A Capella Savaria Haydn-estje a Bartók Teremben
Képgaléria megtekintése2022.05.16. - 18:15 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Május 15-én jótékonysági célú hangversenyt adott a Capella Savaria, aminek repertoárjában három Haydn mű szerepelt. A hangverseny teljes adománya a háború elől menekülők és annak következményeitől szenvedők megsegítésére, a Magyar Kormány 'Híd Kárpátaljáért' programján keresztül jut el a magyarországi segítségpontokra és Kárpátaljára. A Haydn-esten szólót játszott Kalló Zsolt, az együttes művészeti vezetője, és Papp Rita csembalóművész.
Az est repertoárjáról:
Haydn: A lakatlan sziget (nyitány)
A lakatlan sziget című operát állítólag Luigia Polzelli énekesnő ihlette, a cím egyes feltevések szerint Luigia magányos szívére utal, aki egy nála sokkal idősebb férj oldalán kénytelen élni. Silvia szerepét maga Haydn tanította be az énekesnőnek, de annak produkciója minden fáradozása ellenére sem nyerte meg a herceg tetszését. 1779. november 8-án már javában folytak az opera bemutatójának előkészületei, amikor tűz ütött ki az Esterházy-kastély báltermében, és az operaház is alkalmatlanná vált az előadásokhoz. Azonban a herceget ez sem tántorította el: az operatársulatot átköltöztette egy, a marionettszínházhoz közel eső, épen maradt épületbe, és utasította őket, hogy folytassák a próbákat. Végül a kényszerű, szűk játszóhelyen is színpadra tudták állítani az operát, ugyanis az mindössze kétfelvonásos, és egyetlen helyszínen játszódik.
Mivel a nyitány egy részletét kivéve nem maradt fenn a partitúra autográf példánya, valószínűsíthető, hogy a fent említett körülmények között bemutatott opera végül mégsem volt azonos azzal, amit eredetileg bemutatni szándékoztak. Egy 1858-as könyvtári bejegyzés szerint az opera kézirata megsemmisült a tűzvészben. Az mindenesetre biztos, hogy A lakatlan szigetet (vagy annak kisebb-nagyobb részben újraírt változatát) a herceg neve napján adták elő. Aztán előkerült a darabnak egy 1781-es keltezésű kézirata (amit ma Washingtonban őriznek), illetve két eszterházi másolata is (ezek ma Torinóban és Weimarban lelhetők fel).
Eszterházán mindössze kétszer játszották az operát, majd később 1785-ben koncertszerűen Bécsben, egy évvel később pedig Berlinben. Haydn 1802-ben Otto Heinrich Schaum német szövegére átdolgozta az operát, Die wüste Insel címmel. Írt hozzá egy új záró kvartettet, illetve kihúzott belőle néhány zenekari részletet. A német nyelvű változat bemutatójára 1809-ben került sor Bécsben. /wikipedia/
Versenymű hegedűre és csembalóra
Mielőtt az Esterházy-hercegek szolgálatába állt, Haydn megírt néhány művet csembalóra és orgonára, s ezeket egyszerű vonószenekari kísérettel látta el. A németes szigornak és kimértségnek még csak árnyát sem érezhetjük ezeken a versenyműveken.
Az F-dúr kettősverseny egy hosszabb mű Haydn fennmaradt életművében. A csembaló és a hegedű hangjának és játékmódjának egyértelmű kontrasztja kiváló terepet biztosít a zenei ötletek könnyed, szórakoztató, mégis invenció-dús kidolgozásához. A darab csembalószólamát eredetileg vélhetően maga Haydn játszotta, míg a hegedűre írt melódiák az Esterházy udvari zenekar virtuóz vezetője, Luigi Tomasini számára készülhettek, s virtuozitásukat a kettős kadenciákban bizonyíthatták. /Galamb Zoltán/
Kalló Zsolt és Papp Rita, a kettősverseny szólistái
62. D-dúr szimfónia
Joseph Haydn 1761-ben állt az Esterházy hercegi család szolgálatába. Ugyanebben az évben készült el azzal a három szimfóniával, melyet az utókor A reggel, A dél és Az este melléknevekkel illetett. A névadás nyilván az első szimfóniát indító lassú bevezetés (Adagio) napfelkelte-víziójára vezethető vissza. A kompozíciók a hercegi család bécsi rezidenciáján csendültek fel első ízben. Mindhárom darab rendkívül érzéki képet nyújt az Esterházy zenekarról, nagyszerű együttes lehetett, szinte minden pult mögött elsőrangú hangszerjátékos, esetenként virtuóz ült. Az utóbbiak közé tartozott a koncertmester, az itáliai Luigi Tomasini, aki 1759-től állt hercegi szolgálatban. Az ő különleges muzikalitásának és hangszertudásának hódol a D-dúr szimfónia hegedűversenynek is beillő lassú tétele.A „debütáló" udvari zeneszerző - ha nem is ilyen mértékben, de - a többi hangszeresnek is igen igényes játszanivalót komponált. Az első tételt hallgatva világos, hogy remek fuvolista és oboista állt Haydn rendelkezésére, s valószínű, hogy a kürtöst sem érdemtelenül állította a tétel egyik legfontosabb dramaturgiai pillanatában a figyelem középpontjába: a visszatérést a kürt szólója „jelenti be".
Egészen eredeti és ritka hangszerelési megoldásnak kell tartanunk a menüett és a trió néhány passzázsát, hiszen ebben az időszakban még viszonylag ritkán kerül szóló szerepkörbe a fagott, a cselló vagy a nagybőgő. A negyedik tétel pompás és virtuóz Allegrójában ismét rácsodálkozhatunk a fuvolistára, a hegedűsre vagy a csellistára. A tétel rendkívüli közvetlenséggel szólal meg az akkor még nagyon is közelmúltnak számító barokk korszak népszerű műfajának (concerto grosso) a hangján; érezzük, hogy ez a korai zenekari darab még nem a klasszikus szimfonikus eszmény jegyében fogant. Átmeneti, éppen ezért izgalmas mű. /Molnár Szabolcs/
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás