Vaskarika: A március 6-i tárlatvezetéseden közel félszázan vettek részt és még két tárlatvezetést fogsz tartani a zárásig (március 8., 15 óra, március 29., 15 óra). Szeretnénk többet tudni a kiállítás megvalósulásáról.

Tóth Csaba: A Szombathelyi Képtár 1985 februárjában nyílt meg. Ez a mostani nagyszabású kiállítás e jelentős - nem túlzás állítani-, mérföldkőnek számító esemény előtt tiszteleg azzal, hogy hazánk nyugati régiója - szűkítve kicsit a kört-, Vas vármegyének a 20. századi képzőművészetét mutatja be, soha nem látott teljességgel.

A tárlatanyag 155 művész közel 300 alkotását mutatja be. Honnan és hogyan sikerült összegyűjteni ezt a monumentális anyagot? 

Az elmúlt évtizedben - pontosan 2012-ben - azonban megyénk képzőművészetének egy újabb közgyűjteménye jött létre, ezúttal a régi vármegyeszékhelyen, Vasváron, a híres 1664-es Vasvári Békekötést színhelyét jelölő ú.n. Békeházban. A vasvári képzőművészeti gyűjtemény mára több mint 3000 művet számlál, az ottani állandó kiállításon ennek csak a töredéke látható. Még inkább elmondható ez Szombathelyi Képtár és az Irokéz Gyűjtemény anyagáról.

A mostani monstre kiállításon 90%-ban tehát olyan művek kerülnek a közönség elé, melyek néha-néha csak időszaki kiállításokon, vagy tán még soha nem kaptak nyilvánosságot. Először rajzolódik ki a kép, amelyből régiónk mindmáig legjelentősebb művésze, Derkovits Gyula üstökösként tűnt fel, és az üstökös csóvájának tekinthető művészetének utóhatása a vasi képzőművészetre, ami szintén most és itt látható először. Így a gyűjteményes tárlat nem csak a nagyközönségnek jelent nóvumot, hanem a művészettörténészeinknek is.

A vasvári gyűjtemény Képtárbeli bemutatkozása évek óta szerepelt az intézmény éves kiállítástervében, azonban mindig valami felülírta a megvalósulást. A 2025-ös terveben is szerepelt, azonban a vasvári gyűjtemény kurátoraként felvetettem a Szombathelyi Képtár igazgatónőjének, Cebula Anna művészettörténésznek, mi lenne, ha összeillesztenénk a gyűjteményeket, és egy közös, nagy vármegyei képzőművészeti kiállítást rendeznénk. Hogy ez a Képtár 40 éves születésnapi kiállítása lett, már az ő érdeme. Ezután kerestük meg a Savaria Múzeumot, a Berzsenyi Dániel Könyvtárat és az Irokéz Gyűjteményt - mivel náluk is jelentős vasi alkotók művei találhatók -, hogy egy széles intézményi összefogással megvalósulhasson minden idők legnagyobb vasi képzőművészeti kiállítása.

Mi volt a gyűjteményes tárlat válogatási szempontja, milyen vezérlőelv mentén választottad ki a tárlatba kerülő műveket?

Mivel az anyag mennyiségileg is óriási (több mint 260 mű), így adta magát, hogy tanulmányi raktárak sűrű miliője hódítsa meg a kiállítótermek falait, egyben a régi-régi képzőművészeti szalonok világát is megidézve. Azonban így is a raktárakban maradt a művek többsége, a válogatásnak csak egy szempontja lehetett, hogy a gyűjteményekben lévő művekből mindeniknél a legjobb, a legkvalitásosabb mű kerüljön a közönség elé e kitüntetett, talán soha vissza nem térő pillanatban.  Hálával tartozom a kiállítás megvalósulását anyagilag is támogató személyeknek: Giczy József antikváriusnak, Horváth Soma alpolgármester úrnak, Maurer Péternek, a Martineum Felnőttképző Akadémia vezetőjének, Melega Miklósnak, a megyei levéltár igazgatójának, Putz Attila bizottsági elnök úrnak és Székely János püspök atyának, illetve Lobler Ferenc festő-és grafikusművésznek, a szép plakát és meghívó megalkotójának.

Maradt-e hiányérzet benned, lévén egy évszázadot átfogó koncepcióból óhatatlanul is kimaradnak olyanok, akiknek helyük lenne a kort reprezentáló művészek között? 

Szomorúságomra sajnos nagyon sokan hiányoznak a kiállításról a már eltávozottak (Barabás Lajos, Batthyány Gyula, Császár Attila, Dénes Lajos Szilveszter, Engelsz József, Lelkes István, Krizsán István, Mikus Gyula, Nagyabonyi Vargha Károly, Nagy István, Illés Árpád, Ördögh László, Rábai Ridivics Ferenc, Rács Reich Imre, Szabó László, Ördögh László, Székely Ákos, Tancsics György, Vass Vera, Wilhelm Lujza, Zalai Tóth János) és az élők közül (Göcsey József, Hanzl Klára, Horváth László, Kamper László, Kassai Ferenc, Kozári Hilda, Lendvai István, Nagy Imre, Nagy Róbert, Navratil Ferenc, Navratil Judit, Rákos József, Soós Nóra, Stankovszky Endre, Szendiszűcs István, Szkok Iván, T. Takács Tibor, Turcsán Miklós, Vargha Judit, Varga Zoltán, Várkonyi György, Veszely Lajos), de nekik egyik gyűjteményben sem volt munkájuk. (A felsorolások nem teljesek).

Egy ilyen kultúrtörténeti esemény "oldalvízén" számos ötlet bont szárnyat, ezzel együtt továbbgondolódik az alapkoncepció is. Esetedben milyen tervek bontakoztak ki, milyen ötletek vetődtek fel a gyűjteményes tárlat sikerét látva?

Tervben van még, természetesen csak részemről egy, a mostanihoz hasonló, a 20 századi vasi rajzművészetet bemutató kiállítás megrendezése, de a megnyitó óta eltelt időben felvetődött már a vasi ipar- és fotóművészet hasonlóan átfogó bemutatásának gondolata is. Illetve a mostani kiállításon sokan keresték a katalógust, egyértelműen körvonalazódik, hogy valamikor a jövőben, sajnos csak a kiállítás zárása után, egy komoly összefoglaló album jelenik meg a kiállításról a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában, ami már megmarad az utókornak.

Köszönöm a beszélgetést!

Képes beszámolónk a tárlatnyitóról:

Monumentális tárlat nyílt vasi alkotók műveiből a Szombathelyi Képtárban

2025.02.21. - 15:20 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Szalai Márton

Először tárult fel az a miliő, amelyből Derkovits Gyula egyetemes értékű életműve kisarjadt - Az egykori művészeti szalonok hangulatát megidéző nagyszabású tárlaton 155 művész közel 400 alkotása fogadta az érdeklődőket a február 20-i megnyitón. A kiállítási anyag a Vasvári Békeház, a Szombathelyi Képtár, a Savaria Múzeum, az Irokéz Gyűjtemény és a Berzsenyi Dániel Könyvtár gyűjteményéből állt össze. Köszöntőt mondott Csapláros Andrea múzeumigazgató, V. Németh Zsolt államtitkár, miniszterelnöki biztos, országgyűlési képviselő, valamint Horváth Soma alpolgármester. A kiállítást Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg.