A csapból is a horvát adatszolgáltatási rendszer folyt, a határátlépéshez előzetes regisztráció szükséges, különben a határon órákat kell állni, de még ha ez megvan, akkor is. Félelem és rettegés, többnapi hidegélelem és ivóvíz betárazása mellett beregisztráltunk online, majd a kapott igazolólapot és a szállásfoglalás adatait kinyomtatva útnak indultunk.

Az úti célunk Vrsar volt, így a horvát kapus autópálya-rendszert kihagyva, Szlovénián keresztül közelítettük meg a nyaralás színhelyét. A szlovén pályamatricát még idehaza egy benzinkúton beszereztük forintért, így nem kellett nagyobb összegű euróval készülni. (Mindenesetre praktikus, ha az embernél van némi apró, az autópályás mellékhelyiségek, útközbeni életmentő kávék miatt)

A szlovén határon (Rédics) a kutya sem foglalkozott velünk, teljes kihaltság volt. (Hozzátenném, hogy egy keddi napon indultunk, így a kimenő forgalom is a nullához közelített) Mivel hétköznap volt, ezért a külső sávot leginkább kamionok foglalták el, de némi útfelújításos szakaszt leszámítva flottul lehetett haladni. Tankolni Szlovéniában érdemes, itt egy euró körül mozog a benzin ára, míg Horvátországban 9 kuna körül tudunk tankolni.

A horvát határon (Buje) bruttó negyven másodperc alatt haladtunk át, ebből húsz a szórólaposztogató fiú volt, tíz pedig, amire a határőr egyáltalán felnézett a telefonjából, hogy inthessen, haladjunk tovább. 

A szálláson talán az egyetlen vírusra utaló dolog a bejárat mellé kihelyezett kézfertőtlenítő volt, illetve a szállásadónk zavara, miután kezet nyújtott, majd nem tudta eldönteni, ez vajon okoz-e problémát nekünk.  

A korábbi évekhez képest a városok üresek, nincs sorbaállás a fő látnivalók előtt, a déli meleg órákban szinte kihaltság van. A bejáratoknál, mindenütt kézfertőtlenítő, a pincérek és eladók legtöbbször csupán jelzésértékűen viselik a maszkot. Egyedül a nagyáruházakban figyelnek oda rendesen, nem láttunk fedetlen arcokat.

A kevés turista miatt az éttermek elég üresek, így nem nagyon tehetünk meg tíz métert anélkül, hogy ne próbálnának meg minket beterelni egy ebédre, kávéra, vacsorára. Alapvetően németül szólnak a turistához, de mindig akad pincér, aki angolul is boldogul. A vendéglátás flottul működik, kedves felszolgálók és ajándék likőrök futnak mindenütt. Két személyre 250-300 kuna körül lehet számolni egy étkezést italokkal, kávéval együtt.

A kisebb zsúfoltság mellett is figyelni kell a parkolásra - szinte minden talpalatnyi hely beszabályozott, fizetős parkoló. A városközpont közelségének függvényében 4-10 kuna között mozog egy órányi parkolás ára. Az ajándékboltok kínálata változó, a gagyi kínai mellett megtaláljuk a helyi, gyakran az üzletben készített kézműves termékeket is.

A hazaút teljesen eseménytelen volt - a hétvégi kamionzár miatt még egyszerűbb volt a magyar határig eljutni. Vártuk a papírok ellenőrzését, a horvát papírok bemutatását, egy jó kis lázmérést, de csak az üresen kongó határállomás várt minket.