Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatónője köszöntő beszédében kiemelte, ahogy az ember életében is fontosak a kerek évfordulók, hogy visszatekintsünk a múltba és célokat tűzzünk ki a jövőbe, úgy az intézmények életében is nagyon fontosak a jubileumok. Az intézményvezetőknek a küldetése, hogy a múlt értékeit megőrizzék és fejlesszék, továbbá a közösség számára érdekessé tegyék és bemutassák. Ehhez hozzátartozik, hogy projekteket terveznek és valósítanak meg pályázati támogatással. Így újulhatott meg a Vasi Skanzenben található Szima-malom is a Magyar Géniusz Program keretében 80 millió forintos beruházással. A Magyar Géniusz Programot a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége hívta életre és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósították meg projektjeiket.

Az igazgatónő köszöntője után emléklapot adott át azoknak a Vasi Skanzen dolgozóknak, akik 50 évvel ezelőtt, a megnyitás idején itt dolgoztak. Ezután köszönetet mondott Bárdosi János leányának, Ibolyának, aki egy kiemelkedő dokumentumhagyatékot ajánlott fel a Savaria Múzeum Néprajztudományi Osztálya számára.

Dr. Kondora Bálint, a Vas Vármegyei Közgyűlés alelnöke beszédében kiemelte, hogy Bárdosi János kiemelkedő munkát végzett a népi műemlékek és műemlék-együttesek megmentése terén. Vas vármegyében több tájházat létesített. Munkája nyomán vált híressé a szalafői-pityerszeri műemlék együttes, a cáki pincesor és a hegyhátszentpéteri tájház.

Horváth Soma, Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntőjében elmondta, hogy a Vasi Skanzenben megújult Szima-malom eredetileg Szentkirályon állt, a 19. század közepén épült, az egyik utolsó vízimalom volt a Gyöngyösön. Hogy megmentsék az enyészettől, 1969-ben elbontották, és egy évvel később újra felépítették a Skanzenben, ez volt itt az egyik első műemléképület. Az idő vasfoga azóta alaposan "megrágta" a malmot, most pedig a renoválás után állandó kiállítás helyszíne lett.

Dr. Kemecsi Lajos, a Magyar Néprajzi Múzeum főigazgatója, tárlatmegnyitó beszédében Bárdosi János tevékenységét méltatta. Bárdosi 1957-ben muzeológia-néprajz szakos diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen, Tálas István tanítványa volt. Dolgozott a budapesti Néprajzi Múzeumban és a Győri Xantus János Múzeumban. 1958-tól a szombathelyi Savaria Múzeum Néprajzi osztályának vezetője volt volt.

Elindította a módszeres tárgygyűjtést, fellendítette a múzeumi fotózást, néprajzi gyűjtései során készített feljegyzéseivel megsokszorozta az Adattár kéziratait. A néprajzi osztály tárgygyűjteményét 7725 darabbal gyarapította. Az 1983-ig készített mintegy 20000 felvétel döntő többségében népi építészeti tárgyú, ill. a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára kijelölt épületek bontásával és rekonstrukciójával kapcsolatos.

Élete fő műve a Vasi Múzeumfalu felépítése volt; az 1960-as évek közepétől gyűjtötte a Vas megyei népi építészet remekeit, s irányításával felépült az ország második regionális szabadtéri néprajzi múzeuma. Az építéssel kapcsolatos adminisztratív, jogi, gazdasági, szervezési ügyeket is maga intézte.

Dr. Kemecsi Lajos elmondta, hogy a malom és a múzeum egyeznek abban, hogy mindkettő a hitelesítés, a hitelesség helye, és közösségépítő szerepük is van.

Bárdosi János néprajzkutatónak állít emléket a Szima-malomba berendezett állandó kiállítás, amelyet a megnyitó után meg is tekinthettek a jelenlévők.

A tudomány malma című tárlat földszintjén a Rába menti halászat emlékei kaptak helyet Bárdosi gyűjtéseire hagyatkozva, az első emeleten Bárdosi János munkájának sokszínűségét mutatják be, érintve a népi építészet, népszokások, népi gyógyászat, népköltészet témakörét. A második emeleten pedig a Vasi Skanzen létrejöttének történetét, benne pedig Bárdosi János szerepét idézik fel.