Erősebbé tesz

Nem véletlen, hogy annyi fülhallgatós embert lehet látni futás közben. A zene kellemesebbé teheti a fizikai munkát, az erőkifejtést, de nemcsak ennyit tud: effektíve növeli a teljesítőképességedet.

Zenehallgatás közben nagyobb súlyokat hosszabban tudunk a levegőben tartani, mint csendben vagy zajban. Futás közben később fáradunk el, sőt, ugyanazt a távot zene segítségével gyorsabban tudjuk megtenni, mint nélküle.

Hogyan csinálja? Elvonja a figyelmedet, ezért kevesebb hely marad az agyadban arra gondolni, hogy mennyire fáj a lábad, vagy mennyi van még hátra a távból. De ennél sokkal több van a pakliban.

Először is ott van ritmusszabályozás. A zene ritmusára mozgás igénye nem a pulóveres táncoktatók találmánya, hanem eleve bennünk van, csak nem mindenki fejleszti. Ha zenére futunk, szinte önkéntelenül felvesszük az adott szám tempóját, mert agyunk azt szereti, ha szinkronban mozgunk a zenével. A szabályozott ritmus miatt a szervezet kevesebb oxigénbevitelt igényel, ezért később fáradunk el.

Másodszor ott van a zene fájdalomcsillapító ereje. Bebizonyosodott, hogy képes egyfajta meditatív állapotot előidézni, ezért egyes helyeken műtétek után a páciensekkel zenét hallgattatnak, mert így hosszabban tart a fájdalomcsillapítók hatása.

(Olyan is van, hogy miután a beteg elaludt a műtőasztalon, bekapcsolják a zenét, mert sok orvos azt állítja, hogy úgy jobban tud koncentrálni. Tehát legközelebb, ha szike alá fekszel, gondolj arra, hogy miután kiütöttek egy adag altatóval, lehet, hogy az orvosod Metallicára fog nyiszálni téged.)

Befolyásolja az italfogyasztásodat

Volt már olyan tapasztalatod, hogy nem igazán rajongtál egy bizonyos italért, de amikor kocsmában lógtál a haverokkal, mégis azt ittad, annak ellenére, hogy a többiek nem fenyegettek meg egy törött sörösüveggel? Szabadon választottad azt az italt, pedig nem is szereted igazán. Ez azért van, mert a kocsmában zene szól, és a zene nemcsak azt befolyásolja, hogy mennyit iszol, hanem azt is, hogy mit. Nem is olyan hülyeség a Drinkify! Bebizonyították például, hogy ha klasszikus zenét hallasz, szívesebben fogyasztasz drága borokat.

De a zene azt is befolyásolja, hogy hogyan gondolkodunk az italról. Amikor nyugodt zene szólt, a kutatásban résztvevők ugyanazt a bort a „lágy" szóval jellemezték, míg pattogósabb zene esetében a „frissítő" szót használták.

Hogyan csinálja? A klasszikus zene és pia esetében az történik, hogy a fogyasztó a zene hatására úgy érzi, mintha egy filmben vagy reklámban lenne, ahol kifinomult, gazdag úriemberek szerepelnek elegáns öltözékben és randa frizurával. Ha Mozart szól a háttérben, valahogy nem esik jól az olcsó vodka.

A profi vendéglátóiparosok tudják, mikor milyen zenét kell nyomni, hogy megfejjék a vendéget. Az éjszakai klubokban gyors tempójú zene szól, de nem azért, hogy bután hadonássz a táncparketten. A tulajt ez nem érdekli. Hanem azért, hogy nőjön az alkoholból származó bevétel. Az idegrendszerednek ugyanis megvan a saját működési ritmusa, ezt pörgeti fel a gyors zene, így alakít át téged gyorsfogyasztóvá. Mindent gyorsabban csinálsz, ezért a pia is hamarabb fogy, ha pedig elfogyott, újat kell kérni.

És ha már gyorsfogyasztás: fast foodokban gyorsabb tempójú zene szól, mint elegáns éttermekben. Ha pörgősebb a ritmus, hamarabb végzel a kajával, és átadhatod a helyet a következő fizetővendégnek. A chill out music viszont arra ösztönöz, hogy nyugodtan fogyassz, és utána maradj még. Beszélgess. A beszélgetés alatt aztán időnként meg-megjelenik az idegesítően udvarias pincér, és megkérdezi, hogy mit hozhat. Valami finomat és jó drágát, nyilván.

Jobb társasági emberré tesz

A világ egyik csodája, hogy ocsmány rockzenészekre is úgy tapadnak a nők, mint a legyek. Ami azt illeti, ocsmány rockzenészekre a legyek is tapadnak. Természetesen a hírnév is közrejátszik ebben, de például híres matematikaprofesszoroknál ez valahogy mégsem működik olyan jól.

Az igazság az, hogy egy gyakorlott zenész akkor is több nőt vinne ágyba, mint egy matematikaprofesszor, ha soha egy hangot nem játszana el nyilvánosan. Kiderült ugyanis, hogy a zenészek sokkal receptívebbek a beszélgetőpartner érzelmi állapotára, mint mások.

Az, aki többé-kevésbé profi módon, több mint tűrhetően tud játszani egy hangszeren, jóval érzékenyebb mások hangjának apró érzelmi és intonációs változásaira. „Megérzi" (valójában meghallja) a hangodban csengő szomorúságot, örömöt, vágyat. Ráadásul képes jobban elkülöníteni a hangokat, ezért például egy zajosabb helyen jobban tud figyelni rád.

Hogyan csinálja? Ha világosan akarjuk szemléltetni, akkor azt mondhatjuk, hogy a profi zenészek agyában másképp kapcsolódnak a huzalok, mint a nem-zenészekében. Minél korábban kezd valaki muzsikálni, annál nagyobb az eltérés zenész és nem-zenész között huzalilag.

Namármost, ezek a kábelek úgy lettek átkötve, hogy az illető minél érzékenyebb legyen a zenére, a zene pedig elég nagy százalékban érzelmi/érzelmes jelenség, ezért a zenész mások érzelmeire is receptívebb lesz.

Ezt egyébként felhasználták autista gyerekek kezelésénél is. A tudósok ugyanis úgy gondolják, hogy minél korábban tanítják zenére az autista gyereket, annál jobban felfogja majd a hanghordozás alapján, hogy mit kérnek tőle, és jobban megérti a beszédet.