemet különböző palettákon, s erre talán a nemrég írt Ady parafrázisom a legjobb magyarázat „Vagyok" címmel.

Jelenszonett

Ezüstálcán kínált jövő vár rád,
alázat nélküli kontárokkal,
miközben zeng a hamis bordal,
s nem értjük ősapáink dallamát!

Miért muszáj haladnod a korral,
a kényszer tán hallatja vad szavát?
Hisz már eladtad lelked színe-javát,
s jelened aláz tettel -szóval!

Talán hiszed még, hogy lehet másképp,
s a kérkedő világ nem ejt rabul,
bár még küzd érted és meggyűr vadul-

Nevess, bárhogy szorongatnak még,
az idő törvényt ül felettük is!                                                                                                                           A legfőbb érve: vesszen a hamis!

Fotó: Rauch Imre

A Jelenszonett első versszaka a mai pol-paletta. Jól gondolom? Szükségszerű a politika és a hatalom szerkezeti képletét ismerni? Van törvényszerűség a művészet magatartásában az alkalmasint fennálló renddel szembeni?

A verssel szintén nem akartam, politizálni, sőt! Egy politológus szaktekintély nyilatkozta, pár éve hallottam a rádióban: „Tessenek már elhinni, nem minden politika!" Az alkotó ember teszi a dolgát hite, meggyőződése és tehetsége szerint, nem feltétlenül gondol bele bonyolult összefüggésekbe, hisz ez gúzsba kötheti. Érzések, hatások, szavak, hangok... minden átjön, lejön! Az érzékeny embernek nincs szüksége napi sajtóra. Persze azért olvasok azt is, módjával!

Indítasz egy majdnem panel- vagy klisé szövegtöredéket, aztán hamar, még a közhellyé nyilváníthatósága előtt áthajlítod, mint saját fémedet, a költészet kohójába. A slágeralbumok mintája sejlik fel, vágatnyi időre. Faltextilen áll a bál, de a graffitié a menyasszonytánc!                    

Ez változó nálam is. Kerülöm az okoskodást, a kevesebb sokszor több, a túlcizelláltság nem hathatós. Mielőtt valaki „a húrok pengetésihez" fog, legyen tisztában az alaptézisekkel, verstani szabályokkal, különben fennáll a kontárkodás veszélye! Poeta doctus-ok sajnos már kevesen vannak, Babits óta kiváltképp, de a jó szerző verséből kisüt a magabiztos erő! Az erő az egyszerűségből is fakadhat, korábban szerettem túlbonyolítani, ma már azt érzem és tudom, hogy nem kell, vagy csak néha... Szeretem a modern hangvételt, de rajongok a deákos verselésért is, ezt magam is gyakorlom megfelelő alázattal! Az ősi nyolcasok, hatosok szintén a kelléktáramban rejtőznek, a hagyományokhoz, a népköltészethez visszanyúlni fontos, minden abból indul ki, bármilyen intellektuálisnak tűnik is egy mű! A hajdani mesterek, ösztönös tehetségek csodát hagytak ránk, nem becsüljük eléggé! Példának okáért ezért is tetszik nekem különösen Berecz  András művészete!

A szonett írása számomra mindig ünnep, ajándék, de vannak versformák, melyeket még nem próbáltam, szeretnék például  szonettkoszorúkat írni, de idő és nyugalom kell hozzá! Ez a kettő ritkán jön össze, de készülök rá, és ezért megkapom majd! Mostanában a haikuk, tankák, apevák világát járom nagy élvezettel! Szimeonov Todor bolgár származású költővel több apevás együttműködésünk van, és megtiszteltetés, szép emlék számomra! Említetted a graffitiket, melyet egy bizonyos szubkultúra nagyon szeret...ihletően hat rám, sőt verseimben is többször visszacseng, példaként már hoztad a „Mérlegen" címűt. Persze ott más párhuzamok működnek, de a versben nagyon hatásos!

A kötet egyik legmarkánsabb verse számomra egy jellemszonett, amiben megírod a nem muszáj himnuszát. A jellemrajz és a külső kontroll viszonyáról van tapasztalatod? Miért lép fel a kérkedés?

Ez egy érdekes költemény, igazából nincs apropója, valahogy megérlelődött bennem, tán dacból, pikírtségből, a „csakazértis" szonettje! Rólam is szól, de sok emberhez íródott. Valahogy ül az ember a semmi közepén és újra teremti önmagát, világát. Egy Deák Bill Gyula szám jutott eszembe, amiben Bill azt énekli, hogy ott ül a semmi szélén és az életére néz.... Én is valahogy így próbáltam nézni, teremtő módon! A világ kérkedik sok mindennel, befogadjuk vagy nem, rajtunk áll. Ha nem öncélú és fenyegető, még előbbre is viheti ügyünket! Nem mennék bele a pszichologizálás csapdájába, sokfélék vagyunk, ami rendjén való, de az általános törvényszerűségek mindnyájunkra hatnak. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a szeretet-gyűlölet érzelem kettőssége mindenkit ural, és legtöbb dolgot ez mozgat.

A jövő

Születtünk a szebb jövőbe,
élünk s nincs nyugtunk tőle
áhító és ámító tudorok
bűvölik, kémlelik az atomot.

Születtünk egy szebb jövőbe?
Elmúltaknak most van böjtje.
Gesztenyénket kikapartuk,
a markunkat mégis tartjuk!

Születtünk tán szebb jövőbe,
hogy szép, nem érzed még te sem!
Emberi szót várunk titkon,
áthatoljon pénzzörejes szitkon!

Elsősorban az embernek mitől nincsen nyugta?                                                                                        

Rövid leszek, de egyszerű és érthető: önmagunktól és egymástól! Mindent mi gerjesztünk, csitítunk, érlelünk, oldunk, vagy kötünk. Filantróp vagyok, de a világ gyakran nem az, jelenleg így látom!

A jövőkutatás, áhított találmányok, elemi eredetek utáni vágyak, magyarázatok - ezek a fogalmak a szenvedélyek sorsára jutnak, ha az ember minden áron kíméletlenül versengteti az atomot. Nem inkább maga az ember kreál kémlelést olyan dolgokba, amik rendeltetésük szerint nem hozzáférhetőek?

Béky tanár úr erre azt a kérdést tette fel egy műsorában: Tessék mondani, kell ez nekünk? Költői kérdés, de a válasz megvan sokunkban.

Az a bizonyos"titkon várt emberi szót„- kifejtenéd a jövővárás szempontjából?                             

Titkon vagy nyíltan, de mindnyájan arra vágyunk, hogy figyeljenek ránk, szeressenek minket, emberi szót halljunk az ördögi helyett. Ha nem így lenne, nem lenne probléma, elfogadnánk golyóbisunk jelenlegi állapotát. De szerencsére sok gondolkodó, jó akaratú ember nem elégedett, és ez hajtja a változás kerekét. Feltalálhatjuk a mennyei mannát újra szabadon, vagy bármilyen csodakütyüt, ha nem értünk a szeretet nyelvén, hiábavaló

Mozaikok alcímet adtál a kötet bizonyos részébe gyűjtött verseknek. A Megkötözve című három soros elfogyó szótagszámú tömörítés olyan sorok csomózása, aminek a bezártsága és a tehetetlensége bénító. Az alkoholra és a szenvedélyszerek bármelyikére hol van az embernek mércéje eldönteni, hogy mi az, ami belefér?

Megkötözve

Kevéssel beéred, ha feladtad már                                                                                                                kilopták a lelket belőled                                                                                                                       
ha már jelened se fáj!     

Nem feltétlenül a szenvedélybetegségre gondoltam, de jó a párhuzam! Az a helyzet nálam, hogy a munkám, hivatásom hatással van az alkotásaimra, valószínű másoknál is, persze ez sem tudatos. Ennek ellenére azt hiszem, hogy minden embernek megvan a szabadsága a jóra és a rosszra, eldöntheti merre indul, a züllés vagy a virágzás útján. Némi ráhatásunk van a segítés terén, de nem gondolom, hogy rajtunk áll minden. Itt lép be a transzcendens, ami már korlátlan erő és energiaforrás lehet!

Délelőtt tél előtt
Sok mindent összekavart
a nyirkos, pletykás őszi szél
szennyes port, aranyló avart
kicit-kacatot, műanyag kupakot
a tél pedig rejtekében várja,
hogy kezdhesse végre  táncát
eltüntetve az ősz minden mocskát!

Évszakokkal, napszakokkal foglalkozol verseidben, gyakran. Az idő megfoghatóságát írod le ilyenkor. Ha nem pillanatot mesél el a költő, akkor mit tud még írni időbenit? Lehet az idő a legszemélyesebb sajátunk? Van időidentitásod?                                                                               

Seneca azt írja az időről, hogy óriási vagyon, nagyon könnyen elherdálható és nagy ajándék, ha jól sáfárkodunk vele, ami már-már a lehetetlen kategória! Na én is a lehetetlen üzemmódban működöm, bízva abban, hogy némileg sikerül... Idén kerek évfordulót ünneplek, betöltöm az ötvenediket, sok mindent  másképp lát az ember, de nincsen hiányérzetem, inkább a hála és a szemlélődés igénye magamban, ami egyúttal Isten megfejthetetlenségének elfogadása!

Remény szonett

Rönk szélén ülő reményed haszna,
hogy tudod volt jobb és lehet
a fukarság tönkszélre taszíthatna,
de már nem számolsz órákat, perceket!

Feszítsd szét merev ujjperceidet,
nyúlj bozontos tincsek bokrába,
s az ellazult fonalon érezheted,
mennyit görcsöltél a semmin hiába!

Behozható a megkésett jövő
s nem vánszorog veled a múlt,
add tovább, mit megérlelt az idő

mit a lélekszobrász formába gyúrt,
mit csak Te adhatsz és hozzád illő,
mi oly emberi, mégis agyafúrt!

Ösztönösség és moralitás együtt  - az élettered és az ember létfenntartásából adódó csillapíthatatlan késztetései és tévedései is foglalkoztatnak. Engedsz az embernek hibázni, magadnak is - jól olvasom?

Miért is ne! Jogunk, persze nem szeretnénk, de hát valahol az ember mindig... Esendőségünk erénnyé változhat, és nem gondolnám, hogy a tökéletesség mindig jó és célravezető, nekem néha ijesztő is akár, mert nem emberi! Ha látunk egy esendő állatot, nem a tökéletesség jut az eszünkbe, hanem más gondolatok vezérelnek bennünket. Egy gyermek kiszolgáltatottsága szintén nem a tökéletesség asszociációját ébreszti fel bennem, amellett, hogy a gyermek a Teremtő tökéletes alkotása.

Mi a véleményed a divatszintre fejlesztett művészeti melankóliáról? És a kiábrándult keserűség lírájáról?

Ha József Attilára gondolok, akkor csoda, és tanít a lírája, ha a divatra, erőltetett önsajnálatra, akkor akár groteszkké is válhat! A commedia dell'arte hihetetlen kifejező eszközének kevesen vannak a birtokában, de aki igen, attól hiteles, és ebben az esetben szüksége van a világnak erre! Chaplin bánata mindent elmond a legminimalistább stílusban! Ezt csak kevesen tudják, irigylem őket, de közben tanulok is!

Az érdeklődő olvasó Németh Zsolt László kötetében apák, anyák, nők, gyermekek szemébe nézhet, a szerencsétlen és szegény sorsra jutott emberek sorsát átérezni tanulja, az agg kor fáradalmait szemlélheti és kimondhatja beérett szavait: „Nincs más választásunk, szeretni kell égen, földön, feneketlen föld alatt!"