65 év elteltével, 2010. március 4-én este 18:30-as kezdettel vette kezdetét a kegyeleti megemlékezés az Assisi Szent Ferenc kollégium falán elhelyezett emléktáblánál. Az elhangzott köszöntő után, melyet Prikazovits Ferenc mondott Németh Tamás, tárogatóművész adta elő a Mária-dalokat. Prikazovits Ferenc ünnepélyesen szavalta el Radnóti Miklós: Levél a hitveshez című művét, mely felidézte a közönségben a háború borzalmait. A világi egyházak képviselői által celebrált ökumenikus istentisztelet betekintést nyújtott az 1945. március 4-én történt bombatámadás részleteibe. A szertartás után a megemlékezés koszorúit és gyertyáit helyezték el a város elöljárói az emlékmű lábánál.

Az ünnepélyes menet Németh Tamás tárogató kíséretével vonult át a Berzsenyi térre, ahol szintén a város áldozataira emlékeztek meg. A műsort Németh Imre trombitán előadott Bach: Csellószvit-je, valamint a Horváth Nóra által szavalt Radnóti vers, a Nem tudhatom nyitotta meg. A megemlékező beszédet dr. Prugberger Emil, bizottsági elnök mondta az egyetem falán elhelyezett emléktáblánál, aki 1945-ben kisgyermekként élte át a háború borzalmait.

„65 év távlatából még ma is döbbenten és meghatottan emlékezünk egy értelmetlen, szégyenletes terrorcselekményre, amely a II. világháború legvégső szakaszában történt. Amelyre már hadászati szempontból nem volt semmi szükség, ami csupán a végsőkig elgyötört polgári lakosság demoralizálását szolgálta." - mondta a beszédében a bizottsági elnök.

Egy rövid történeti leírás után, részletes beszámolót hallhatunk az 1945. március 4-én történt eseményekről. Alig több mint 15 perc alatt 118 B-24 -es bombázó zúdította halált osztó terhét, a 259,6 tonna robbanóanyagot a városra. A hadileltár adatai szerint 4.471 lakóházból 3.575 szenvedett kárt, 1.028 súlyosan rongálódott és 312 teljesen elpusztult. 336 család 1.151 fő vált hajléktalanná és összesen 368-an haltak meg, maradtak a romok alatt. A pusztítás után Szombathely városa a megújulás és az összefogás jelképe volt az országban.

„A pincéből feljőve a látvány mindenki számára bánatot, kilátástalanságot, reménytelenséget sugallt. Az egymás iránti vállalás, a bajban való összefogás, a szolidaritás eredményeként Szombathely újra élni kezdett és gyönyörű Székesegyházunk újjáépült. A példa előttünk áll. Jelenlegi nehéz helyzetünkben valamennyiünknek kívánom azt az összefogást, áldozatvállalást és közös erőfeszítést, ami szeretett városunk további felemelkedését szolgálja." - e sorokkal zárta beszédét dr. Prugberger Emil.

Az emlékbeszéd után, dr. Gadányi Károly. a NyME-SEK rektora, illetve dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere, majd a megemlékezők helyezték el a megemlékezés gyertyáit az emléktáblánál.