Mindenféle zörejeket hallottam a rádióból illetve német és angol szavakat alig érthető tisztasággal, nos én mindenre csak azt mondtam, hogy: OK - ez volt a tutibiztos. A felszállás után szembesültem azzal, hogy hideg van, az első öt percben úgy vacogtam, hogy szerintem a gép jobban remegett tőlem, mint a rotortól, aztán megszoktam, majd feljegyeztem képzeletbeli noteszomba, hogy még egy nadrágra szükség lesz, mert a farmer önmagában nem elég.
Fertőszentmiklósra érve rögtön felvettem egy melegítőnadrágot, majd a hosszúujjú polómra egy melegítőfelsőt, egy bundás polárpulcsit, egy sima pulcsit és egy vastag mellényt. Mindezt megkoronáztam egy kesztyűvel és majdnem elhatároztam, hogy indulok a Michelin-gumiember hasonmásversenyen. Kicsit hosszabb útra indultunk, Somló érintésével Sümegen át elrepültünk Balatonakaliba. Sümegen nagyon bírtam az emberek reakcióit, közel köröztünk a vár felett, rengetegen néztek az ég felé, majdnem annyian, mint Charlie koncertjén a legnagyobb sláger refrénje alatt. Párszor le is fotóztam, ahogy fotóznak bennünket.



Rengeteg mindent lefotóztam fentről, rengeteg mindent láttam, nagyon tetszett, hisz ez volt az első légifotós repülésem és az eddigi leghosszabb repülésem is egyben:) A gyrocopter nagyon jó kis repülőalkalmatosság, nagy volt a szél, előfordult, hogy a szélvédőplexi is teljesen behajolt, mégis lehetett vele repülni "kényelmesen" (azért az idézőjel, mert olyan hidegben és szélben elkell azért egy overál, ha van). Akaliban megebédeltünk, majd végigrepülve az északi parton eljutottunk Úrhidára a reptérre, ott kellett leszállni tankolás és az eső miatt. Kávé cigi, kávé cigi, miután átmelegedtek valamennyire a csontjaink már mentünk is tovább, kicsit hideg és borús volt az idő, de szerencsére csak néhol találkoztunk szemerkélő esővel útközben avagy levegőközben:P
Őcsénybe érve mindenki fáradt volt, koraeste értünk oda, igazság szerint már nem volt aznap semmihez sem kedvünk, csak egy kis sétához reptéren illetve megtekinteni az ottani gépparkot.



Másnap újult erővel vágtunk neki a fellegeknek, a reptér felett végrahajtott pár akrobatikus kör után több, mint egy órán át csak szántóföldek, apró falvak és rengeteg repceföld felett repültünk Balatonig. Ott tettünk is pár kört a levegőben, majdnem végigrepültünk az egész a déli parton, tankolás után pedig átkeltünk a víz felett, melynél huzatosabb hely már csak egy szélcsatornás tesztközpont lehet.
Badacsony felett nyílegyenesen Tokorcs felé vettük az irányt, viszonylag elég gyorsan odaértünk, jó dolog ám az A pontból B pontba légvonalban:)



Konklúzió:
Úgy gondolom, hogy a nyitott géppel való repülés (akár ilyen távon is) nagyon jó élmény, kapcsolatban vagy a levegővel (szél esetén a nagy huzattal is). Az egész teljesen más, mint egy zárt térben. Sokszor a felszállás után a Born to be Wild-ot dúdolgattam magamban egy-két percig, tehát egy külön feelingje van a repülésnek.

Tanulság:
Ha kicsit is hideg van a földön, akkor érdemes a legjobban szigetelő ruhánkat magunkra kapnunk, így elkerülhetővé válik az eleinte fellépő, velőt rázó vacogás. A fényképezőgépet jól rögzítsük, mert néha elég nagy fuvallat kaphatja oldalba a gépet, mely keltette megingás necces lehet, ha nem markoljuk jól a masinát. És a legfontosabb: annyiszor menjünk wc-re repülés előtt, ahányszor csak lehet, útközben többször elgondolkodtam, hogy megveregetem a pilóta vállát, nincs-e kedve leszállni pár percre...