Mint ahogy az sem mindennapos, ami az apropót adta, hiszen ha mindennapi dolog lenne az, hogy másfél milliárdot költhet a város felújításra, az azt jelentené, hogy rendben vannak a dolgaink. Ebből az összegből majd hatvan százalékot sikerült pályázati úton megszerezni, a megvalósításra pedig jövő év november végéig van határidő. A munkálatok után, a fenti házon kívül a Savaria mozi és annak árkádja is „új ruhát kap" majd többek közt.

Mint azt Erdei Zsuzsanna a Savaria TAG Egyesület képviselője elmondta, a felújítási munkálatok kapcsán sikerült - szintén pályázati úton - forrást szerezni egy projekthez, amelyben városunk képzőművészei kapcsolódnak be a belváros megújulásának folyamatába, mintegy tudatosítva a lakosság felé azt, hogy minden egyes rendezetté tett épülettel ugyanúgy előbbre lép városunk kultúrája, mint akár egy itt készült műremektől. Ráadásul az öt főtéri megmozdulás illetve tárlat talán segít abban, hogy a zajjal és nem kevés piszokkal járó munkálatokat elviselhetőbbé tegye.

Az első alkalommal a főtér üzleteibe kerültek a kiállítandó művek, a tárlat címe frappánsan a 'Kirakat' címet kapta, az 'Ablak a Fő térre' pedig, egy óriási leporellót jelent, melyet az állványzat elé feszítettek, eltakarva ezzel az építkezés látványát. Megjegyezzük, hogy ez azért nem új találmány, hisz a világ számos pontján, vagy multi cégek, vagy maguk az önkormányzatok is kihasználják ezeket az alkalmakat. Frankfurtban például azt láttuk tavaly, hogy egy németalföldi ház majdani látképe már teljes egészében látszódott az eléje feszített vásznon, konkrétan nem is vettük észre, hogy az nem az oromzat. No de ez természetesen semmit sem von le az üzenet értékéből, illetve a megvalósítás sikeréből. A háznyi vásznon környékbeli alkotók, a K17 csoport tagjainak alkotásai láthatóak. Bartek Péter Pál, Bodorkós András, Oroszy Csaba, Stekovics Gáspár, T. Takács Tibor, Veres Gábor, Veres Éva és Vértesi Péter nevét nem kell errefelé senkinek megmagyaráznunk. Aktívak, mindenhol ott vannak és jókedéjűek, és persze munkáik is elismerést érdemelnek. Szabó Gábor alpolgármester köszöntötte még a „járdázókat", nem mindig értettük a szavait, hisz egy utca komplett zaja társult mellé, bónuszként pedig az óriási kép mögötti épületben folyó hangos építkezés. Ez pont így volt hiteles.

Egyetlen dologban azonban mérges tőrt kell döfnünk a leporelló közepébe sajnos. Biztosak vagyunk abban, hogy nem a hallhatatlanságra vágyók tervezték az óriási vásznat, ugyanis egyszerűen botrányosan nem néz ki jól, legalábbis nem az a színvonal, amit a rányomott művészek és alkotásaik képviselnek. Ha már ráköltöttek annyit, amennyit - és azért ez ránézésre sem kétfilléres cucc -, dobhattak volna rá ki egy tízezressel többet, mert ennyiért bármelyik művészetszerető webgrafikus ennél kategóriákkal szebben és ízlésesebben megoldotta volna az ügyet. Ez így úgy néz ki, mint egy nyugalmazott tábornok kitüntetéseinek gyűjteménye selyempárnán. Vagy ez már nem számít? A többi respektálandó!