Óriási érdeklődés kísérte Balló László: Neves házak - Szombathelyi Etűdök című könyvének bemutatóját a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A kötet hiánypótló mű, olyan épületeket, városrészeket mutat be, melyek mára már vagy teljesen eltűntek, vagy olyan mértékű átalakításon mentek keresztül, hogy az eredeti építészeti stílusjegyeiket elveszítették. Dr. Baráthné Molnár Mónika, a könyvtár igazgatója köszöntő beszédében elmondta, sikeres évet tudhat maga mögött a könyvtár, az év eleji lezárások után felpörögtek a kulturális programok, könyvbemutatók követték egymást, a könyvtár állománya is jelentős mértékben gyarapodott.

Horváth Soma alpolgármester örömét fejezte ki a kötet megjelenése miatt, egy olyan könyvet vehetnek kezükbe az olvasók, mely új oldaláról mutatja be a város műemlékeit, illetve azok hiányát.

Spiegler Tibor helytörténész egy képzeletbeli szituációval indította bevezető gondolatait, vajon 2054-ben egy gyermek mit fog látni a városunkból, megmarad-e akkorra a mostani épületekből valami? Mit mondunk majd neki, egyáltalán fog-e érdeklődni a régi épületek iránt? Ez a mi felelősségünk is, hogy mit őrzünk meg számukra.

Balló László gazdag képanyaggal illusztrálva adott ízelítőt a kötetből. Szombathely a 18. század közepéig mezőváros volt, a középkorban a lakosság megélhetését elsősorban a mezőgazdasági munka biztosította. A város az úgynevezett Öreg város piaca köré szerveződött, innét indult ki pár utcácska. A kor építészeti emlékei az elmúlt 150 év során fokozatosan eltűntek, melynek az az oka, hogy a városmag szerkezete nem mutatott városias képet. Egy 1760 körül készült térképen látható, hogy a település egészét szerényebb portákra parcellázták.

A 19. században, amikor újult erővel láttak hozzá Szombathely városiassá tételéhez, kettesével használták fel a telkeket, és bontották le a régi épületeket. Ez a folyamat a két háború közötti időszakig tartott, de a történelem utána sem kímélte meg az építészeti műemlékeket, a bombázás pusztított el jónéhányat, majd amik megmaradtak, azok pedig a városfejlesztési terv áldozatául estek. Balló László helytörténeti bibliának szánja a kötetet, hogy Savaria építészeti és helytörténi öröksége az utódok számára is megmaradjon.

A szerző lebilincselő előadásában párhuzamba állította a még megmaradt épületeket, milyenek voltak egykor, és milyenné váltak az átalakítás során. Olykor egész városrészek tűntek el, például a Tizenháromváros, mely a Szelestey László utca elején helyezkedett el, a mai Március 15-e tér délkeleti sarkában. A városrész onnét kapta a nevét, hogy 13 ház állt benne. Nincs már meg a Karicsa városrész sem, a Bejzcy István utca is teljesen átalakult. Valaha számos sikátor volt a városban, ebből kettő maradt meg: a Belsikátor és a Külsikátor.

Külön fejezetben olvashatunk az udvarokról, tömbbelsőkről. Az egykor elkülönült udvarok többségét egybenyitották, parkolóvá alakították át. A középkori eredetű Kőszegi utca arculata is megváltozott. A Kőszegi utcát régen Föl utcának nevezték, majd egy darabig a görög szabadságharcos, Beloiannisz nevét is viselte. Nemcsak épületeket bontottak le az idők folyamán, hanem városbútorok is eltűntek, ivókutak, cégérek, kovácsoltvas kerítések.

A szerző a kötetben kitér néhány krónikás tévedésére is.

A bemutatón közreműködött Bujtás Ervin énekes dalszerző és Szabó Tibor színművész. A kötetben Tátrainé Kulcsár Irén fotói láthatók.

Érdemes lapozgatni a 384 oldalas kötetet, mely nemcsak a lokálpatrióták számára nyújt izgalmas képi és szöveges információt, bárki találhat benne érdekességeket, újdonságokat.