A kiállításon és a hozzá kapcsolódó előadáson láthatóak az ismert és a részben elfeledett alkotók valóságos és átvitt értelmű arcképei: többek között Kaffka Margité, Török Sophie-é, Kosztolányiné Harmos Ilonáé, Tormay Cecile-é, Nemes Nagy Ágnesé, Galgóczi Erzsébeté és Agota Kristofé. Portréikat kézirataik, könyveik és a róluk szóló értékelések árnyalják.
Az érdeklődő közönséget Czagány Tünde, a könyvtár programszervezője köszöntötte, majd Tóth/Lőcsei Péter röviden ismertette a kiállításon szereplő írónők szerepét, a relikviákon olvasható, megfigyelhető személyes sorsuk szépségeit és buktatóit.

A kiállítás kurátora elmondta, hogy Kosztolányi Dezső özvegye a Tüzes cipőben című kötetben idézte föl súlyos tapasztalatait a második világháború utolsó 12 hónapjáról, és erről kötetről kapta ez a kiállítás a címét kis módosítással.
A tárlókban és a paravánokon arcképeik, könyveik, kézirataik mellett a forradalmak időszakának, a Horthy-kornak, a világháború éveinek, a Rákosi-féle személyi kultusznak és a kádári konszolidációnak fotóival, plakátjaival, aprónyomtatványaival, térképeivel, újságaival, folyóirataival, használati tárgyaival is megismerkedhetnek a látogatók. Így az irodalom és a történelem iránt érdeklődőknek egyaránt tanulságos lehet az összeállítás.

A tárlat megtekintése után a Tavaszi Szabadegyetemi Előadás-sorozat 2. alkalma következett a rendezvényteremben, ahol Lőcsei Péter folytatta az írónők sorsának ismertetését!

Az itt szereplő írónők, költőnők más-más nehézségekkel néztek szembe magánéletükben és művészi pályájuk során. Ki-ki a maga módján járt „tüzes cipőben". Válások, családi tragédiák, méltatlan megkülönböztetések árnyékolták be művészi eredményeiket, sikereiket. A politikai válságokban, megtorlásokban bővelkedő huszadik század mindennapjaikon és műveiken is nyomot hagyott.

Tormay Cecile antiszemita nézeteket valló személyiség volt, a MANSZ alapítója, elnöke, Horthy lelkes népszerűsítője. Kétszer javasolták Nobel-díjra. Folyóirata, a Napkelet 1923-1940 között jelent meg és a korszak szinte összes ismert írószemélyisége szerepelt benne. Erdős Reénet a korszak legerotikusabb női szerzőjének tartották témái miatt, tehetségét Ady és Kaffka Margit is elismerte, viszont sok kritikát kapott erkölcsi nézetei miatt. Kaffka Margit a Nyugat elismert szerzőjének számított, regényeit Móricz, Schöpflin, Németh László is méltatta, sajnos 38 évesen a spanyolnátha áldozata lett. Lesznai Anna költőnő és képzőművész is volt egyszersmind, a szecesszió mestere. Ady Endre: A magunk szerelme című kötetének borítóját is ő tervezte. Csinszka, azaz Boncza Berta a XX. század eleji múzsatípus jellegzetes alakja. A korszak hasonló, több művészt inspiráló hölgyei közül leginkább Alma Mahlerhez lehet hasonlítani. Akárcsak Alma, Csinszka is számos művészeti ágban kipróbálta magát: komolyan foglalkozott képzőművészettel, ám sem elég tehetség, sem elég szorgalom nem volt benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Festőművész férje, Márffy Ödön több tucat festményén örökítette meg Csinszkát. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban.

Harmos Ilona, Kosztolányi felesége könyvet írt férjéről, sőt a Nyugat számos tagját is jellemezte. Török Sophie, Tanner Ilona Babitshoz ment hozzá rendkívül hirtelen, ám előélete is izgalmas: a fiatal nőt főnöke korábban szexuális ajánlatokkal zaklatta, amibe ő, félve, hogy munka nélkül maradhat, belement. Mivel azonban nem akarta, hogy főnöke legyen az első férfi az életében, elment egy egyetemről ismert barátjához. A barát teherbe ejtette a fiatal lányt, aki így abortuszra kényszerült. Meddősége miatt gyermekük nem született, házvezetőnőjük Ilonka fivérétől fogant újszülött kislányát fogadták örökbe. Ildikó örökbefogadásának történetét anyja a Nem vagy igazi című regényben meséli el. Kádár Erzsébet festőművész és író, a Nyugat novellapályázatának nyertese, Baumgarten-díjban részesült szerző volt. Galgóczi Erzsébet háromszor kapott József Attila-díjat, Kossuth-díjas szerző, országgyűlési képviselő és Gobbi Hilda élettársa volt. Kristóf Ágota novelláit, regényeit franciául írta, de gyermekkorának kedvenc helyszínén, Kőszegen temették el és emlékszoba őrzi itt töltött éveit az Írottkő Hotelben.

Azok a költőnők, írónők, akik utat törtek, méltó figyelmet igényeltek, rendre tüzes cipőkben érezhették magukat. Mi magunk is, akik az előadáson ültünk, elgondolkoztunk azon, hogy miért nem ismerhettük meg eddig ezeknek a nőknek az igazi sorsát, miért csak férjeiken keresztül, múzsaként vagy alig-alig szóba kerülve iskolai irodalomszakkörök témáiként hallhattunk rólunk esetleg? Reméljük, hogy a jövendő nemzedék az írónőknek is szentel majd annyi figyelmet, mint a férfi íróknak...Köszönjük Lőcsei Péter tanár úrnak, hogy megemlékezett róluk ezzel a kiállítással, mely május 5-ig látható a Könyvtár nyitvatartási idejében.