Ahogy azt a Savaria Karneválokon megszoktuk, az idén is fergeteges darabbal jelentkezik a Weöres Sándor Színház. Carlo Goldoni Chioggiai kalamajka, vagy ahogy jobban ismerjük, Chioggiai csetepaté című komédiája a maga idejében, a 18.században is sikert aratott, ugyanakkor a ma embere számára is fontos témákkal foglalkozik, mint például a szerelem, a hűtlenség-hűség kérdése, a kitartás, az ármánykodás, az intrika, összeveszések, kibékülések, igazságszolgáltatás, és mindezt a mai nyelvezet, a jelen korunkra, vagy akár Szombathelyre tett utalások teszik még élvezetesebbé. A komédia 13 szereplője az első pillanatban túl soknak tűnik, nehéz meghatározni közöttük a rokoni, házastársi vagy éppen szerelmi kapcsolatot, menet közben azonban a dolgok letisztulnak, és egy idő után már kétségtelenül tudjuk, ki kicsoda.

A Weöres Sándor Színház díszlete egyszerű, dobozok, szárítókötelekre kifeszített ruhák, melyek nemcsak a színpadon függenek, hanem a nézőtér két oldalán is. A színészek nemcsak a színpadon mozognak, igénybe veszik a megyeháza kínálta teret is, hol jobbról, hol balról bukkannak fel az udvar mélyéről, vagy ha éppen menekülni kell, hát fel lehet mászni a fára is.

Nagy Cili, a darab rendezője a színház YouTube videójában azt nyilatkozta, hogy, már maga a megyeháza udvara, az épületei, az egész környezet, a fák, a növények, a harangszó mediterrán hangulatot idéznek, tulajdonképpen csak ki kellett egészíteni. Igen, a nyári forróságban valóban egy mediterrán halászfaluban, Chioggiában érezhetjük magunkat. A lányok, asszonyok férjeiket várják vissza a tengerről, ruhákat csomagolnak, és közben persze pletykálkodnak. Toffolo, a hajóslegény (Némedi Árpád) megjelenése azonban felborzolja a kedélyeket, ugyanis pénzhez jutott, és kukoricát vesz a lányoknak, asszonyoknak, mivel nincs finomabb a nyári melegben, mint a főtt „kuki", ahogy ők nevezik. Hamarosan kibontakoznak a szerelmi viszonyok, ki, kit szeret, ki nem akarja, hogy a másik lány épp azt a fiút szeresse, mert magának akarja, ezért aztán gyorsan el is kezdődnek az intrikák, vádaskodások, hogy a visszatérő férfiak szemében úgy tűnjön, kedvesük megcsalta őket.

Igazi kalamajka alakul ki, természetesen mindenki a maga igazát védi, amiből nem enged. Az előadást szellemes megjegyzések, szójátékok teszik színesebbé. Mindegyik karakter igazi egyéniség, nem tartóztatják meg attól magukat, hogy kimondják az igazságot. Ha kell színlelnek, ha kell látványosan zokognak, csak hogy elérjék a céljukat. Végül per lesz a dologból, Isidoronak, a jegyzőnek (Bezerédi Zoltán) kell igazságot tennie, aki nem vonakodik elfogadni a neki szánt ajándékokat, bár minden esetben kihangsúlyozza, hogy nem vesztegetésről van szó. A végén persze, ahogy egy Goldoni-komédiához illik, minden megoldódik, de addig zajlanak az események, és közben jókat nevetünk.

A komédia elmaradhatatlan része, amikor a férfiak női ruhát öltenek, ezért alakítja Pasoqua, a halász felesége szerepét Hajdu Péter István, Libera szerepében pedig Domokos Zsoltot a nézők legnagyobb derültségére és megelégedettségére. A többi karakter is hozza a formáját, Toni, a halász (Horváth Ákos), Lucietta, Toni húga (Herman Flóra), Beppe, Toni öccse (Balogh János), Fortunato, a halász (Orosz Róbert), ORSETTA, Libera húga (Nagy-Bakonyi Boglárka),Checca, Libera húga (Mari Dorottya), Titta Nane a, halász (Kuttner Bálint), Vicenzo, halkereskedő (Szabó Tibor) és Mario, főtt kukorica árus (Szabó Róbert Endre) elhitetik velünk, hogy egyszerre vagyunk Chioggiában, a kis halászfaluban, és egy fikcióbeli Szombathelyen, illetve egy valóságos helyen, a megyeháza nézőterén. Így ér össze Nagy Cili rendezésében művészet és valóság.

És noha tudjuk, csupán komédiáról van szó, Bezerédi Zoltán az előadás elején erre fel is hívja a figyelmet, mégis el tudunk merülni a világában.

CHIOGGIAI KALAMAJKA

zenés kikötői csetepaté egy részben 

Szereplők:

TONI, halász Horváth Ákos

PASQUA, a felesége Hajdu Péter István

LUCIETTA, Toni húga Herman Flóra

BEPPE, Toni öccse Balogh János

FORTUNATO, halász Orosz Róbert

LIBERA, a felesége Domokos Zsolt

ORSETTA, Libera húga Nagy-Bakonyi Boglárka

CHECCA, Libera húga Mari Dorottya

TITTA NANE, halász Kuttner Bálint

VICENZO, halkereskedő Szabó Tibor

TOFFOLO, hajóslegény Némedi Árpád

ISIDORO, jegyző Bezerédi Zoltán m.v.

MARIO, főtt kukorica árus Szabó Róbert Endre

Alkotók:

Látvány Nagy Cili

Dramaturg Bíró Bence

Hangosító Simon Ottó

Súgó Jenei Ági

Ügyelő Pados Bernát

Rendezőasszisztens Kovács Nóra

RENDEZŐ Nagy Cili

Szinopszis:

A Velence melletti kis halászfaluban a lányok várják haza a fiúkat, akik hónapokig a tengeren halásznak. A lányok az időt némi munkával és még több pletykálkodással ütik el. Az arra járó matróz, Toffolo gyorsan össze is ugrasztja őket, mert van mersze az egyik lánynak venni egy cső főtt kukoricát. Pedig Toffolonak valójában egy másik lány, Checca tetszik, Checcának meg Titta- Nane, akinek viszont már van kedvese, Lucietta, az ő a testvére, Beppe ráadásul Orsettát szereti, akinek a nővére, Libera, annak a Fortunatonak a felesége, akinek a szomszédja nem más, mint Pasqua asszony, akinek a férje, Toni pedig éppen annak a halászbárkának a tulajdonosa, amivel pillanatokon belül megérkeznek a szóban forgó fiúk is - csak hogy még egyszerűbb legyen a helyzet. A szerelmesek összevesznek, a szomszédok megsértődnek egymásra, és egyáltalán, mindenki megharagszik mindenkire. Szóval komolyan, ember legyen a talpán, aki kibogozza, ki kivel veszik össze és miért. Ez az ember a talpán pedig nem más, mint Isidoro, a város nagyra becsült jegyzője, aki minden erejével megpróbál tisztán látni és igazságot szolgáltatni ebben a nagy kalamajkában. Csak a végén nehogy halul süljön el a dolog. Halkan megjegyeznénk, hogy Isidoro szerepében a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bezerédi Zoltánt láthatja majd a nagyérdemű.

A halhatatlan Carlo Goldoni hallatlanul vicces komédiáját Nagy Cili rendezi, sok-sok halálosan jó zenével és a szombathelyi társulat felhalborítóan szórakoztató összjátékával.

Fotók: Mészáros Zsolt 'Sadness' / Weöres Sándor Színház