"Vándor Székely" néprajzi kiállítás Pinkamindszenten
Képgaléria megtekintése2023.05.29. - 14:30 | Misel - Fotók: Misel, Erdős Zoltán
Bálinth Zoltán gyűjteményében megtalálható a székelység mindennapi életét reprezentáló tárgyak minden válfaja: viseletek, szerszámok, edények, öntöttvas kályha.
HIRDETÉS
"Vándor Székely" néprajzi kiállítás Bálinth Zoltán gyűjteményéből
Remélem, megbocsátják nekem a kedves olvasók, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdem! Történt pedig, hogy a tavalyi évben ismét egy erdélyi kiránduláson vettem részt, aminek egyik állomása Árkoson volt, ott is Bálinth Zoltán panziójában. Az utazók gyakran elkövetik azt a hibát, hogy idegen tájra látogatva is azokat a dolgokat keresik, amiket otthon megszoktak. Pedig éppen az lehetne a cél, hogy az adott országot, tájegységet a maga autentikus voltában ismerjük meg. Az említett nyaralásnak ez a fent idézett panzió, és annak kedves vendéglátója képviselte ezt az elvárást. E helyen most nem térek ki megismerkedésünk részleteire, csak annyit, hogy ez a találkozás a legjobb benyomást tette rám, mind az ellátást tekintve, mind kis családja egésze. Nem állom meg, hogy ne említsem meg picike lánykáit, akik -mint hallottam- négy nyelven beszélnek, és olyan angyalian éneklik a székely nótákat, hogy a szív is elfacsarodik a hallatán. Alkalmunk volt meggyőződni Zoltán idegenvezetői erényeiről is, amikor is széleskörű ismereteit a székely humorral ötvözve kalauzolt bennünket a látnivalók között.
No, de térjünk vissza a kiállításra. Azt, hogy Zoli már zsenge ifjúkora óta gyűjti a régi tárgyakat, és panziója mellett a Vasalóházban már Erdélyben volt alkalmunk megcsodálni egy részét, azt tudtam. Később hallottam aztán, hogy gyűjteménye egy másik felét afféle vándorkiállítás formájában útra bocsátotta, hogy más vidékeken is megtekinthessék őket. Ez igazán nagylelkű és bátor dolog volt tőle, mert bizony, nem kis áldozatok és erőfeszítések árán, szinte utolsó filléreit is ezen tárgyak összegyűjtésére fordítva szedte össze őket. Nem állom meg, hogy ide ne fűzzem azt a sztorit, amit egy tisztelője mesélt róla éppen gyűjtőszenvedélyét megvilágítandó: történt pedig, hogy valahol eladtak neki, vagy talált egy régi szekeret, amit az otthoni, helytörténeti múzeumba szeretett volna eljuttatni. De ahogy az már lenni szokott, pénze meg nem volt a hazajuttatására. Ám nem lenne igazi székely legény, ha ezt a gondot meg nem oldja: így aztán hazatolta-húzta a szekeret, arról a „csekély" nyolcvan kilométer távolságból. Ehhez a történethez hasonlót még sokat hallottunk utunk során, és mindenütt a legnagyobb szeretettel és elismeréssel emlegették a nevét.
Pedig nem volt könnyű élet az övé. A korán árvaságra jutott gyereket a szomszédban lakó keresztapja karolta fel. Kitanulta az asztalosmesterséget, aminek szép példáját láttuk panziója míves fafaragásain. Ezután beiratkozott a marosvásárhelyi Népfőiskola néprajz - népművészet szakára, amit, munkavégzés mellett, sikeresen el is végzett. Alkalmi munkákból, harangozásból élt, gyalogosan járta a vidéket, és ahová elvetődött, mindenütt összeszedte a régiségeket. Ezeket kezdetben múzeumoknak adta, de aztán 1998-ban a mindössze húsz éves fiatalember, önerőből, létrehozta az Árkosi Tájmúzeumot az unitárius Vártemplom bástyájában, aminek gyűjteményét azóta is szorgalmasan gyarapítja, fenntartásához pedig jócskán hozzájárul a vendéglátásból szerzett bevételeivel. Tehát, ha valaki most keresne szállást Erdélyben, nem csak kivételes ellátást kap Zolinál, de egy nemes ügyet is szolgálhat. Örömmel tudtam meg tőle, hogy a sok magyarhoni híresség között kedvenc zenekarom, a Müller Péter Sziámi AndFriends tagjai is vendégeskedtek nála, akik szintén a legszebb emlékeket őrzik e helyről.
Visszatérve a gyűjteményére: megtalálható benne a székelység mindennapi életét reprezentáló tárgyak minden válfaja: viseletek, szerszámok, edények, öntöttvas kályha, stb. Ez utóbbit látva megdobbant a szívem, mert nekünk is van két ilyen, még működő darab az otthonunkban, amik az 1850-es években készültek az erdélyi kaláni vasgyárban. Sok olyan használati tárgyat is felfedeztem, amiket még az én gyerekkoromban is használt apám, nagyapám, és magam is nagy becsben tartom őket. A szerszámok simára kopott nyele még őrzi kezük lenyomatát. Mint nő, kedvtelve nézegettem a gazdagon díszített viseleteket, a finoman hímzett törölközőket, konyharuhákat, szorgos kezek oly sok órájának emlékeit. A ruhák alatt álló rámás csizmát, amilyet apám, táncos idejének múltával egy szegre akasztott a kamrában. Volt itt olyan szénagyűjtő favilla, amit egyetlen fából faragtak ki, zászló, amit a kommunizmus évei alatt gazdái a tető gerendái közé rejtettek el, Horthy-kép a "modell" saját kezű aláírásával, üvegedény, melynek funkciójára hosszas találgatások után sem jöttünk rá, és még felsorolhatatlanul sok minden.
Képeinkkel éppen csak ízelítőt hoztunk - afféle kedvcsinálónak. A mi generációnknak édes emlékezés, a fiataloknak hasznos ismeret egy ilyen kiállítás. Pinkamindszent nincs nagy távolságra, ezért arra bíztatok mindenkit, hogy, ha ideje engedi, feltétlenül látogasson el oda. A tárlat ugyan ingyenes, de, természetesen mód van támogatásra is. Zoltán célja igazán megérdemli ezt, hiszen az értékmentés mellett fontos célja az is, hogy ezek az emlékek a szülőföldjét gazdagítsák, sokakhoz eljussanak és fennmaradjanak az utókor számára.
Nyitva tartás: május 30., kedd 16-18 és június 6., kedd 16-18
Az ettől eltérő időpont esetén hívható telefonszám: +36-20-406-6707 / Rajner Ágota
Aki pedig Bálinth Zoltán vendégszeretetét szeretné élvezni, és az igazi Erdélybe betekintést nyerni, az a következő számon: +40 757 106 545 foglalhat szállást, ill. az interneten is megtalálható Árkosi Vasalóház weboldalán.
Sepsiszentgyörgytől észak felé 3 km-re található Árkos település. Térképen itt találod
Remélem, sikerült érdeklődést keltenem mindkét dolog iránt, mert a nemzettudat és a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőnk e világon!
***
Ki is ez a nyurga, nyakigláb székely legény, Bálinth Zoltán?
Az Erdélyben, Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson él, korán vesztette el szüleit. A 11 évesen árván maradt kamaszt a szomszéd cipészmester, a faluközösség és benne az unitárius egyház közössége, annak lelkésze karolta fel, és nyújtott számára megélhetést, lelki támaszt. Az árkosi vártemplom délnyugati bástyája adott helyet gyűjteményének, ahol 1998. június 6-án, Zoli 20. születésnapján, nyílt meg az állandó kiállítása.
Gyűjteménye mára már meghaladja a 6500 darabot. A használati tárgyak, eszközök, viseletek rendszerezése, javítása, kezelése, ápolása a jó szándékon túl szaktudást is kívánt tőle. Az asztalos mesterségét és a népfőiskolán szerzett néprajzi ismereteit a Székelyföld még megmaradt és fellelhető emlékeinek szolgálatába állította. E tárgyak őrzik az egykor élt emberek, mesterek keze nyomát, míves munkájuk szépségét, a hétköznapok puritánságát, a megszentelt ünnep tisztaságát.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások