Engedő ölelés - Easys-könnyedség steril környezetben
Képgaléria megtekintése2011.11.30. - 16:15 | Büki László 'Harlequin'
Szombathely legegyedibb zenei alkímiája, az Easys, eklektikus zenéjével általában értő fülekre talál. A zenekar neve megtévesztő: műfajilag nehezen kategorizálható zenéjük bizony nem habkönnyű nyári slágerek halmaza. A fajsúlyos szövegek mögött inkább a szárnyalás szabadságának vágya rejlik, mindazonáltal táncra hív és jókedvet okoz. Szombati koncertjükön a jókedvokozás nem maradt el, a táncraperdülés annál inkább.
"A figyelősebb, leültetett közönséggel jobban tudunk működni, mint egy olyan klubbal, ahol mindenki sörözik és beszélget. Érezzük a figyelmet és jobban megy a koncentráció" - nyilatkozta lapunknak anno az Easys.
November 26-án a Weöres Sándor Színház Krúdy Klubjában "leültetett közönség" fogadta-várta a zenekart. Azt a csapatot, melynek fellépéseit lassan körbeszövi a kultusz szövőszéke. Gondolunk itt arra, hogy a megjelenést szinte kötelezőnek érzi egy szűk kör, még akkor is, ha jelenlétével csak "villantani" akar.
Kicsit múltidézünk és előidőzünk azon, amit egyszer már megfogalmaztunk: valóban, az Easys intellektuálisan izgalmas Savaricum. Stílusilag behatárolhatatlan, ha mégis, akkor talán a progresszív világzene a legátfogóbb gyűjtő. Már ha egyáltalán skatulyázni kell. Pedig épphogy nem. Önálló és különböző zenei kultúrák színes csokra, illatfelhőjében kavargó Másféllel, Santa Diver-rel, Trabanttal, Korai Örömmel, satöbbivel. No, mégis csak skatulyáztunk? Dehogy, csak felidéztünk, amíg az Easys-t hallgattuk. Már-már elfeledett zenekarokból inkarnálódott zeneiséget, profin megkomponált transzélményt, spiritualitást, cigánybluest - könnyedén. Akusztikus hangszerekre épülő lassú agymenést, szuggesztív dalszövegeket, átlépve a hétköznapi hallgatnivalók semmitmondó, unalmas frázisait.
Ám a stílus nem lehet cél, maximum eszköz, és a Easys-t nem is lehet bekategorizálni, mert maguk sem úgy fogják fel, hogy bármilyen stílust követniük kellene. Megvan a saját elképzelésük a zenélésről, az együttzenélésről, a közvetített zene közönség felé áradó hatásáról.
Nem kamaraterembe való, zakós úriembereknek és kicicomázott, cosmót szürcsölő nőciknek szóló zene az övüké, mert akarva-akaratlanul is megmozdulna rá az ember. Megmozdulna. Hiába leültetett a közönség, valahogy mégis hat a lábakra a muzsika.
Nem mondjuk azt, hogy sznob volt a szombati koncert közönsége, inkább csak a hely kényszerítette rá ezt a fajta - oldatlan - viselkedést. Az a hely, ahol az "engedő ölelés" steril környezettel párosult. A színes, sok stílusból táplálkozó zene egyszínű közeggel parolázott, és a hallgató (zenei) ölelése helyett így sterilizálódott, változott át körbejárásra. Körbeédesgetett, de meg nem érintve, meg nem simogatva. Kelletően tisztán, ölelés-meghittség mentesen.
Pedig amit hallottunk, nagyon repítős és szívmélyrőljövő volt. Koncentráltunk rá, és még az sem különösebben zavart, hogy talpaspohárból iszogatják mellettünk a rozéfröccsöt. Régi és "új" számokkal jól felépített koncertet hallottunk, nem egy számnál éreztük azt, hogy úristen, ettől az építkezéstől most kiborsóztam.
Mindenképp megérdemelné az Easys, hogy szélesebb körben is megismerjék, amire mondjuk jó próbálkozás volt ez a krúdys-kamaratermes fellépés, ám a Zsinagóga udvarit nem múlta felül. Nekünk az az etalon - érzésben, helyszínben egyaránt.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás