A fiatalok körülbelül 10 évesek, mikor elválnak útjaik, de a két sorsot mégis egy életen keresztül összeköti az állandó „leveledzés". Legyenek a világ bármely pontján, üzennek egymásnak. A darab tulajdonképpen ezt a történetet eleveníti fel, jeleníti meg a színpadon. Nem látunk mást két felvonáson keresztül, minthogy egy-egy széken ülve „leveleznek", azaz beszélgetnek egymással. Levélváltásokon keresztül idézik fel életük történéseit, ami végig két külön szálon futott, holott lehetett volna közös is...

A hanglejtéseik, a mozdulataik, vagy éppen az üzeneteik hosszúsága mindig elárulja, hogy az adott pillanatban milyen az egymáshoz való viszonyuk, a világgal való megelégedettségük (vagy nem-elégedettségük). Néha lenne lehetőségük kitörni a ketrecből, de számolniuk kell a külső körülményekkel is: megjelennek a szülők a bálon, és velük alszanak; vagy ha egyikük New Yorkba ér, a másik éppen akkor távozik onnan. Számos akadályt gördít eléjük a sors, amit nem igazán tudnak átlépni. Melissa alkohol-elvonókúrákra kerül, és számos férfival megosztja ágyát. Kétszer is férjhez megy, de mindkétszer zátonyra fut a házassága, miközben Andy a munkájába temetkezik, megnősül, és születik három gyermeke.

Az amerikai életvitelt ismerjük meg rajtuk keresztül, európai ember ugyanis nem jellemzi, hogy évente máshova költözzön, és csak a médián illetve telefonon keresztül értesüljön az ismerőseivel történtekről. Ahogy az a levelezésből kiderül, nekik még az sem sikerül, hogy telefonon beszélgessenek.

A történésekről folyamatosan értesítik egymást, igaz előfordul, hogy csak egy szót, s van, hogy hosszú gondolatfolyamot rejt az éppen úton lévő boríték. A több évtizednyi levelezés során egyszer találkoznak ugyan kettesben, és kivételesen minden klappol, és nem is baltázzák el a dolgot, de ennél több nem fér bele negyven évbe: újabb kibúvók, és kifogások következnek, amik gátjai az ismételt találkozásoknak. Úgy gondolják, hogy sokkal könnyebb megosztani gondolataikat egy bizalmas, régi jóbaráttal úgy, hogy nem kell egymás előtt színt vallaniunk, mint személyesen. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon jól ismerik egymást, és maga a levelezés is elég ahhoz, hogy Melissa rájöjjön: egyik alkalommal nem Andy írta a levelet, hanem a felesége. Akármennyire is ismerik egymást, ez mégsem ugyanaz, mintha egymás szemébe mondva vallanák meg érzéseiket, holott ez lenne a minimum ahhoz, hogy a két külön világból egy legyen. De nem lesz, bármennyire is szeretnék ők, és szeretnénk nézőként mi.

Melissa halála előtt Andy még meglátogatná a nőt, de ő minden erejével tiltakozik ellene, hiszen nem szeretné, hogy ilyen emlékkép maradjon fenn róla. A férfi a darab végén Melissa anyjának ír egy utolsó levelet, amelyben megvallja, hogy lánya volt élete nagy szerelme. Kár, hogy erre csak most jött rá, ugyanis e késői felismerés már nem ér többet, mint a színpadon széttépett, és levegőbe dobott levélpapír...

WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ - Márkus Emília bérlet
A.R. Gurney: Love Letters - szerelmes levelek két részben
Szereplők: Hernádi Judit, Gálffi László
Rendezte: Mácsai Pál