"Repatarurgyán" - énekelte az Ossian egyik debreceni koncertje alkalmával. Halandzsanyelven adta elő egyik legnagyobb slágerét, a Másnapos dalt. Igen, számomra is valami hasonló élménnyel indult a Megasztár ötödik évadja. El kell mondanom, hogy évek óta nagy tisztelője és rajongója vagyok Magyarország legnépszerűbb tehetségkutató műsorának. Elsősorban az énekes tehetségek miatt néztem a műsort. A szokásos módon, így az idén sem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az előválogatóknak, alig vártam, hogy végre túljussunk az első castingokon, és megismerhessem a zsűri által teljesen megérdemelt módon beválasztott ifjú tehetségeket. Mindaddig nem foglalkoztam az előválogatói névsorral, amíg történetesen valami dolgom nem akadt a szomszédban. Elképesztőnek tartom, hogy abban az esetben, ha otthon maradok, bizonyára még egy jó ideig teljes tudatlanságban élek azzal kapcsolatosan, hogy már megvan Magyarország 2010-es gerappája, a Bikicsunáj. Hogy szinte az egész ország csak Szarka László 40 éves ököritófülpösi biztonsági őrről beszél, hogy még azt sem tudom, hogy nemcsak a Megasztár történelemkönyvét írta újra, hanem - sajátos nyelvezetével - az angol nyelvkönyveket is.

Az önjelöltek többsége fürdőszobatehetség, kocsmai Caruso, Wannabe-rocker

No, hogy le ne maradjak semmiről, otthon gyorsan előkerestem Bikicsunájt, és vagy tízszer kattintottam rá. Megtapasztaltam, hogy nézettségben is rekordot döntött: egyetlen zöngeményére - ilyen rövid időn belül - többen voltak kíváncsiak, mint Mester Tamás vagy Presser Gábor dalaira összességében. Természetesen én sem álltam meg egy előadónál, vevő lettem a hülyeségekre, és elkezdtem csodálni az „önbeégetés motiváltjait." Kell nekünk a Megasztár? A válasz igen! Mert - ahogy egy kedves kommentben megfogalmazták - „a sorozatok után a tehetségkutató a legjobb dolog, ami a televízióban létrejött."

Tehát sorozat vagy Mega? Á, inkább nézem a Megát élőben, a sorozat várhat nyugodtan, azt meg tudom nézni a neten is. Ez a felfogás azonban, lényeges eltérést mutat a Megasztár eredeti hivatásával, célkitűzéseivel szemben. A brit Pop Idol tévéműsor formátumát alapul vevő tehetségkutató eredetileg az énekes tehetségek felkutatását, megismertetését és befuttatását vállalta, az „Év hangjának" felfedezését. Már a 2005-ös, harmadik széria is kezdett „elvalóságsósodni", egyre nagyobb szerepet kaptak benne a botrányok, a magánéleti intimitások, az egyéni drámák. Aztán a műsorkészítők - a tömegsikeren felbuzdulván - a 2008-as, negyedik szériában szakítottak az eddigi hagyományokkal, és a francia Star Academy formátumát vették alapul. A stáb nagy részét is lecserélték, de a férfi műsorvezető, Till Attila maradt. Műsorra tűzték az „új magyar álmot", ugyanazt, amit a Mónika-show és a Győzike is népszerűsített: bárkiből lehet sztár, akár képességek nélkül is. Így a Megasztár 4-re már többen jelentkeztek, mint az első három szériára összesen. Az önjelöltek többsége fürdőszobatehetség, kocsmai Caruso, Wannabe-rocker volt, foglalkozását tekintve pedig háziasszony, munkanélküli.

Ebben a sztártúltermelő válságban kellenek nekünk újabb megasztárok?

Az évtized második felétől tehát egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek a műsorok nemcsak a zenei tehetségek vetélkedéséről szólnak, hanem a kereskedelmi tévék nézettségért és profitért vívott ádáz küzdelméről. Magára az énekesre nem kifejezetten fókuszál... Apropó, számomra mindig az énekes az elsődleges - sorsa, sorsának alakulása. Ebben a sztártúltermelő válságban - mely 2005-től jelenség - kellenek nekünk újabb megasztárok? Sajnos hazánkban a popzenei piacnak nincs szüksége több előadóra, mert a jelenlegieket sem tudja eltartani. Némelyek ugyan talpon maradnak, mások elbuknak. Annyian tündököltek rövidebb-hosszabb ideig, mint kifényezett szórólapok a postaládában: Bencsik Tamara, Szecsődi Károly, Gaál Csaba "Boogie", Lakatos Krisztián, a „szvingkirály", Palcsó Tomi és még sorolhatnám. Hová lettek? Mi van velük? Szomorú, de mi is tudjuk, hogy előbb-utóbb a kifényezett szórólapok a kukában landolnak. Napjainkban a két konkurens csatorna: a TV2 és az RTL-Klub tehetségkutató műsora óriási harcot vív egymás ellen. Sokszor megkérdeztem magamtól, vajon melyik csatorna műsorát nézik majd többen? Mit tud a TV2,camit az RTL kevésbé? A TV2 marketingesei nagyon jól dolgoznak. Tudják, hogy a gazdasági és szociális válság beköszöntével megváltoztak az emberek szokásai. Előretört a bulvár, a roncstársadalomban élő polgártársaink napi több órát is nézik a tévét.

A Mega-jelöltek többsége már semmilyen tehetséget nem tárt fel

Az idei Megasztárt idiotizmusban - véleményem szerint - eddig még semmi sem múlta felül. A Mega-jelöltek többsége már semmilyen tehetséget nem tárt fel, de ami igazán rémisztő volt az az, hogy egyesek mentális állapota is igen labilisnak bizonyult (félnótás különc, idegbeteg hisztérika, gátlástalan magamutogató, exhibicionista törtető). Gondoljunk csak annak a 23 éves munkanélküli fiúnak a mondatára, hogy „az átok lesújt magukra", vagy amikor egy hölgy bevallotta, hogy nem részeg, csak éhgyomorra megivott két üveg pezsgőt. Meg merem kockáztatni, hogy ezek az emberek életükben legalább egyszer átestek már valamilyen pszichés kezelésen. A többi versenyző foglalkozását tekintve börtönviselt, targoncás, állástalan, stb. A műsor így persze teljesen elkanyarodott eredeti céljától, ám ez senkit nem zavart - sem a műsorkészítőket sem a nézőket -, és a csatorna a csökkenő színvonal ellenére is kimagasló nézettséget produkált a castingokkal.

Erre vevők az emberek, és csak másodsorban a kultúrára. Mindarra, aminek hírértéke van a bulvármédiában. Az 5. Mega-show persze újításokkal is előállt: eltörölte jelentkezésnél a korhatárokat, és zenekarok is nevezhettek - bár már egy zenekar sincs versenyben. Nagy találmány az esténként műsorra tűzött Megamánia, ahol ki-ki foglalkozhat kedvencével, ahol fény derülhet különböző problémákra, pl. arrra, hogy Tolvai Renáta hogy élte túl Mester Tamás beszólását, miszerint ő „husi". Ha az sms-eket olvasgatjuk, kiderül, mi foglalkoztatja a nézőket. „Na, kikészítettétek egymást a Mega-házban? Veszekedtek már?" - fontos kérdések... Egy sztárjelölt életében komoly, belső csatákat is meg kell tudni vívni. (Tóth Lüszinek sem volt egyszerű, édesanyjától tudom).

A zsűri színes egyéniségekből áll, egyaránt respektálom és tisztelem Mester Tamást, Eszenyi Enikőt, az önimádó és egyben önironikus Friderikuszt, és Presser Gábort, aki talán legjobban ért az egészhez. Csak kevés a magyar dal, amit a mentoroknak sokkal jobban kellene preferálni. Mester Tamás a Mokkában elárulta, hogy a zsűri ugyan békében megvan egymással, de közte és Presser között állandó vitatéma ez a kérdés. A divatkreátorok munkáját is lehet bírálni - trendi vagy sem, döntse el mindenki maga. Befejezésül csak azt mondhatom: Szíj Melindán kívül nem látok igazán jó hangú énekeseket az idei Megasztárban. Kicsit hamiskásak, akad, aki nem tud, vagy nem akar már fejlődni... De ne felejtsük el, mindezek ellenére: legenda csak egy van. Pontosabban eddig legalábbis egy volt...