Van, amikor egy est tökéletesen indul, aztán az égiek közbeszólnak - de még így is valami egészen különleges születik. Július 13-án Bükön pontosan ez történt. A nyári estére szabadtéri nevetést terveztek az Atrium színpadnál, és a hangulat kezdetben ennek megfelelően alakult: limonádés derű, könnyed beszélgetések, vidám várakozás - és aztán... megérkezett az eső. Ami szerencsére nem törte meg az estét - inkább formálta. Mert ami egy egyszerű stand-up műsor lehetett volna, abból egy közösségi, rögtönzött élmény lett - olyan, amit sokáig emlegetni fog minden jelenlévő. 

Aranyosi Péter legújabb önálló estjét már hetekkel ezelőtt lelkesen várta a helyi közönség. A szervezők legnagyobb örömére a színházteremből kellett pótszékeket az Atrium fedett nézőtere elé tenni, hogy minél nagyobb számban lehessenek részesei a humorista és vendégei - Porkoláb Tamás és Ihos József - műsorának.

Porkoláb Tamás rövid, ütős nyitánya után Ihos József érkezett "különleges vendégként" a színpadra. A két fellépő nemcsak felvezette az est további részét, hanem előrevetítette Aranyosi stílusát: "paraszthumorral" vegyítve, lazán, profi módon azonnal megvették a közönséget.

Amikor Aranyosi Péter kilépett a fénybe, már tudta, hogy ez egy különleges este lesz: a humornak és a poénoknak jól megágyazó sztorikkal bombázta a közönséget az elszánt Diósgyőr‑szurkolótól a poéngyáros tanári élménysorozatig. Aranyosi nem félt szókimondó lenni, de mindig megtalálta azt a határt, amit a közönség még jól fogadott.

Még csak melegítette a publikumot, már jöttek is az első tréfák. Éppen csak említést tett a Karinthy-gyűrűről, amikor az ég hirtelen besötétedett, és a szél is felélénkült. A vihar nem hagyott kétséget: ő nem tréfál.

A szervezők gyorsan, de nyugodtan reagáltak: a közönséget biztonságosan átterelték a közeli művelődési házba, ahol folytatódhatott a műsor - immár falak között, kicsit szorosabban, akinek jutott szék az ülve, de voltak jó páran, akik állva hallgatták végig a másfél órás estet. A közönség összébb húzódott, és még jobban figyelt - talán azért is, mert ilyenkor valahogy közvetlenebb lesz minden.

Aranyosi estje így vált igazán különlegessé. Nemcsak a szövegei működtek - hanem az, ahogyan a helyzetet kezelte. Mint egy jó házigazda, aki a legnagyobb zűrzavar közepette is tudja, hogy mitől érzik jól magukat a vendégek.

Bükön is megjelent Aranyosi egyik védjegye, a közönséggel, a közönséghez való kapcsolódás. A vulkános előadása végén nem csak elsütött egy jól csengő poént, hanem rögtön visszakérdezett. A közönség válaszaiból pedig építkezett, mintha csak improvizálna. Aranyosi pozíciója, hogy tanár, apa, szurkoló és interaktív "piknikhumorista" egyszerre jelent meg a színpadon - szerethetően, szimpatikusan, de karakán módon.

Az este csúcspontja mindenképp az volt, amikor Aranyosi a "komolytalan családapa" szerepében sztorizott: szórakoztató történetei a gyerekekkel való összeütközésekről szóltak, például az esti fürdetési mizériáról. "Egyszer azt hittem, tengeri állatnak öltöztem, mert ehhez hasonlított a gyerek..." - hangzott tőle a nagy derültséget kiváltó poén.

A műsor lezárásaként a humorista egy szókimondó gondolattal búcsúzott: a hétköznapokat élvezetessé lehet tenni, ha van bennünk önirónia, szeretet önmagunk iránt és nyitottság arra, hogy a legkomolyabbnak tűnő helyzeteken is tudjunk nevetni.

A kultúra nem ázik el, csak közelebb jön. Az este végére abban mindenki egyetértett: ez így még emlékezetesebb lett. Nem a komfortos székek, nem a technikai tökéletesség, nem a nyári csillagos ég miatt maradt meg az élmény - hanem épp azért, mert történt valami váratlan. A közönség nem bosszankodott, hanem együtt mozdult, együtt nevetett, együtt állt ki az este sikere mellett.

Aki ott volt, nemcsak egy Aranyosi-műsort látott, hanem részese lett valaminek, amit nem lehetett előre megírni - csak a jelenben megélni. A humor összekapcsolt, a közös élmény megerősített, a vihar pedig végül csak hátteret adott egy igazi közösségi estéhez, ami egyszerre volt rögtönzött és szervezett, kiszámíthatatlan és mégis teljes. A vendégfellépők megalapozták a hangulatot, a vihar próbára tette a közönséget, Aranyosi pedig bebizonyította, hogy a humor bármit áthidal - időjárást, helyszínt, székkérdést.

A kultúra nem attól él, hogy hol van - hanem attól, ott vagyunk-e, figyelünk-e, együtt vagyunk-e. Ezen az estén Bükön mindez megvolt. 

Ez az est ismét bizonyította, miért tartozik Aranyosi Péter a Dumaszínház kiemelt alakjai közé: a természetes jelenléttel, a hétköznapok humoros színezésével, és a közönséggel való folyamatos együttrezgéssel adja át az élményt. Büki önálló estje a nevetés izgalmáról szólt, arról, hogy egy-egy jó műsor után eljöhetsz úgy, hogy az otthagyott gondjaid helyén marad egy könnyed mosoly.

Interjúnk Aranyosi Péterrel:

Egy élménymesélő, jópofa ember - Interjú Aranyosi Péterrel, akinek nincsenek „görbefejű" történetei

2010.09.11. - 16:15 | vaskarika.hu - Fotók: Makrai Tamás

„A helyzet annyiban változott, hogy régen ugye azt mondtuk a vbk-ra, hogy vörösboros kóla, most meg azt, hogy vodka, bomba, kataflám." Fut-robog a kicsi kocsi, rajta ül az Aranyosi... A Weöres-gyerekvers után szabadon, ha nem is kicsi kocsira, de a Berzsenyi Rádió mikrofonja elé ültettük Aranyosi Pétert - aki az idei gólyatábor humorfelelőse volt -, hogy sztorizzon hallgatóinknak, olvasóinknak.