„Gondoltam fenét!" Így hangzott Arany János reakciója, mikor kritikusa gondosan elemezte, mit is gondolhatott egyik művének megírásakor. Dr. Fűzfa Balázs nem véletlenül választotta rendhagyó irodalomórájának mottójául Arany János mondatát, hiszen a művészet, legyen akár irodalom, zene vagy képzőművészet, elválaszthatatlan a befogadóktól, vagyis tőlünk. Vajon szükséges-e tisztában lennünk a szerző szándékával, ahhoz, hogy élvezni tudjuk alkotását? Van-e jogunk azt gondolni, ami Arany Jánosnak eszébe sem jutott? Fűzfa Balázs válasza erre egyértelműen igen. A műalkotás hozzánk, a közönséghez szól, általunk válik azzá, ami. Mi is formáljuk azt véleményünkkel, hozzáállásunkkal, sőt, vissza is hatunk létrehozójára. Megillet tehát a jog, beleássunk mélyebb rétegeibe. Mindezek ismeretében mit tudunk kezdeni a kultúrával a 3. évezredben? Képesek vagyunk-e arra, hogy megőrizzük értékeinket az utókor számára? Fűzfa Balázs immár negyedik tankönyve nagyszerű példa arra, hogy az irodalom testközelbe hozható.

Az irodalom_09, akárcsak elődei, az örömelvű, asszociatív, élményközpontú tanulást helyezi a középpontba. A tankönyv használata során nem elegendő csupán a lineáris olvasás, feladataival, kérdéseivel önálló munkára, párbeszédre készteti a diákokat. Ide-oda lapozva, ugrópontok mentén haladva egy adott problémát különböző perspektívában láthatunk. A képek illusztratív jelenésükön túl tartalmi funkciójukkal hívják fel magukra a figyelmet. Minden egyes kép önálló jelentéssel bír, melynek értelmezéséhez szükséges a közös kulturális szótár ismerete. Mit is tartalmaz ez a szótár? Egy nemzet közös történelmi, műveltségbeli stb. ismeretének összességét. Például, ha azt mondjuk, nemecsek ernő, vajon mindenki tudja, hogy kire gondolunk? És azzal is tisztában vagyunk, hogy miért a kisbetű? A válaszhoz ismernünk kell Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényét.

A közös kulturális szótár a jelek és jelrendszerek felismerését, megismerését jelenti. A szerző élményközpontú tankönyvei ennek a tudásnak az elsajátítását segítik. Ahhoz, hogy kiigazodjunk a világban, hogy felismerjük a csapdákat, buktatókat, bizonyos műveltséggel kell rendelkeznünk. Ha képesek vagyunk dekódolásra a költészetben, akkor könnyebben kiigazodunk a világ jelrendszerei között is, és nehezebben téveszthetnek meg akár egy burkolt reklámmal. Az irodalomtanítás a közös jelrendszerek átadására törekszik.

Napjainkban, mikor szinte korlátlanul publikálhatunk az interneten, felmerül a hitelesség kérdése. Idézeteket, sőt egész műveket tölthetünk le, majd állíthatunk be saját magunkénak. A különböző közösségi oldalakon talán nem is olyan fontos, hogy ki a mű szerzője. Irodalmi alkotásoknál, tudományos munkánál azonban elengedhetetlen az alkotó nevének ismerete. A szerző tankönyveiben arra buzdítja tanítványait, hogy minden állításukat igazolják pontos hivatkozásokkal, és ehhez ő maga is jó példával szolgál. Internetes forrás esetén is egyértelműen megnevezi a weblapot. Az irodalom_09 igényes tankönyv, a kor követelményeinek megfelelően természetbarát papírra készült. Képzőművészeti alkotások, filmekből készült jelenetek, címerek, gyermekrajzok, képversek teszik a diákok számára vonzóvá. A képek között a szerző felvételei is megtalálhatók.

A rendkívüli irodalomóra másik mottója egy kiscsoportos óvodás szavai:

- Anya, te tudtad, hogy rabok voltunk mostanáig? - kérdezte a gyermek a március 15-i ünnepség után.

Minden dolog, ami körbevesz minket, jelentéssel bír. Például a periódusos rendszer is olyan, akár egy vers. Tudtuk-e például, hogy Petőfi Sándor verse, a Szeptember végén valójában vámpírtörténet?

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt"

Gyakran előfordul, hogy a szó, mondat belsejében is új jelentés keletkezik. Például Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című versében a kezdősor: „Hervad már ligetünk, s díszei hullanak" látszólag egy természeti kép, de ha jobban a sorok mögé nézünk, tudjuk, hogy magáról a költőről szól.  Weöres Sándor: Táncdal című versében jelentéssel nem bíró szavak alakzatait láthatjuk, melyeket a költő törvényszerűen állított össze.

panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü
panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü

kudora panyigai panyigai
kudora ü
panyigai kudora kudora
panyigai ü

kotta kudora panyigai
kudora kotta ü
kotta panyigai kudora
panyigai kotta ü

ház panyigai kudora
ü kudora kotta ház
kudora ház panyigai
ü panyigai ház kotta

És Fűzfa Balázs mesélt, lelkesen, irodalmi, képzőművészeti példák sorozatán keresztül érzékeltetve a jelrendszerek fontosságát. Bemutatta, mennyire értő szemmel kell néznünk a reklámokat is, hogy megértsük mögöttes tartalmukat. A másfél óra gyorsan elillant, s mi abban a tudatban térhettünk haza, hogy közös kulturális szótárunk talán megmenekül.

Fűzfa Balázs: irodalom_09 - Kónika Nova Kiadó, 2010