"A zseni mindennapi élete, az álma, az emésztése, az extázisai, a körme, a náthája, a vére, élete és halála gyökeresen más, mint a többi halandóé." / Salvador Dalí: Egy zseni naplója/

Cikkünk vidám szösszenetekkel, a művész által megélt humoros gondolatokkal, érdekes emlékekkel, történetekkel célozza meg T. Olvasót. Salvador Dalít talán soha nem sikerült igazán kiismernünk, viszont ő az a művész, akit újra meg újra fel kell fedeznünk.

Ha a pasi el van tiltva minden, számára ínycsiklandozó falattól melynek következtében konyhafétises,hatévesen nyers hústól és sült gombától akar megfulladni, biztosak lehetünk abban, hogy Salvador Dalí keresztezi utunkat.

Ha a kedves olvasó négykézlábra állt, fejét minden irányba lengető fura alakot lát, körülötte pedig kettő  mozgó tükörtojást pillant meg serpenyőben, de serpenyő nélkül, amelyek még foszforeszkálnak is, a következő pillanatban pedig már fehér, puha, formákat kitöltő tészta folyik a serpenyős tojások helyén, ne higgyük, hogy a képzeletünk játszik velünk, csupán a magzati korban lévő Salvador Dalí űz gonosz játékot velünk az anyaméhen keresztül, akinek már fogantatásától kezdve a vérében van a polgárpukkasztás.

Egy elkényeztetett, hisztis kölyök, akinek Omlett becenevű tanára hosszú, ősz szakállával és rothadó burgonya illatú kezével egy Leonardóba oltott Tolsztojt formázott. Salvador Dalí minden tanár rémálma, egy igazi fenegyerek, aki egy év után mindent elfelejt amit tanítanak neki.

(C) Roger Higgins, World Telegram staff photographer (Wikipedia)

Megalomán hajlamokkal rendelkező gyermekember, a mandzsettáján arany hímzéssel díszített piperkőc tengerészruhában, kifényesített cipőbe öltöztetve, ezüstgombokkal díszített különc bambuszbottal és csipkezsebkendővel felvágva nem tudja hogyan működik az ajtó kilincs, nem tud egyedül levetni egy kabátot, aki ismerős házakban eltéved, ráadásul második osztályos korában még meg is bukik, mert azt sem tudja mi fán terem a szorzás és a kivonás. Emberünk a szerénytelenségében is őszinte Salvador Dalí.

Ha egy szenvedő pacsirtát, vagy éppen nápolyi énekest hallunk a lábfájás inkvizíciós ítélőszéke előtt szűk lakkcipőben az egyetlen és utolsó szürrealistaként a paranoia-kritikáról dalolni, biztosra vehetjük, hogy Dalí manifesztációjáról van szó. 

Egy cirkuszi bűvészhez hasonló figura, aki imád a többi élőlénnyel ellentétben saját egyéniségéhez hasonlóan önmagukból kifordult, apró páncélosokat enni, akik filozofikus ötlettől vezérelve  belül hordják puha húsukat kívül pedig csontjaikat. Szájpadlásával összeroppantani a védelmező páncélt, egyenlő az irracionális meghódításával. Az irracionalitás maga Salvador Dali, akinél a csiga morfológiai szempontból, nevezetes emberek koponyáját formázta meg.

Színlelt hallucinációs rohamok az iskolában, a társak provokálása, agresszió, gyakori orrvérzés, rendszeres torokgyulladás, láztalan lábadozás, vizelet illetve ürülékszagú szobában, a misztifikációk és színlelések, Salvador Dalí első kapcsolata a társadalommal.

Ha szerelmünk egy meztelen, fehér parókába, és királyi jelmezbe koronába öltözött, ugyanakkor mégiscsak koronázatlan királyfi, aki nemi szervét erősen a lábai közé szorítja, hogy lányra hasonlítson, aki nőiességében ugyan férfias, ám férfiasságában némiképp nőies, akkor megnyertük szerelmünknek az androgün alkatú Salvador Dalí reinkarnációját. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az androgün (a görög androsz= férfi, és güné=asszony szóból): teológiai-ontológiai elképzelés, amely szerint az ember eredetileg kétnemű.

 Egy hatalmas okuláré amely egy kristály kancsódugón keresztül „impresszionista" szögből lát egy marék cseresznyét, de akár még egy kukoricacsövet is. Ez a okuláré Salvador Dalí hatalmas elméjének kivetítése a külvilágra.

Groteszk, a szellem ezoterikus és okkult metróin utazó, egyszer kegyetlen félisten, máskor teremtő, érzékeny személyiség, aki a világon talán a legegyedülállóbb rögtönző-és átváltozóművész.  Átszellemült nézőközönség, amely egyszerre érez, elragadtatást, csodálatot, máskor pedig taszítást, és megrökönyödést. Salvador Dalí a híres „jelmezgyáros" művészete a megtestesítője annak, hogy a világon a legnagyobb katarzisélmény, a legnagyobb drog maga a művészet. 

Cipőkultusz, az első magassarkú cipő kalapként való viselése, egy másik cipő a vállon, szintén egy másik a lábon. Ez közel sem A magas szőke férfi felemás cipőben című kémfilm forgatása, hiszen főhősünk nem szőke, sokkal inkább fekete, nem magas, sokkal inkább középtermetű, ellenben Elsa Schiaparelli olasz divattervező meglátja Salvador Dalíban a lehetőségek tárházát, aki most már nemcsak a képzőművészetet, de bizarr ötleteivel a divat világát is meghódítja. 

Ahol az ürülék egyenértékű a hegyikristállyal, ahol a  szürrealizmus egy vászonra leképezett alakot ábrázol háttal a nézőknek ürülékkel szennyezett alsónadrágban. Ahol a szerelem émelyítő édessége egyenértékű a gyomorrontás tüneteivel. Salvador Dalí és Gala Éluard egymás "gyógyszerei" voltak e gyomorrontásos tünetek enyhítésében. 

Nagy, fekete posztókalap, rövid nadrág, térdharisnya, olykor lábszárvédő, esős napokon földet seprő esőköpeny, hosszú vaxolt bajusz alatt hosszú tajtékpipa, máskor patyolatfehér nadrág, hóbortos szandál, selyemingek alacsony gallérral, puffos ujjal, hamis gyöngysorral és karkötővel. De Salvador Dalí estében nem ritka a hosszú haj, és a feketére festett szemhéj sem. 

Véresre borotvált hónalj, összevagdosott lyukas selyeming, kifordított fürdőnadrág, egy piros geránium a fül mögött, halenyv, kecskeürülék, kocsonyaolaj főzetéből készült parfüm, Gala Éluard számára szánt szerelemmágia. Az egész napos "kemény munka" végül a fürdőkád lefolyójában végzi, hiszen szíve hölgye a többi nővel ellentétben egy bevehetetlen erős bástya, aki felett nincsen hatalma a bohém félistennek. 

Mankók mindenütt. Mankó támasztja az agysérv megtámadta koponyák borzalmas fejlődését, vagy éppen ritka eleganciával bíró testtartásokat, megkoreografált pózokat merevít ki. Arcmankó aranyból és rubinból, mely az ajakra támaszkodik és tartja az orrot. Salvador Dalí esetében a mankó a halál és a feltámadás szimbóluma, és egyben annak a hagyománynak a támasztéka, amelyen az arisztokrata kultúra talpon maradhat. 

Ha mindent felsorolnánk ebben az egyetlen cikkben, nem maradna hely a többi alkotó újságíró számára. De semmiképpen sem hagyjuk cserben olvasóinkat, a történet még folytatódni fog, hasonló Dalís őrültségekkel humorral! Isten Éltesse művészetén keresztül Salvador Dalít!