A színésznő személyes emlékkel kezdte estjét: elmesélte, hogy a Piszkos Fred, a kapitány című regény híres párbeszédét, melyet szinte mindenki ismer:

"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban."

Már tíz éves korára kívülről tudta, mert ez hangzott el náluk minden olyan közös családi étkezésnél, amikor valaki nem találta a kését. Ezért eleinte dacból nem olvasott Rejtőt, majd a húszas évei közepén szinte beszippantotta P. Howard világa.

De ki is volt Rejtő Jenő?  Klasszikus, tragikus, magyar zsidó sors az övé - fogalmazott Gerbert Judit. Életrajza hiányos, sok legenda övezi életét. Ami viszont biztos, hogy Budapesten született 1905. március 29-én, Reich Jenő néven. Ezt a nevet olyannyira nem szerette, hogy korai műveit egyszerűen csak "Jenő" -ként írja alá. Később több írói álnevet is használ, a legismertebbek: P. Howard és Gibson Lavery.

A legenda szerint -az előadó többször is használta ezt a kifejező szókapcsolatot-, hiszen Rejtő életét számos legenda övezi: légiós múltja, bohém pesti évei, és a műveiben megjelenő fiktív világok sokszor összemosódnak a valósággal. Ő maga járul hozzá a légiós romantika elterjedéséhez, holott sohasem járt Afrikában és nem szolgált az Idegenlégióban.

Életének ismert állomásait, pályájának mozzanatait, gépírónőihez, feleségeihez fűződő viszonyát is ismertette az előadó, kitérve Karinthy Frigyessel és József Attilával lévő kapcsolatára is, természetesen színesítve sok-sok részlettel műveiből.

Életében - és azon túl is - ponyva-írónak tartották. Hogy ponyva-e? Ha ponyva az, amit mindenki olvas, akkor igen. Már az 1930-as években népkönyvek voltak a P. Howard regények. Aztán 1956-ig be volt tiltva, csak a feketepiacon lehetett beszerezni egy-egy példányt. Két okból: mert ponyva és mert polgári. Gerbert Judit kijelentette: Rejtő olvasásához türelem és intelligencia is szükségeltetik. Türelem, hogy ki tudjuk várni a következő poént, és intelligencia, hogy meg is értsük azt.

Összesen több mint száz kabaréjelenetet, színdarabot, operettlibrettót, filmforgatókönyvet alkotott, 1933-ra már elismert színpadi szerzőnek számított. A pesti humor legjelesebb képviselője lett. Ezeknek a szövegeknek alig a fele maradt fenn, többnek csak a címét ismerjük. 1934 és 1941 között húsz füzetes regénye látott napvilágot.

Rejtő rengeteget dolgozott írásain, napokig javítgatta őket, különösen odafigyelt minden regénye első mondatára. Judit játékra is hívta a közönséget: különböző műveiből idézte az első mondatokat, amiket a hallgatóságnak ki kellett találni, hogy melyikből való.

1942-ben nyilas feljelentés alapján, súlyos betegen elhurcolták. A család mindent elkövetett, hogy megmentse, ám nem sikerült. A legenda szerint 1943. január 1-jén halt meg. Nem tudni, hogy melyik tömegsírba került, sőt azt sem, hogy egyáltalán eltemették-e.

A magával ragadó és lebilincselő est végén Gerbert Judit részletet olvasott fel Az utolsó szó jogán című írásból és idézte Hegedűs Géza találó megfogalmazását az íróról: „Az egész életmű abszurd ötletek, groteszk humor, bizarr alakok és helyzetek áradása. [...] Kitűnő mulattató, nagyon jó humorista, tiszteletre méltó humanista, aki szembenéz kora rémségeivel és szemükbe nevet."

Rejtő Jenő művei máig elképesztő népszerűségnek örvendenek. Humora nem pusztán szórakoztat, hanem tükröt tart: a társadalmi visszásságokat, az emberi gyarlóságot úgy mutatja meg, hogy közben sírva nevetünk- és ebben rejlik az író igazi nagysága.