A 2003-ban eredetileg francia ötlet alapján induló Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat egész hazánkban minden évben nagy sikert arat olyannyira, hogy egy másik jeles éjszaka - Szent Márton napjának éjszakája - is a múzeumoké lett „Múzeumok Őszi Éjszakája" néven.

Megyeszerte minden múzeum ezen a napon délután hatkor nyitotta meg sok érdekességet rejtegető kapuit és körülbelül éjfélkor köszönte meg látogatóinak az érdeklődést. Az idei program címe „Ugrás a sötétségbe", már puszta olvasata is valami rejtélyes, váratlan dolgot feltételezett. A látogatókat izgalmas helyzetek várták, többek között láthatatlan kiállítás a díszteremben, távoli ismeretlen világok felelevenedése a Könyvtárban, Óceániai ékszerek Bíró Lajos gyűjteményéből, Pődör Miklós fantasztikus trófeagyűjteménye és csupa olyan program melyek engedték kibontakozni az érdeklődő, kíváncsi, vakmerő felfedezőt.

A több mint száz éves Savaria Múzeum épülete ezen a napon különös változáson esett át: a máskor tudást, ember múltjának nagyságát méretein át is sugárzó épület ezen a délutánon és éjszakán sokkal inkább az élményt, az ember figyelmének megragadását, szórakoztatását veszi célba még intenzívebben mint az év többi napján. A következőkben a Savaria Múzeum rendezvényeiből, izgalmas előadásaiból tudósítunk.

Semmiből valamit - téglaégető kemencék Kőszegfalváról

Mladoniczki Réka római koros régész előadásának apropóját tulajdonképpen egy 2010 augusztusában a lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó építésekor egy munkagödörben feltűnő két négyszögletes alaprajzú téglaégető és egy kör alakú kerámiaégető kemence előkerülése adta.

Ennek kapcsán a fiatal történésznő előadásából megtudhattuk, hogy miből is épült fel egy épület a római korban, hogy lett az egész télen állni hagyott, közben megfinomodott agyagból nyers, majd szárítás égetés után megfelelő, építkezésre alkalmas tégla. Tulajdonképpen a finom por állagú agyagból téglát, majd a téglából impozáns festett falú, padlófűtéses villákat és egyéb épületeket alkottak a római kori emberek. Megismertük a téglákat és azok típusait, előállítási folyamataikat, valamint az ásatás során előkerült kemencéket. A nagyobb téglaégető kemence, mely jelenleg még pontosabb rekonstruálásra vár, hosszú tüzelőcsatornával és hosszúkás téglalap alakú égetőtérrel rendelkezik, ám Mladoniczki Réka felfedezései szerint nem sorolható az „általános" kemencetípusokba, azoktól eltér. Hasonlót tártak fel egyébként az itáliai Roncoloban (Emilia), Naxosban (Szicília) Pompeiben, Sarsinában, mivel ezek is hasonló hiányos állapotban kerültek elő, nem nyújtottak segítséget a kőszegfalvi kemence esetleges rekonstruálásához.

A kisebbik kemence égetőtere trapéz alakú, a rostélya és az azt tartó támfal is megsérült, boltíve teljesen beomlott. A kör alakú kerámiaégető kemencének a fala és a rostélya szinte teljesen a múlt porába veszett. A régész által tett felfedezés mindenképpen kiemelendő, hisz eddig csupán két alkalommal, 1968 áprilisában Szentléleky Tihamér a Bólyai János és az Engels Frigyes utca sarkán, valamint Buocz Terézia Csepregen és Uraiújfaluban végzett feltárása során került elő téglaégető kemence feltárása Savaria területén.

A Múzeumbogár Klubban az éjszaka folyamán még hasonló érdekes előadásokat hallgathattunk meg többek között Prof. Dr. Vig Károly természettudós gondolatébresztő történetét.

Az emberi kaland

A Savaria Múzeum talán legfigyelemreméltóbb előadása Dr. Vig Károlynak volt köszönhető, aki az emberiség ismeretlen, váratlan, sokszor sötét társadalmi helyzeteiről, az emberiség születéséről, mibenlétéről és elmúlásáról osztott meg izgalmas gondolatokat.

Gyerekkorunk óta szinte mindenkit izgatnak olyan kérdések, hogy honnét jöttünk, merre tartunk, mivé leszünk. Valakit a világ létrejöttének kérdése, valakit a világ vége, elmúlása foglalkoztat jobban. Az emberiség fejlődésével ezen kérdéskörök dimenziói is egyre inkább kitágultak. Számos teremtésmítosz született, melyeket híres festők alkotásainak megelevenítésével tett még színesebbé Vig Károly, például Hieronymus Bosch festményei közül néhányat.

Vig Károly a mítoszok tüzetes vizsgálata után azt a konzekvenciát vonta le, hogy az emberiséget mindig inkább az eredete érdekelte jobban, az elmúlást, a véget inkább elkerülni kívánta.

Az előadó olyan kérdéseket vetett fel mint például Mi létünk célja? Hatalom, pénz, szerelem? Hol van az igazi boldogság, az igazi kincs? Hol találhatjuk ezt meg magunkban, vagy a körülöttük lévő világban? Lehet, hogy a gyengéink között van az az erő, ami megment minket a végső pusztulástól? Mivé lesz mindez, amikor az utolsó ítélet napja elkövetkezik? Ádámnak mivel kell majd elszámolnia egy személyben?

Az emberiségnek tehát szembe kell néznie múltjával, vissza nem fordulhatunk, itt ezen a Földön kell a megoldást megtalálnunk. Sokféle nép fogalmazott meg magának pontos világvége időpontot, példának a Majákat emelte ki. Ők 2012-re tették világuk teljes megszűnését. A világvége, mint téma sok neves festő képein megtalálható, például Giotto, vagy Hieronymus Bosch, melyek képein tökéletesen látható, amint az ember önmagát számolja fel, önmagát emészti el. A világvége azonban szinte minden emberben másként jelenik meg.

A félelmetes képeken keresztül felébredtek bennünk az elképzelt, megálmodott, lelkünk mélyén létező elmúlás rettegett képei, világunk pusztulásának vélt okai. Háború, haláldémon, gonosszá váló mesterséges intelligencia stb.

A tudomány mindenesetre már megtalálta a választ: kb. 5 milliárd év múlva a Nap vörös óriássá növi ki magát, mely felperzseli Földünket és rajta minden életet.

Vig Károly ezt követően olyan gazdag, fejlett tudásbázissal rendelkező kultúrákról beszélt, melyek szinte egyik pillanatról a másikra lökődtek ki úgymond a paradicsomból és vesztek a felejtés fekete lyukába. Ilyen érdekességnek számítanak a Mexikótól 60 km-re fekvő területen található város maradványai, melyek sok évszázadokon keresztül a civilizáció csúcsát reprezentálhatták, mára azonban üres szellemvárossá váltak. 

A Maják is csodás épületeket emeltek, fantasztikus csillagászati felfedezéseket tettek, korukat meghaladó kultúrával, tudással rendelkeztek, ám birodalmuk mégis hanyatlásnak indult, bár leszármazottjaik még ma is megtalálhatók ezen a földrészen.

Vig Károly fantasztikus összefüggést tár elénk a következő dián, ahol Földünk látható a világegyetem aprócska szigeteként, pontjaként. Mi is talán pont egy ilyen a Húsvét szigethez hasonló szigeten élünk és „vágjuk magunk alatt a fát".

A jólét folyamatos növekedése gerjeszti tartalékaink folyamatos felélését, olyan grafikonokat láthatunk előadónk jóvoltából, melyeken olajtermelő vállalatok időben tervezett csőd eseményei voltak megfigyelhetők. Ezek között a világvállalatok között bizony jelentős számú volt, amely már tönkrement...

Klímaváltozás, szennyező anyagok, biológiai sokféleség elvesztése, fajok pusztulása terén már rég túlléptük a megengedett határt.

Vajon a tudomány tud-e ezen segíteni? Istenné tudunk-e válni? A Professzor Úr megadja a végső választ, mely egyben mindenkit a realitás talajára helyez „Valószínűleg nem tudunk elszakadni, itt kell megtalálnunk ezt az egyensúlyt, ezt a megoldást ezen a Földön."

Vasi Múzeumbogár Klub - "Őrizd az emlékedet" című kiállítása

Tovább haladva az emberiség, azon belül kifejezetten saját eredetünk felfedezésének fonalán, érdemes volt megtekinteni a Vasi Múzeumbogár Klub kiállítását a Díszterem előterében. A kiállítás előkészítésében közreműködött Tóth Kálmán múzeumpedagógus, Horváth Andrea és Tőke Gábor informatikusok, Kékesi Gábor és Pungor Péter a Savaria Múzeum kiállításrendező csoport tagjai, valamint Reinter Tamara egyetemi hallgató. Az egyén történetéből épül fel tulajdonképpen az emberiség, a világ története, ezt a mondanivalót kívánja továbbadni az „Őrizd az emlékedet" címet viselő kiállítás. A rendkívül látványos kiállítás - képek, családfa rajzok, történetek stb. - mögött a gyerekek majdnem egy éves munkája húzódik meg, mely során összegyűjtötték, elemezték, feldolgozták a felmenőik életével kapcsolatos tárgyi- és irathagyatékokat.

Lapidárium gyűjteménye

Miközben új kiállítások nyíltak a Savaria Múzeum dísztermében és a kőtár előterében - Óceániai ékszerek Bíró Lajos gyűjteményéből - eközben Varga Péter Cserga a csaknem száz éves múltra visszatekintő Lapidárium gyűjteményének történetébe vezette be hallgatóságát.

A kőtár múltja feltételezhetően Mátyás király uralkodásának idejére vezethető vissza, ekkor a Magyarországon járó itáliai humanisták elkezdték lejegyezni az itt látott köveken található feliratokat. A 15. században Wolfgang Lazius történetíró szombathelyi utazásai során találkozott a város középkori várának falába beépített római kőfaragványokkal. Bél Mátyás földrajztudós a 18. századi feljegyzéseiben megemlíti a várkapu közelében befalazott római faragványokat, Notitia c. munkájából tudjuk, hogy melyek azok a kőemlékek, melyeket a középkori várban őriztek. 1777-ben Szily János püspöki palotájának építése közben monumentális kőemlékek kerültek felszínre, melyeket egy külön erre a célra létrehozott múzeumban a sala terrenában helyeztek el, melyet később Dolffmaister István római ihletésű freskókkal ékesített. 1866-ban Theodor Mommsen egyetemi tanár arra a feladatra vállalkozott, hogy feljegyezze a még meglévő feliratos savariai köveket.

1872-ben Szabó Imre püspök, a Vasmegyei Régészeti Egylet elnöke a püspöki palota földszinti nagytermében helyeztette el a régiségtár gyűjteményét. Az előadó Lipp Vilmos nevét is megemlítette, mégpedig azért, mert nem csak gyarapította, de tudományosan is foglalkozott a kőemlékek gyűjteményével.

1908-ban nyílt meg a Savaria Múzeum, ekkor a régészeti gyűjtemény a püspöki palotából átkerült a múzeum alagsorába, illetve egy része a múzeum kertjébe. Az 1920-as években Horváth Tibor Antal premontrei tanár új leletekkel gazdagította a gyűjteményt, majd a kőemlékekből Paulovics István egy kiállítást rendezett a múzeum alagsorában. A ma látható elrendezést részint az ő elképzelésit tükrözik, a köveket a római korban betöltött szerepük szerint tematikusan helyezte el: a keleti falon a császár kultusszal kapcsolatosak, a bejárattól jobbra eső falon a síremlékek találhatók, az ablakok alatti részen pedig a fogadalmi oltárok kerültek elhelyezésre.

Az előadás végéhez közeledve Varga Péter felhívta a figyelmet a kőtár kiemelkedő és egyben legszebb kőemlékére a triász szoborcsoportra. A szobormaradványok a terem keleti végében helyezkednek el, magas téglaemelvényeken. Középen feltehetően Jupiter, bal oldalán Juno, jobb oldalán Minerva istennő foglal helyet.

Vas Megyei Levéltár - Ugrás az adósságba!

Ha már beteltünk a múzeumi csodákkal, átlátogathattunk egyazon megváltott  - csupán ezer forintos - belépővel a Vas Megyei Levéltárba, ahol Melega Miklós Ugrás az adósságba - Éhen Gyula polgármester városfejlesztő tevékenységének mérlege c. előadást hallgathattuk meg.. Melega Miklós előadását Éhen Gyula polgármesteri tevékenységének eredményeivel, városfejlesztési tevékenységeivel kezdte.

Éhen Gyula 1895-1902 között viselte polgármesteri tisztet, városfejlesztési időszaka 1898-tól válik jelentősé a város modern vízvezeték és csatornahálózatának kiépítésével, a közművesítés lezajlása után 1900-1902 az utcaburkolatok rendezése következett. Tevékenysége országos szinten a legkomolyabb városfejlesztési programok közé tartozott.

Pár év leforgása alatt az ország egyik legfejlettebb infrastruktúrával rendelkező városává emelkedett. A város éves költségvetése ekkor kb. 700-800 ezer korona volt, ám ez nem lett volna elegendő a városfejlesztési programok lebonyolításához. Így a város vezetésének ehhez kb. 3-4 millió koronás hitel felvételére volt szükség. Melega Miklós utólagosan úgy ítéli meg ezt a hiteltranzakciót, hogy ha akkor ezt a város nem vállalja be, akkor sosem épült volna ki modern közműrendszer. "Ez nem számított felelőtlen lépésnek, mert pénzbőség volt a piacon és viszonylag alacsonyak voltak a kamatok" - állapítja meg az előadó. A városnak gyorsan emelkedtek a bevételei, csak a századforduló utáni romló gazdasági körülmények nehezítették meg a város helyzetét, de nem csak szombathelyét(!), országos probléma lépett fel. A felvett hitelt 1960-70-es évekig fizette volna a város, ám az első világháború tragikus gazdasági követelményei miatt, az infláció teljesen lenullázta a hiteleket. A korábban felvett hitel teljesen értékét veszítette, egy négyszögöles telek eladásából le tudta törleszteni ezt a terhet a város.

Az Éhen Gyula féle városfejlesztési program három főbb pillérre helyeződött:

Csatornahálózat létrehozása - biztosította, hogy a szennyvizek, melléktermékek megfelelő módon távozzanak a városból és a vízminőséget ne rontsák tovább.

Vízmű megvalósítása - csatornahálózat öblítését biztosították ezzel, alapfunkciója megfelelő mennyiségű tisztavíz biztosítása fürdőszobák, öblítéses wc-k biztosítása

Burkolatok helyreállítása - megbolygatott, feltúrt burkolatokat a belvárosban és a frekventál Széll Kálmán utcán teljes szélességben aszfaltozták az utakat és a járdákat. Legnagyobb teherforgalmat lebonyolító Szent Márton utcában gránit kocka kövezetet fektették le. Ezzel lezárult a városfejlesztési program.

Melega Miklós előadása összegzéseként hozzátette, hogy a mai modern városi infrastruktúrát a mindennapi életünk velejárójának tekintjük, bele születünk, de az 1895-ben élő városlakónak még sok kellemetlenséget kellett elszenvednie. A nagy esőzések idején az utcák megteltek sárral, a kocsik gyakorta tengelyig merültek a kátyúban, emiatt a fuvarok késtek, személyszállítás elakadt. Így a program lezajlásával ezek az emberek egy óriási minőségi ugrást élhettek át, amikor az Éhen program következtében ezek a problémák egy csapásra megoldódtak. A szennyvíz bűze is eltűnt a csatornarendszer kiépítését követően. Fürdőzés, tisztálkodás, személyi higiénia, a közegészségügy is fejlődött. Tűzbiztonság is növekedett az utcákon elhelyezett tűzcsapok elhelyezésével. Utólag tehát ez egy igen fontos és meghatározó döntés volt a sokat kritizált Éhen Gyula és vezetősége részéről.

A rendezvény ideje alatt egy a három helyszínre vonatkozó kérdésekből összeállított totót tölthettünk ki. A játékos kedvűek között értékes ajándékokat sorsoltak ki, melyek között a Sárvári és a Büki Gyógyfürdő Zrt. felajánlásait is megtalálhattuk.

A Múzeumok Éjszakája jövő héten is folytatódik! Ekkor az Iseum Savariense izgalmas, az antik világ csillagászatával kapcsolatos kérdéskörökkel ismerkedhetnek meg a látogatók.