A Szent Korona ünnepség alkalmából még a nap is rámosolygott a több mint 200 résztvevőre március 26-án, Kőszegen. Izgatottan figyelték az érdeklődők, hogyan rendezi be a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete a Honvéd Koronaőrséggel karöltve a Kálvária lábánál felállított koronaőrző bunkert. Legfőképpen a gyerekek figyelték ámuló szemekkel a díszes egyenruhába öltözött koronaőröket, katonákat. Az eseményen Csiki István történész kalauzolta körbe az érdeklődőket.

De mielőtt a történelmi háttérre rátérnénk, nézzük meg, hogy felmenőink szívében milyen emlékek élnek a Koronaőrző bunkert és a Szent Koronát illetően. 

Küttel Viktorné szerint (Magyar Hírlap 1974) 1944 őszén egy bizottság jelent meg egy ismert kőszegi építési vállalkozóval, akik lefoglalták a kertjük egy részét, kivágták a fenyőket, hogy bunkert építsenek. Beleszólásuk nem volt, be sem mehettek arra a részre. Kőszegi mesterek és katonák építették a létesítményt. Két bejárata van, mindkettő bombabiztos vasajtóval ellátott. Kőszegi idősebb honfitársak elmondása alapján a Szent Korona csak légiriadó esetén tartózkodott a bunkerben, amúgy pedig az emlékhellyel szemben lévő házban őrizték. Ezt azonban a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete megalapozatlannak tartja, hiszen külön erre a célra épült a bunker.

A bunker berobbantásáról is más-más információk állnak rendelkezésre a korabeli Kőszeg lakosainak körében. Szintén gyerekek voltak akkoriban, akik elmondták, hogy akkor robbantották be a bunkert, amikor ők ládákban hátrahagyott robbanóanyagot, kézigránátokat hoztak ki a mostani emlékhelyről játék gyanánt, viszont rémült embertársaik kihívták a rendőröket, hogy mivel játszanak a gyerekek. Állítólag akkor lezárták a helyet, majd be is robbantották, míg más szemtanúk szerint a II. világháború alatt történt a robbantás. Annyi bizonyos, hogy a kőszegiek emlékezetében örökké élő legendaként maradnak meg a koronaőrző bunkerrel kapcsolatos történések, legfőképpen magának a helynek a misztériuma. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nagy számban való részvétel az ünnepségen. Amikor légiriadó volt, a polgárok is bejöhettek az őrzőhelyre, köztük volt egy idős bácsi, aki hegedült, az egész utca a bunkerben hallgatta a muzsikát.

Fotó: Fábián Gábor

Hogyan nyerte el a bunker mai végleges formáját?

Az oldalsó járatot, amely fával fedett belülről, egy nagy földkupac torlaszolta el. Amikor elkezdődtek az ásatások, a föld alatt vették észre a téglákat, ugyanis a téglák nagy részét elhordták a környékbeli emberek. De a fából kialakított járatokat sem kímélték, azért is tudott könnyen beomlani a fal. A földkupacból bajonett, pisztoly, fadarabok, ácskapcsok kerültek elő. A fából kialakított járatnál -amely 2018-ban készült el- volt a robbantás, melynek következményeként az agyag záróréteg megsérült, alatta pedig a laza kőzeten keresztül, amely tele van nagy kövekkel, légrésekkel, nagy esőzések alkalmával az 5 m mélységű laza kőzeten átfolyt a víz, ezért volt szükség a falécek megduplázására. A fából kialakított járatokat földmérők, bányászok alakították ki, azon oknál fogva, hogy a domb tetején lévő szellőzőnyílás minél jobban be tudja tölteni funkcióját, a ventilálást. A bunker falai, folyosói, mivel óvóhelyként is funkcionált az emlékhely, úgy vannak kialakítva, hogy bombatámadás esetén a falak vissza tudják lökni a légnyomást. Y alakban csatlakozott a két bejárat a folyosóhoz, melynek végén 9-10 méter mélyen van az őrzőterem.

1944 decemberében a Szent Korona és a koronázási jelvények idekerültek Kőszegre, viszont a bunker csak 1945 márciusára készült el. Pajtás Ernő ezredes, koronaőr parancsnok szerint addig a Domonkos-rendi zárdában, egy másik koronaőr szerint az Evangélikus Leánylíceumban, mai nevén TEKI-ben (Kőszegi Evangélikus Gimnázium, Technikum, Szakképző iskola és Kollégium) őrizték a nemzet kincseit. De mivel Kőszeget bármikor bombatámadás érhette, 1944. december 27-én Velembe szállították a koronát, a magyar államiság legfontosabb jelképét, ahonnan 1945. márciusában került vissza Kőszegre, de ezúttal csak tíz napot töltött az ékszerdoboznak nevezett városkában. 

Ahogyan a világháború kiterjedt a nyugati országrészre, egyre nagyobb menekülthullám alakult ki. A utolsó minisztertanács összeült Szálasiék Szabó-hegyi bázisán, a Tauber-villában. Ekkor felmerült a gondolat, hogy szétszedik darabokra a koronát, és minden kormánytag kap belőle egy-egy darabot, amit, majd ha úgy alakul, hogy Németországba emigrálnak, újra összeillesztenek. Reményi-Schneller Lajos, az akkori pénzügyminiszter ellenállásával a terv megbukott. Pajtás Ernő ezredes tudomást szerzett a tervről, új csuklós acélpántot készített a koronához, három új lakattal, melyeknek kulcsai immáron nála voltak.

Március 26-án Szálasi, mint a „hungarista magyar birodalom nádora" az indulásról döntött, viszont ő úgy gondolta, hogy a Korona, illetve a koronaláda elválaszthatatlanok az államfőtől. Veesenmayer, a német birodalom teljhatalmú megbízottja kihangsúlyozta, hogy minden elő van készítve a magyarok fogadására. Szálasi kijelentette, hogy a Magyar Szent Korona és a koronázási jelvények nemcsak menedékjogot, de területen kívüliséget is élveznek a harmadik birodalomban, a koronaőrség parancsnokával az élen Veesenmayer vigyázhat a kincsekre. Őrzésére Semmering várát jelölték ki.

Fotó: Kőszegi Polgári Kaszinó

Március 27-én Vajda százados szárnysegéd útján telefonon azt a rendelkezést kapja Szöllősi Jenő, hogy a miniszterelnök őt intézkedési teljhatalommal ruházta fel, a kincseket illetően, mivel Szálasi elhagyta Magyarországot. Szálasi azt az utasítást adta, hogy a Szent Koronát és koronázási ékszereket tegyék fel a Hangya Szövetkezet tulajdonát képező, lefoglalt Opel gyártmányú három tonnás teherautóra, amit Szálasi bocsátott a rendelkezésükre. A szállítmány kísérete volt még egy német tiszti összekötő, Gömbös Ernő százados, Szálasi szárnysegédje, egy kisebb nyilas egység, és olyan emberek, kiket Szöllősi rendelt oda Pajtás iránti bizalmatlansága miatt.

Pajtás Ernő parancsára a koronaőrök egy része Kőszegen a Frigyes tüzérlaktanyában maradt, ahol ládákban szállításra alkalmas módon össze voltak  készítve a koronaőrség díszruhái. Pajtás kettéosztotta a koronaőrséget, kiválasztotta maga mellé a legmegbízhatóbb koronaőröket (6 vagy 7 főt) és vezetésével ők kísérték a Hangya tehergépkocsin a relikviákat. A többiek Vály István alezredes parancsnoksága alatt itt maradnak Kőszegen.

"Március 27-én tíz órakor át fogjuk lépni a magyar határt" - hangzott el Pajtás utasítása. A Szent Jobbot a Pfannl villában őrizték, közvetlenül a bunker mellett. Az utolsó pillanatban Kocsis József leugrott a teherautóról, befutott a villába, hogy kimenekítse a koronázási ékszert, a nyilasok le akarták lőni. Így menekült meg a Szent Jobb. A Kőszegen maradt koronaőrök az aranyvonattal utaztak nyugat felé. Március 28-án éjjel fél egykor a korona elhagyta Magyarországot, amit 33 év múlva, 1978-ban adott vissza az Amerikai Egyesült Államok.

A Szent Korona őrzésének története a koronaőrség weboldalán olvasható.

A koronaőrző bunker látogatása és a színvonalas előadások után ünnepi megemlékezésre került sor. Köszöntőbeszédet mondott Básthy Béla polgármester beszéde után a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség, 32. Testőrezred, Koronaőrség részéről beszédet mondott Roxin István őrnagy, a Koronaőrség parancsnoka. Csiki István, a megemlékezések főszervezője, a Kőszegi Polgári Kaszinó elnöke Kövesdi Andreával, a kaszinó titkárával megköszönte mindenkinek a részvételt, jövőre is szeretettel várja a Kőszegi Polgári Kaszinó soron következő rendezvényeire az érdeklődőket.

A programsorozatot könyvbemutató és előadás zárta az Árpád-házi Szent Margit Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Szent Tamás termében. Csordás Imre hagyományőrző koronaőr a Koronaőr Egyesület múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt, ezt követően pedig bemutatásra került a "Mi megvédjük a koronát, a korona megvéd minket - fejezetek a magyar királyi koronaőrség történetéből" című kötet. A Szülőföld Könyvkiadó részéről Tatár József mondta el gondolatait, végül Nagy István László koronaőr, a könyv egyik szerkesztője mesélte el, hogyan született meg ez a hiánypótló mű.