22 - Kereszty Gábor fotótárlata Egyházashetyén
Képgaléria megtekintése2022.08.01. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'
A XXIX. Hetyei Nemzetközi Művészeti Napok részeként nyílt meg dr. Kereszty Gábor fotográfus tizenharmadik tárlata július 31-én az egyházashetyei Berzsenyi Emlékházban. A '22' címet kapó kiállításon 59 fotográfiát tekinthetnek meg az érdeklődők, tematikus elrendezésben. A kiállítást Benkő Gábor, a Sárvárikum felelős szerkesztője ajánlotta a szép számú érdeklődő figyelmébe, közreműködött Zolnai Fanni fuvolaművész.
Ez a kiállítás 5 évnek az anyaga, de biztosan van benne olyan kép, ami 7-8 éves, ez különlegességnek számít és véletlenül került a tárlatanyagba. Hogy mi indított a 13. kiállításom összeállítására? Egyrészt engem mindenki onnan ismer, hogy folyamatosan az ún. "riporteri munkát" csinálom, hiszen a Vaskarikának és a Sárvárikumnak 60-70 riportanyagot készítek évente. Ez a tárlatanyag más: akvarellekre, festményekre, grafikákra hajaznak a kiállított képek. Ez volt az egyik cél, a másik pedig bemutatni azt, hogy bizony nem jó időket élünk. Ez a 2022 különösen nem jó. Talán egy ilyennel megfordítható, ha ezt végiggondoljuk, és sokan akarjuk úgy, hogy forduljon.
Bakancsnyom - stílszerűen a földre "installált" fotó
Ami a fotók technikáját illeti, sok a multiexpós felvétel, ahol több képet fényképezünk egymásra. Ezek a gépben készülnek és nem utólagos számítógépes munka eredményei. Van olyan kép, ami úgy tűnik, mintha szintén multiexpós lenne, aztán mégsem az, mert szimplán csak tükröződés. Olyan fotográfiát is beválogattam, amin érdekesen megfogott textúrák vannak. A régi fényképek, mint például a nagyapám katonakönyvének fényképe, ilyen felületre készültek: egy kicsit recés, bordás felületre, és ez adja a háttér textúráját ennek a képnek. És hát a színek... a színekkel szeretek játszani, ami markánsan meg is jelenik a kiállításban, sokszor harsognak a képek vörösei, aranysárgái.
A kiállítást Benkő Gábor felelős szerkesztő nyitotta meg
Szeretem, ha a színek mondanak valamit, főleg, hogy olyan masinával fényképezek, aminek a márkaneve eleve egy nagyon nagy színgazdagságot sejtet. Így kialakulnak bizonyos esetekben „túlhúzások", amit megpróbálok ellensúlyozni a fekete-fehér képekkel, mert a fekete-fehér néha nagyon sok mindent mond. Ami még egy érdekesség, hogy feltettünk a falakra kis képeket, amiknek van egy bensőségessége. Ezt nem tudod úgy megnézni, hogy nem mész oda hozzá. Ha viszont odamész, akkor szinte otthon vagy, mert az otthoni képek, a családi fotók is ebben a formátumban készülnek. A hagyományos 9X13 cm-es kis képkeretben teljesen otthonossá lesz így a képanyagnak ezen része.
Amihez közel kell menni: kisméretű fotó, mégis Kereszty Gábor kedvence a tárlatanyagból
Ami a tematizálást illeti, egy lovas témakörrel indul a kiállítás. Ezek régi próbálkozások, arról szólnak, hogy a fotográfia fényképszerű vagy nem, inkább átmegy grafikába vagy sem. Van közte egy kakukktojás, egy régi képem a sárvári ménesről. Ez egy 6-7- éves kép. Lipicán a fekete-fehér adja magát: a csikók feketén születnek és később kifehérednek a lovak. Van egy merengős témám is, egyfajta meditáció. Sokszor különböző ablakokon nézünk ki és be, ezt a témát járja körül, gondolkodásra, megnyílásra késztetve a befogadót. Van egy portrés oldal, szerintem érdekes archúzásokkal, kísérletekkel. Van egy természetképes blokk, amit én nagyon szeretek, mert ezekben nincsen semmi csoda, ez egyszerűen csak szép! Annyira szép, mint maga, a természet. Egy Rába tükröződés, egy színekkel meghúzott barlang - ez meg tudja érinteni az embert.
Zolnai Fanni fuvolajátéka tette teljessé a személyes hangvételű kiállítást
Van a háború témaköre, ami a legnagyobb felületet hozta elő nagyon sok első világháborús kitekintéssel, például a nagyapám portréjával. Van benne '56-os utalás, de egy utalás a mosztari-hídra is. A háború részét nehezebb elmondani. Mindenki, aki erről hallott, hogy lesz ilyen témakör, azt kérdezte, hogy kinn voltam-e valahol fotózni? Nem, itt most nem a riporter jött elő belőlem, mert nem voltam kint sehol, hanem el akartam mondani, hogy én hogyan élem meg, úgy, hogy nem megyek sehova, hanem a lelkemben mik azok, amik felgyülemlenek ezzel kapcsolatban. Így érünk körbe a falakon, lovaktól a háborús gondolatokig.
Végül a tárlat címéről: a '22-őt két hattyúnyak szimbolizálja a fotóanyagban, úgy is szoktuk mondani, hogy a '22 egy "hattyúszám".
/Kereszty Gábor személyes gondolatait a tárlatnyitó után osztotta meg velünk/
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1938 szavazat
Új hozzászólás