A Budapesti Szépművészeti Múzeum Mária Gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal festményéről

A táblaképet gróf Pálffy János magyar műgyűjtő vásárolta 1862-ben Londonban, ezért több írásomban Pálffy Madonnának nevezem a festményt.

1912-ig a gróf pozsonyi palotájában volt látható, ekkor festménygyűjteményének többi darabjával együtt az 1906-ban megnyílt budapesti Országos Szépművészeti Múzeumnak adományozta.

Térey Gábor, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának akkori igazgatója Salaino műveként vette leltárba, a műleírás szerint „a kompozíció visszavezethető Leonardo da Vincire". A Pálffy gyűjtemény részeként egy rövid ideig kiállításra került a múzeumban.

A két világháború közt a Régi Képtár következő katalógusában Pigler Andor megtartotta Térey Gábor attribúcióját, kiegészítve azzal, hogy „Készült Leonardo rajzai alapján, Mária alakja a New yorki Metropolitan Múzeum egyik Leonardo rajzáról származik... a kép igen rongált állapotban van", ezért évtizedeken át a múzeum raktárában őrizték.

1978-ban találkoztam a festménnyel a Szépművészeti Múzeum tanulmányi-raktárában, ekkor fogant meg bennem a leonardói eredet, a katartikus élményt évtizedekig magamban hordoztam.

2007-ben készült el a festmény restaurálásával a Szentkirályi Miklós által vezetett restaurátor tim, a restaurálást az Adam Clark Alapítvány támogatta, minek végén a Régi Képtár állandó kiállítására került a mű, immár „Leonardo műhelyének" munkájaként, illetve feltételesen Marco 'd Oggiono műveként.

Leonardo da Vinci műhelye, Marco d'Oggiono (?) alkotása. 15-16. század fordulója. (Forrás: Szépművészeti Múzeum, Budapest)

2019 decemberében fogtam hozzá a festmény kutatásához és egy évre rá jelent meg az első hosszabb tanulmányom „A mi Sziklás Madonnánk" címmel, az „Isten és a világ" könyvemben. Ebben sorra vettem a hitelesen Leonardo műveknek tartott festményekkel való stiláris kapcsolatait, összefüggéseit, külön kiemelve a Daniel Arasse által meghatározott „derékkendő" leonardói attribútumot. (Ernst Gombrich figyelt fel Leonardo írásaiban a „kelmeszerű" vízfolyásra, ami a Leonardo opusban egyedül a budapesti képen figyelhető meg, Mária derékkendője vízfolyásként hullámzik.) Ezekkel az analógiákkal próbálom bizonyítani, hogy a kép Leonardo saját kezű alkotása, és stilárisan első firenzei korszakához köthető.

2022-ben „A mi Sziklás Madonnánk" címmel újabb könyvem jelent meg, amiben az előzőn kívül 5 újabb Leonardo-tanulmány is helyet kapott, többek közt az, amelyikben a Trattato della pitturában leírt festészeti tapasztalatok miként mutathatók ki a budapesti festményen, ugyanis Leonardo csak első milánói korszakának második felében tudott önálló műhelyt nyitni, tanítványokat fogadni, tehát a Trattatóban leírtak csak a korábbi műveinek rajzi és festészeti praxisára épülhettek.

A 2023 decemberében megjelent „Leonardo-tanulmányok" könyvemben az előzőkön kívül újabb 12 írás kapott helyet, amelyek azt is felvetik már, illetve próbálják bizonyítani, hogy a festmény azonos lehet az eddig elveszettnek hitt, illetve el sem készültnek tartott Szent Bernát oltárképpel, Leonardo első hivatalos megbízásával. A firenzei Palazzo Vecchióban található Szent Bernát kápolna végleges kialakításával csak 1511-ben készült el Baccio d Agnolo, a murális festészeti munkákat Ridolfo Ghirlandaio végezte 1512-14 között, a kápolna oltárképét pedig Mariano da Pascia festette meg szintén 1514-ben (a Pálffy Madonna szereplői Szent Erzsébettel egészülnek ki ezen). Architekturálisan a képkerettel együtt a budapesti festmény beleillik ebbe a miliőbe, azonban miután a kápolna építészeti munkálatai nem készültek el 1482-ig (amikor Leonardo elhagyta Firenzét), így valószínű emiatt nem adta le az oltárképet a signoriának.

A Pálffy Madonnán clara vallist (virágos völgy, amiről elnevezték Clairvaux-ot) látjuk, először Szűz Mária jobb keze fölött távoli erdei virágokat, majd előtte aprólékosan kidolgozva a többit. Mária bal válla fölött egy kerítéssel körülvett kis erdei házat látunk (a kezdetleges Clairvaux-i rendházat), Mária bal keze fölött a fehér kutya Bernát attribútuma (Bernát édesanyja a szülés előtt álmában fehér kutyát látott, amit úgy értelmeztek, hogy a születendő gyermek hűséggel fogja védeni az egyházat). Mária bal keze mellett/mögött két kis emberi figurát látunk (egy lovag és egy szürke kalapos férfi), melyek a kanyargó úton az erdei ház fele tartanak. „1129-ben Lincoln érseke meglepetéssel állapította meg, hogy nincs hír arról a lovagról, aki pihenőt szándékozott tartani Clairvaux-ban a Szentföldre tartó úton. Bernát közölte vele, hogy a lovag megspórolta a jeruzsálemi út költségét, mert belépett a rendbe." A lovag jobb kezével felfele mutat (itt szerepel először a felfele mutató kéz Leonardo festészetében), míg az apát-kalapos férfi („Az új apátság Bernátot választotta apátnak.") bal kezével invitálja a lovagot a távolabb lévő épület felé. A kép hátterében Jeruzsálem kéklő várfalai, tornyai, épületei láthatók. Előttük egy zöld dombtetőn vesztőhely, akasztófákkal, akasztott emberekkel.

1478 tavaszán, a Pazzi féle merénylet után polgárháborús helyzet alakult ki Firenzében, lincselések, akasztások történtek, 80 ember halálát okozva. A festmény tehát datálva van, csak nem évszámmal, hanem „figurálisan".

1478-ban Leonardo a következőket írta jegyzetfüzetébe: „...bre 1478 inchominiciai le 2 Vergine Marie...". 1482-ben, mielőtt elhagyja Firenzét egy listát készít, amiben ezt olvassuk: „egy befejezett Madonna kép, egy másik, majdnem kész, profilból látható...".

A budapesti festmény nagyon rossz állapotban érte meg a 20. századot, Szűz Mária haja azonban csak vázlatosan volt megoldva a képen, tehát a kép nem készült el teljesen eredetileg sem („majdnem kész").

Végezetül a Mária mögött látható szikláról, ami a Szent Jeromoshoz hasonlóan itt is sötétebb tónusával emeli ki az előtte lévő arcot. A szikla morfológiailag nagyon hasonlít Leonardo 21 éves korában az Arno völgyét ábrázoló rajzának sziklájához. A Firenzei Állami Levéltárban nemrég egy eddig ismeretlen dokumentum került elő, miszerint a Leonardo rajzán látható sziklából 1473-ban egy forrás fakadt, amely csodaforrás, szent forrás hírében állt, szenteltvízként használták és zarándokoltak hozzá. Az ifjú Leonardo egy Mária-ünnepen ugyanezt tette, amikor megörökítette egyetlen datált rajzán. Tehát a sziklát, a forrást összekötötte Szűz Máriával.

A Pálffy Madonnán Mária mögött, jobb válla fölött csordogál a sziklából egy forrás, majd később jobb karja mellett kanyarog gyöngykavicsos fövenyben, és mintha Mária köpenye szélével játszó kis Keresztelő Szent János is egy kis patakmederből térdelne ki annak partjára. Ugyanezt a gyöngykavicsos patakmedret látjuk a Verrocchio műhelyében készült Jézus megkeresztelésén, mindkét későbbi Sziklás Madonnán Mária előtt, illetve a Szent Anna harmadmagával festményen és kartonrajzán is, tehát Leonardo számára ez a csodaforrás egyet jelentett Szűz Mária szeplőtelen tisztaságával, fogantatásával.