Bloomsday 2012 - Elkészült az új Ulysses-fordítás

Képgaléria megtekintése2012.06.18. - 00:15 | Waldo - Fotók: Waldo, Dart

Bloomsday 2012 - Elkészült az új Ulysses-fordítás

A 2012. évi – James Joyce Ulysses című regényének emléket állító - Bloomsday június 16-án Szombathelyen, a regény új magyar fordítását bemutató előadással, Írmag és Nora's Garden koncerttel, kiállítással ünnepelt. A regényt először folytatásokban egy amerikai lapban közölték, majd először 1922-ben adták ki Párizsban. A legújabb magyar fordítás június 16-án jelent meg az Európa Kiadónál.

HIRDETÉS

James Joyce Ulysses című korszakos jelentőségű regényében Leopold Bloom egy napját ismerhetjük meg. A főhős édesapja, Virág Rudolf a regény szerint Szombathelyen született, majd Dublinba vándorolt. Az ír fővárosban 1954 óta, a vasi megyeszékhelyen 1994 óta tartják meg minden évben, június 16-án a Bloomsday-t.

Délután fél 3-kor a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar csábította az érdeklődőket a Fő tér 41. számú házához, ahol Írország nagykövete, majd Dr. Takácsné Dr. Tenki Mária köszöntő szavaival kezdődött a megemlékezés.

Ezután a James Joyce Társaság felolvasást tartott az új fordítás részleteiből. Mindjárt az első fejezet a 17. volt, Ithaka. Ebből megtudhattuk, hogy bizonyos, a regényben szereplő iratok szerint a 38 éves Leopold Bloomot származása Szombathelyre kötötte.

A felolvasás után - melyet a Bloom házból „kinéző" Joyce szobor is figyelemmel kísért -, vette kezdetét a hagyományos pecsételés: porcukornyomok az Agora szalonhoz vezették az érdeklődőket.

A nap fő eseménye az új Ulysses-fordítás bemutatója volt, ahol jelen volt az a csapat, akik hosszú éveken keresztül próbálták a lehető legtökéletesebben lefordítani az eredeti Joyce szöveget. Megtudtuk, hogy a regény első kiadása után is azonnal hibajegyzékre volt szükség, hiszen az első kiadás közel ötezer hibát tartalmazott. Ezek elütések, vesszőhibák voltak, de ott megkezdődött a javítások sorozata. Javítás javítást követett, ami mind a mai napig folyik. Ennek szélsőséges "eredménye" lett az, hogy egy idő után az eredeti regényhez alig hasonlító kiadások is napvilágot láttak.

Megtörtént, hogy ha valaki bement egy könyvesboltba, akkor egyszerre akár négyféle Ulyssest tudott vásárolni, ami tulajdonképpen mind ugyanaz a regény volt, de egyik sem volt az igazi. Hallhattunk Gáspár Endre 1947-es és Szentkuthy Miklós 1974-es fordításáról, valamint Bartos Tibor 1986-os átdolgozásáról is. Bartos Tibor az indokoltnál jóval többet változtatott a szövegen, mint ahogy azt kellett volna. A fordítóknak - főleg egy nagyon nehéz olvasmánynál - arra kellene törekedniük, hogy egymás munkájára építve, egymást segítve, a lehető legjobb fordítást próbálják meg elkészíteni. Mint hallhattuk, ez nem így történt. A jelenlegi fordítást 12 évig szerkesztette, készítette egy csapat - Gula Marianna, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid - mire a jelenlegi verzió megszületett, ami mint elmondták, még mindig nem tökéletes, hiszen annak csak az eredeti mondható.

Elhangzott, hogy ők a versengés hagyományával szakítottak, nem művészinek tekintik a munkájukat, hanem egy feladatnak, ahol mindig törekedtek arra, hogy ne legyenek „kockafejű tudósok", hanem a lehető legjobb, az eredetihez leginkább szöveghű kiadást hozzanak létre. A jelenlegi fordítás már 2010-ben készen volt, de a kiadást nehezítette Steven, Joyce unokája, aki minden új kiadást megtiltott, így meg kellett várni az író halálának 70. évfordulóját. Ekkor járt le az eredeti szöveg szerzői jogi védettsége. Így, hogy várni kellett a kiadással, volt még két éve a csapatnak még egyszer átnézni.

Elmondták, részt vettek egy konferencián, ahol olasz, finn, holland fordítókkal találkoztak Zürichben és az Ulysses fordítási problémáiról beszélgettek. A 200 problémából, amiről szó volt, a magyar csapat találta meg a legtöbbet, bár ők összességében nem csak ezt a 200-at, hanem több ezer problémát vizsgáltak, oldottak meg a fordítási időszak alatt. Örömmel mesélték, hogy lelkes visszajelzéseket kapnak, volt olyan, aki úgy fogalmazott, hogy a munkájuk nyomán "megnyílt, kiszabadult a szöveg". 

Kitértek arra is - talán az előző fordítók védelmében? - hogy amikor az első fordítások készültek, hatalmas volt a távolság a két nép között. Utána sem tudtak volna nézni például az eredeti szövegben szereplő ír népdalnak, történelmi anekdotának, csatának. Említettek egy konkrét példát, miszerint volt fordító, aki Wellington szobrot írt a szövegbe, nem nézett utána, - vagy talán nem is volt rá lehetősége, hogy utána nézzen? - pedig egy emlékműről van szó "mindössze".

A gasztronómia is belopta magát az Agora Szalonba, hiszen kezdett parázs vita kialakulni egy lángosról, ami a szöveg szerint tulajdonképpen egy teasütemény, amire vajat kennek. Egy korábbi fordításban lángosként szerepel, és elhangzott, hogy valószínűleg a mostaniban is benne maradt ez a szó. A mai technika lehetővé tette, hogy azonnal rákeressenek digitális szövegben, ami lángost nem, de a „lepény" szót kiadta. A csapat tagjai rámutattak, hogy lehetséges az is, ha most elkezdenék keresni ezt az egy szót, akkor holnapra találnák csak meg, de ez is azt mutatja, hogy a szöveg talán soha nem lesz tökéletes, és nem is lehet, hiszen vannak szavak, amiknek nincs is egyértelmű magyar megfelelőjük. A Szentkuthy-féle szövegben például Ungvári Tamás mutatott rá egy hibára, ami annak a következménye, hogy a fordító nem nézett utána pontosan annak, mit fordít. Említést tesz halakról, amik a dublini öbölben úszkálnak és kiderült róluk, hogy édesvízi halak, tehát sosem lehettek ott az öbölben. Hozzátették, hogy amikor Szentkuthy fordított, nem is volt akkora „Joyce-éhség", és azzal az idővel ellentétben ma már mindent fel lehet lelni az interneten, így például a fenti példának utánanézni csak pár perc lenne.


A mostani fordításnál az volt a cél, hogy az alapvető hibákat kijavítsák, de újra - és még az előadás, beszélgetés során többször - hangoztatták, tökéletes biztosan sosem lesz. Most hatalmas előny, ami segíti a munkájukat, hogy van kereshető, digitális Ulysses, ami az elődeiknek nem volt, de azért is kell megfelelően fordítani, mert ez a digitális változat elérhető az olvasók számára is. Az elődök munkáját az is nehezítette, hogy a papíralapú segítség, ami rendelkezésükre állt, az is tele volt hibával.

Az előadás során bemutatták a regény diákjegyzetét is. Aki először áll neki olvasni ezt a nem épp könnyű olvasmányt, annak azt ajánlották, először olvasson el egy fejezetet a könyvből, aztán utána olvassa el a jegyzetet, majd ismét a könyv adott fejezetét. A jegyzet felhívja a figyelmet, keretet ad, segít rávilágítani néhány dologra, a háttérben futó eseményekre, így könnyebben érthetővé válik mindenki számára az adott fejezet. Az Ulyssest világszerte az angol szakosok és egy bizonyos réteg olvassa, de ők is jegyzettel együtt, hiszen a világirodalom azon kötetei közé tartozik, amit nem lehet azonnal megérteni. „Akkor meg minek javítgatni, nem mindegy, hogy mit nem értenek?" - vetette fel egyikük, és természetesen hatalmas nevetés töltötte be a termet. Azonnal rá is mutattak, hogy ez egy rendkívül szórakoztató könyv, és azonnal hozzátették: az a baj, hogy sok helyen azt kommunikálják, hogy érthetetlen, ezért sokan neki sem állnak elolvasni.

Elmondták, az új fordítás végén van egy QR-kód, ami a facebook oldalukra mutat, és ha valaki szeretne kérdezni, ott személyes jegyzetet kap válaszként.

Szó esett a borítóról, ami olyan, mintha egy rejtvény lenne. Zseniális ötletnek tartották a designer munkáját, aki ezzel is utalt arra, hogy ezt a könyvet meg kell fejteni. Elhangzott egy idézet Karinthytól, miszerint „a világ minden .. rajza rejtélyes problémává lesz, ha ... valami titkos tervet teszek fel mögötte". Nos, talán az Ulysses-re könnyen mondható, hogy rejtvény, ami megfejtésre vár, ezért is zseniális a borító.

A jó hangulatú, többször nevetéssel tarkított beszélgetés után a fordítók megígérték, a lángos szónak még utána néznek. Úgy gondoljuk, ezt kíváncsian várja mindenki...

Az Agora teraszon ezután az Írmag koncertjén vehettünk részt. A színes, nagyon szerethető koncertre minden ír zenébe - amiknek jó részéről kiderült, hogy tulajdonképpen skótok - belecsempészték, James Joyce személyét. Többször elhangzott az „ezt dúdolta James Joyce", vagy épp „ezt énekelte neki az anyukája". A zenekar tagjai végig közvetlen kapcsolatot tartottak a közönséggel. Hallhattuk a Lord of the dance dallamait, amit a közönség végig tapssal kísért, és a „Telerakott hajó" című dalt. Megtudhattuk, hogy az ír furulyák régóta fémből készültek, a kicsi változat, a filléres furulya, míg a nagyobb a mélyebb hangzású változat. Hallhattunk egy 3 dalból álló csokrot, amikben ezek a hangszerek domináltak. Felcsendült a „Megmondalak a mamámnak" című dal is, amire ugróiskolát jártak régen a gyerekek. A terasz tetejét egy dal erejéig elhúzták, beengedve a napsugarakat, és együtt énekeltük a „My Bonnie Lies Over the Ocean"-t. Az ír zenékhez remekül illett a Guinness sör, amit ingyen kóstolhattak az érdeklődők. Egy dalban megismerhettünk egy lányt, aki a monda szerint halála után is tologatta a kis kocsiját, és halat, kagylót árult. Természetesen Joyce is vásárolt tőle... Felhangzottak ír táncok, majd a Leaving of Liverpool-al búcsúztak. Először. Aztán még kettő dalra „engedélyt kaptak", amikor is jött a „Kocsma song", ami egy férfiről szólt, aki megígérte, hogy soha többé nem iszik. Majd a két utolsó dal után jött az utolsó. Sajnos, most már tényleg... A nagyon családias koncert mind hangulatában, mind zenéjében és helyszínben nagyon szerethető volt.

A koncert alatt egy kiállítás "nyitotta meg kapuit" a Fő téren. A képzőművészeti szakközépiskola két diákjának nagyon érdekes kompozícióját láthattuk, ami egy bizonyos pontról olvasva mindkét oldalról a „Joyce" szót adta ki. A kiállítás sajnos csak egy órán keresztül volt "nyitva", de ahogy az Ulysses mutatta be Bloom egy napját, úgy a kiállítás az írót egy órában „írta ki" Szombathely város Fő terére.


Este nyolc órakor a Nora's Garden koncertre hangoltak a csak erre az egy napra - tudjuk, egy nap, mint a regényben - összeállt fiatalok. Joyce feleségét hívták Norának, így duplán beillett napi zárásként az Agora teraszon felhangzó - és talán a Fő teret is betöltő - énekesnő, Nóra hangja. A rendkívül romantikus megjelenésű, csodás hangú fiatal lány és zenekara méltó befejezése volt az immár nagykorúságát átlépő Bloomsday-nek.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás