Állatkerti élménybeszámoló - Budapest

Képgaléria megtekintése2008.05.21. - 10:00 | Garai Antal Atom

Állatkerti élménybeszámoló - Budapest

Nemrégiben ellátogattunk a fővárosi állatkertbe, sok év után szükséges volt már egy kicsit „hazamenni”:P

HIRDETÉS
Reggel tízre értünk a kölyökkorom óta változatlan jegesmedvés-elefántos-páviános bejárathoz, kedves emlékek törtek felszínre bennem, osztálykirándulásos, családos, papával kirándulós képek cikáztak fejemben, mint egy rossz tévén, amin ugrál egyik csatornáról másikra a kép. Egész héten erre vártam, nagyon izgatott voltam, mint egy kisgyerek, aki életében először jár arra. Pillanatokon belül már kattogtattam is az első képeket, befigyelő kacsáról, pelikánokról s mindenféle madárról, a képeket a kapcsolódó galériában lehet megtekinteni.
A krokodilok lakhelye egy trópusi melegben lüktető kúria, a nagy melegben mozdulatlanul figyeltek üveges szemmel, hátha véletlenül az egyik apróval vagy szotyival dobálózó delikvens túlhajol a korláton és ízletes reggeliként végzi alant. A horror elmaradt, a krokodilok beérték saját eledelükkel, mi pedig a hőmérséklettől vagy 15 kilót leizzadva kiszabadultunk újra a frisslevegőre és megláttuk azokat a loncsos, slampos arcokat, akik még jobban is tetszettek, mint az általam agyonfavorizált zsiráfok. Odaértünk a tevékhez...

Annyira csípem a tevék betépett ábrázatát, az a „tojok a világra" pofa, hatalmas szempillákkal, nagyon megszerettem simogatás közben őket. Ha barátnővel közel-keleti térségbe utazom, biztos nehéz döntési perceket élek majd át, amikor felajánlják, hogy cseréljem el az asszonyt két tevére.
Annak ellenére, hogy még nem volt tipikus nyári szezon, így is rengeteg ember járta végig hétvégén a különféle állatok kifutójával és házakkal tarkított ösvényeket. Az egyik épületben láttunk egy majmot, mely karja könyéktől hiányzott, fel le ugrándozott, nem látszott szomorúnak, de az alábbi képen mégis úgy tűnik.

Lehet, hogy egyesek rondának tartják, viszont én kifejezetten szeretem a keselyűket. Persze biztos nem ezt mondanám, ha kies tájon étlen-szomjan vonaglanék az utolsókat rúgva és látnám a jellegzetes körkörös repülést. Sajnos amikor széttárta szárnyait még nem voltam közelben, így csak messziről láttam a hatalmas méreteket (nem szeretnék vele kötekedni:P) nem is tudnám "két vállra" fektetni, nincs akkor fesztávom.
Aztán lementem a "víz alá", avagy a vízszint alá (melyre legutóbbi kirándulásomkor szerintem még nem volt lehetőség), a fókák folyamatos körözését bámultam, amikor a másik oldalon feltűnt a fehér óriás, Yeti helyett a jegesmedve. Uszóbemutatót, ha nem is kaptunk, a látvány viszont lenyügöző volt.

A majmok házába érve még túl koraiak lehettünk, a bagázs nagy része még aludt, volt aki ágon ülve, volt aki kiterülve, szóval sokan aludtak, kivéve azokat a kis aranymancsú fekete vakarcsokat, akik fel le rohangáltak a gerendákon. A majmokat elhagyva zsiráfokon át eljutottunk az elefántokhoz. Az elefántház belülről csudaszép! Ajánlom mindenkinek, hogy ha belép nézzen felfelé is, nagyon szépek a finoman kidolgozott indiai részletek!

Tény, hogy nagyon élveztem a kirándulást és egyúttal sajnáltam is időközönként az állatokat, mert ez sem az-az igazi élet egyikük-másikuk számára, az is biztos.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás