„Semmi szédítő magasság” – a Pannónia Fesztivál harmadik napja
Képgaléria megtekintése2010.05.23. - 15:30 | vorinori - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A Pannónia Fesztivál szombatján jogosan gondolhattuk, hogy a szervezők e szép napon fecskendezik majd vénáinkba a legütősebb, legpopulárisabb, mondhatni legismertebb fellépők zenéiből álló elixírt, de nem. Persze mindenkinek más a „leg”, de az utolsó napon, ami ez esetben vasárnap, jóval több kihagyhatatlan muzsika követeli majd meg jelenlétünket. Ennek ellenére a fesztivál 3. napján legfeljebb csak azok unatkoztak, akiknek az intelligenciahányadosuk megegyezik a cipőméretükkel.
„Neked olyan Feri fejed van!"
Ami tehát szombaton előfordult-ferdült: padon ücsörögve egyik kezünkben programfüzet, másik kezünkben sör, az egyik lábunkban még a rock, a másikban pedig már a punk. Így lettünk „törzsvendégek", hogy a négy végtag közti részt se hagyjuk ki. Itt fejetlenségnek nem volt helye!
Az első napon még azt hittük, hogy ezt itt józanul és egyedül nem fogjuk kibírni. Nem derült végül ki, mennyi ebből az igazság, mert egy fesztiválon a józanság fogalma olyan, mint a mikulásnak az intimpiercing - szóba sem jöhet. Egyedül pedig sosem voltunk, mert vagy belénk akadt pár ismerős(nek vélt) arc, vagy instant barátságokat kötöttünk néhány elvetemült és mindenre elszánt fesztiválozóval, akik másfél perc után megállapították, hogy kollégánknak „olyan Feri feje van". Még jó, hogy nem lány volt „Feri". Gondoltuk, hogy spanok leszünk, és le is pacsiztunk azon minutumban a leányzóval, hogy - barátságunk jeléül - nagyösszegű fogadást kössünk vele arra, hogy háromból nem tudja meggyújtani a gyerekzáras öngyújtónkkal füstrúdját. Elméletben nyertünk „ötmillát", sőt, dupla vagy semmi alapon a barátját is bevontuk a „bizniszbe". Így már volt két fő, akiket átmeneti füstmentességre kárhoztattunk, s elméletileg „tízmillára" nőtt a vagyonunk (PAFE-index).
Mennyi ipszilon kell, ha a közönség létszáma iksz?
A jó idővel egyidőben elindultunk mi is, és időben meg is érkeztünk a PORT.hu sátorhoz. „Te menj ki a napra, én meg addig bemegyek a Napra" - szólt fotós kollégánk, aki Bartók Béla és Jimi Hendrix zenei örökségéből gyúrt honi gitárprímást, Both Miklóst és bandáját kapta lencsevégre.
Kis csapatunk másik fele eközben a Borsodi Bivaly Metál Sátorban várt a Prosecturára. Befigyelt egy csipet technikai malőr az elején, de a félórás csúszás sem vette el az igazi Prosectúrázók kedvét, a sátorba ezért alig lehetett beférni. Az unalom- és kordondöntögető, odamondós koncert után más stílusra vágytunk, és szerencsére volt miből válogatni. Kicsit sem kortárs, de annál inkább „kortytárs" művészi produkció részesei lehettünk a nagyszínpad előtt: Demjén Ferenc kimondottan korrekt produkciót adott legnagyobb slágereinek egyvelegéből.
Míg a Borsodi Malátabárban a Belmondo mondta a magáét, addig a Vodafone Nagysátorban a ragga hazai fenegyereke, Copy Con pattogott fáradhatatlanul. Füstölt a ganja, a plafont birizgálta 6000 kéz és egy kék játékelefánt ormánya, akit sebtiben tiszteletbeli PAFE-fanná dicsőítettünk. Copyék párásító, higanymozgás-érzékeny bulija után kimentünk „száradni" a nagyszínpadon cirkáló Aurórára. Beck Zoliék az ő zenéjükön nőttek fel, mi meg a Ramones-en anno...
Harmincipszilonékat várták tán a legtöbben, de most ez valahogy mintha csak 29Y lett volna. Beck Zoli elárulta, hogy sajnos ma ő fog vezetni, ezért nem ihat. Lehet, hogy hiányzott neki az a pár korty rövid (vagy esetleg Beck's), vagy csupán csak kupán csapta őket a fesztiválfíling okozta sátorozhatnék, de ez most nem igazán jött át. Jó technikával, jó zenét jó sok ember előtt jó játszani, és ők tényleg hiánytalanul lenyomták a repertoárjuk legnagyobb gyöngyszemeit, mint a vizsgán a felelő, aki a végén ötöst kap, de a csillag valahogy most hiányzott arról az ötösről. Akik ott voltak a Savaria Mozis, néhány héttel ezelőtt fellépésükön, azok osszák el kettővel azt az energiát, lendületet és ereszdelahajam életérzést, ami ott, akkor kézzelfogható volt. A 30Y nem okozott csalódást, de extázist sem.
A disco és a dance szerelmesei is megkapták a talpalávalót az este folyamán. Nekik DJ-k és a Tesco Disco szolgáltatta a ritmust, persze mindezt csak a Magashegyi Underground után. Kifele jövet a koncertről "Sörre gyűjtünk" táblával próbált enyhíteni anyagi helyzetén és szomjúságán néhány vidám arc. Pár fotóval kompenzáltunk, ők pedig néhány pillanatra a "nap emberévé" tették fotósunkat, nevét skandálva a nagyszínpad előtti göngyöleg-Everest (műanyag söröspoharak, dobozok, stb.) szomorkás enyészetében.
Az éjszaka közepén, hazafelé indulva még megálltunk valami igazán könnyű, fogyókúrás vacsorára. A csülök és a hagymás krumpli azonban alulmúlta várakozásainkat. Sajnos több volt a zsír, a hagyma és az ár, mint szabadott volna. Szabad rablás van ezen a piacon, úgyhogy holnap rablóhúst eszünk... Ennek ellenére élveztük a szombat estét is, most pedig letesszük a klaviatúrát és fejest ugrunk a vasárnapi forgatagba.
(Képgaléria hamarosan!)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Szombati napon tudomásom szerint 2 Vas megyei zenekar is szinpadra lépett, igaz hogy délután. Nevüket meg sem emliti, talán maga nem Vas megyei? Illett volna!