Tudtuk, hogy hagyománytisztelő, hogy a magyar népzenei és néptáncos értékek elkötelezettje, s ezt terjeszti is abban a közegben, ahol élettérre lel. Fél éve vezeti a Büki Művelődési Központot, és konkrét elképzelése van arról, miként lehet a kultúra gyökerét erősíteni a városban. Tóth Tamással, a város művelődésért felelős intézményének vezetőjével beszélgettünk.

vk: Mi szél hozott Bükre és mi volt a váltás oka?

Mindenhol elmondom, hogy Varga Albin mentorságával nőttem a szakmában azzá, aki vagyok, erre a lehetőségre is ő hívta fel a figyelmemet. Volt egy tanfolyam, ami ennek a munkakörnek betöltéséhez szükséges, azt épp a pályázat beadására végeztem el. Kihívásnak éreztem, hogy intézményt vezethetek. Akik ismernek, tudják, hogy a nevem egy ideig összeforrt a Nyitra Utcai ÁMK-val Szombathelyen, és azokat a terveket, amik ott csak dédelgetett álmok maradhattak, azokra itt láttam lehetőséget. Egyet-kettőt már sikerült is megvalósítanom belőle. Így alakult, hogy belevágtam a pályázatba, és nem titok, elég szoros küzdelemben sikerült győznöm.

vk: Szombathely kulturális vérkeringésében eléggé benne voltál, jól forgott a neved a Nyitra Utcai ÁMK révén. Mindenképp előrelépésnek érzed - bár, rövid idő telt el, amióta intézményvezető vagy - az itt töltött időszakot, és a jövőbeli koncepciódat ismerve és ismertetve a Nyitra Utcai ÁMK-hoz képest?

T: Igen, határozottan! Bükön egyedüli kulturális-közművelődési intézményként mi mondhatjuk meg a kollégákkal, hogy milyen úton haladjon a kultúra felvirágoztatása. Eddig is jó programok voltak, nagyon jó hagyományok vannak Bükön, amihez semmi más nem kell, talán csak egy icipicit új életet lehelni, vagy újfajta szemléletet adni nekik. Amit lehetett, azt megtettem Szombathelyen, és büszke vagyok arra, hogy egy olyan ÁMK-ban dolgoztam, ahol meg tudtuk teremteni annak feltételeit, hogy táncházak és családi rendezvények lehessenek. Egy idő után azonban már láttam a feladatkör és a lehetőségek korlátait.

vk: Itt azért jóval nagyobb lesz a mozgástered. Megismerhetünk sarokpontokat a koncepciódból, amit Bükön szeretnél megvalósítani?

Mindenképpen a hagyományőrzést szeretném behozni Bükre, egy olyan emberközpontú szemlélettel, amit például a torkos csütörtöki disznóölésen láthattak az emberek.

Nem szeretném igazgatóként „megmondani a tutit", hanem azt szeretném, hogy az emberek éljék meg ezeket a hagyományokat. Ezért is jeles napokra - ünnepnapokra, hagyományos magyar ünnepekre - helyezem rá ezeket a programokat. Itt is szeretnék táncházat kicsiknek, nagyoknak. A másik vonal pedig a magaskultúra: mindenképp a színházi élet az, ami felé el szeretnénk mozdulni. Régen is volt ilyen kezdeményezése a művelődési háznak, bízom abban, hogy a Weöres Sándor Színházba akár szervezetten is be tudunk jutni a bükiekkel. A helyettesemmel, Kirchknopf Péterrel szeretnénk fellépési lehetőséget adni a környéken zenélő amatőr zenekaroknak. Ehhez jó alkalom (volt) a Rock'n'Bük.

vk: A néphagyományok és az előbb említett események mellett esetleg hívószavakat, vagy húzóneveket hallhatunk-e, van-e már konkrét elképzelés, vagy ez még egy kicsit korai kérdés?

Elfogadott programtervünk van, ezeknek a finomítása folyik. A nagyobb, népművészethez kapcsolódó rendezvények nyáron lesznek: aratófesztivál, amit immáron 19. alkalommal fogunk megszervezni. Itt nagyon szeretnék a Rábaköz, Vas megye néptánccsoportjainak lehetőséget adni a bemutatkozásra. Úgy gondolom, hogy az ide látogató külföldi vendégek biztosan élvezni fogják a magyar népi kultúrának ezen szeletét. A második napon pedig el szeretném indítani első alkalommal a Répcementi Etnofolk Napot, ahol megint kicsit a helyiekre, a Koprive zenekarra, a Boglya népzenei együttesre számítanék. Nem szabad elfelejteni Bognár Szilvit, aki Etnoé zenekarával érkezik, és talán ezekben a körökben már jól hangzó név a CimbaliBand.

Az autentikus cigány zenét is szeretném megmutatni, ez az augusztus 12-i Roma Nap, ami négykoncertes este lenne, és csak arról szólna, hogy a népzene és a könnyűzene találkozásából egy mulatós, bulizós vasárnapi fesztivállevezetés kerekedjen. Emellett a nyári programokban helyet kapott a színház, az operett, a horvát illetve a roma nap, tehát a nemzetiségek napja is. Készülünk egy nagyobb megmozdulásra, augusztus 20-ra. 

50 éves lesz a fürdő, bár erre csak rásegíteni szeretnék, hiszen ez az ő programjuk, de 5 éves a város, és erre a hosszú hétvégére szeretnénk egy hangzatos műsort. Ezzel zárnánk a nyarat.

Jordán Tamás Bükön debütált "Széllel szembe" című standup műsorával

Vannak civil kezdeményezések, pl. kondérok éjszakája, ennek a terve is kidolgozás alatt van. Ez kapna helyet szeptember első hétvégéjén. Az őszi ünnepi körökbe hagyományteremtő jelleggel szintén szeretném a Szent Mihály Napi Vigasságokat megünnepelni. Ez kétnapos fesztivál lenne, táncházzal. Van egy olyan tervünk, hogy Szent Mihály naptól kezdődött itt a Nyugat-Dunántúlon és Vas megyében a kisfarsang, ekkor voltak a kézfogók, az eljegyzések. Fel szeretnénk ajánlani - lehetőleg egy büki párnak -, hogy régi hagyományos keretek között, vőfélyekkel lenne megkérve a lány keze, és ehhez jó alapot fog adni majd a Csík zenekar koncertje. Előtte nap a családokra gondoltunk. Szent Mihály nap már kicsit a szüreti készülődésről, kis farsangolásról szól, ezért a kisgyerekeknek, és a családoknak az Alma zenekarral szeretnénk majd kedveskedni. Mellette kapna helyet a játszóház, kézműveskedés, népi játékos forgatag, ami a régi vásárok hangulatát egy icipicit visszacsempészi ide Bükre, és utána természetesen szombaton a koncert után egy hamisítatlan táncház lenne. Szeretném erre a Boglya zenekart felkérni, de tudni kell róluk, hogy nagyon sok szolgálatot vállalnak ők is. Azt is szeretném, ha a Gencsapáti vőfélyek megmutatnák a savát-borsát ennek a szép hagyománynak.

Októberben szeretnénk újra a fiataloknak kedveskedni könnyűzenei koncertekkel. Nekem a Büki Farsang bebizonyította, hogy a sportcsarnokban is tudunk színvonalas koncerteket adni. Féltem kicsit a hangzástól, de le a kalappal a hangosító cég előtt. Az óévet advent négy hetében, hétvégenként egy-egy szabadtéri programmal zárnánk, ami már reményeink szerint az új rendezvénytéren lenne. Nagy örömömre szolgál, hogy női kar, férfi kar és népdalkör is van Bükön, és nagyon szeretném őket megmutatni. Szomszédban, Csepregen van fúvószenekar, akikre lehet számítani. Nagyon szeretnék szombathelyieket is meghívni, hogyha belefér a programtervükbe. Kicsit nehéz a dolgom, mert januárban belecseppentem valamibe, és szinte mindent újra kellett kezdeni, hiszen egy vezetőváltás sosem egyszerű. Szilveszterkor az idén már elkezdett civil kezdeményezést folytatnánk, az újévi koccintást a rendezvénytéren, kicsit tudatosabban, programot rátenni, kis utcabál-jelleget adni neki, és megköszönni civileknek, polgármesternek, polgármesteri hivatalban dolgozóknak, és a városnak, hogy kitartottak mellettünk, és eljöttek programjainkra.

Büki Farsang 2012

vk: A rengeteg információ közt szinte elrejtetted a Csík zenekar nevét. Hogy sikerült őket megnyerned, hogy eljöjjenek Bükre és fellépjenek ezen az újdonságnak számító fesztiválon?

A Csík zenekarral szinte az első héten kapcsolatba kerültem. Kerestük a menedzserükkel a lehetőséget, szinte napi kapcsolatban voltunk egymással, hogy mikor tudnánk elhozni őket. Óvónőknek, tanárnőknek szerintem mond valamit az a cím, hogy „Jeles napok", és valamiért azt forgattam, és láttam, hogy Szent Mihály napot Dunántúlon szokták ünnepelni. Felhívtam őket, hogy jó időpont-e számukra szeptember 28-a, és mikor meghallottam, hogy jó, abban a pillanatban írtam is a megrendelőt. Kicsit féltem a Koczán-házi disznóölésen is, hogy autentikus magyar népzenét hozok ide az embereknek, mert nem mindenki olyan, mint én, és nem szabad mindig magamból kiindulni. Szerencsére nagyon pozitívak a tapasztalataim. A másik, ami számomra nagyon fontos a Csík zenekarban, hogy a népzenénket megismertette olyan közeggel is, akiknek addig eszébe nem jutott volna ezt a zenét, a saját népzenénket meghallgatni. Azt szeretném, ha a Szent Mihály Napi Vigasságoknak ők lennének a kezdő arca, bár ezzel magasra tettem a lécet, mert a következő években is meg kell majd felelni az elvárásoknak. Nekem nagy álmom, hogy egyszer a Muzsikás játsszon Bükön...

vk: Említetted a külföldi vendégeket, hogy szeretnéd őket is megszólítani, szeretnéd velük is megismertetni a magyar népzenét, néphagyományokat. Sok programot szervez a fürdő, velük együtt működtök-e a nyár során, illetve ugyanúgy teret adtok-e, ahogy tavaly is, olyan rendezvényeknek, - gondolok itt a sárvári folklórfesztiválra - ami Büköt is megcélozza egy-egy koncerttel, felvonulással?

Nagyon jól látod. A kérdés első felére válaszolva, igen, a fürdővel szinte napi kapcsolatban vagyunk, és ahol tudjuk, segítjük egymást. A programjainkat egyeztetjük, hogy ne szervezzünk egymásra, de az ő rendezvényeiknek más a jellege. Nekik egy hosszú hétvégén az a lényeg, hogy ott maradjon a vendég, nekem az a lényeg, hogy kijöjjön. Abban egyezkedtünk a fürdővel, és szerintem nagyon jó úton halad ez az együttdolgozás, hogy gondolni kell azokra is, akik nem akarnak a fürdőn maradni, hanem csak körül szeretnének nézni a városban. A másik dolog, szeretném, ha a fürdő profitálhatna belőlünk, mi pedig abból, hogy itt a fürdő.

Tóth Tamás köszönti a Pannon Cigányzenekart a sportcsarnokban

vk: A Bükön lakók életszínvonala egészen más dimenzió a környékbeli településekhez képest. Hogyha egy kicsit mögé nézünk ennek a ténynek, akkor talán mondhatjuk azt, hogy a büki polgár elkényelmesedett? Szerinted mennyire szólítható meg egy aránylag jólétben élő büki közösség, mennyire aktiválható, mennyire motiválható egy ilyen kulturális koncepcióra?

Látom a negatívumokat a hozzáállásban, és látom a pozitívumokat is. Február végén például nagyon nagy öröm ért, hiszen azért kellett Baranyai Lajosnak késnie egy kicsit, mert be kellett gyorsan rakni plusz harminc széket a színházterembe, ugyanis megtelt. De ugyanez mondható el az érdeklődés miatt a színházteremből a Sportcsarnokba vitt Pannon Cigányzenekar koncertjéről is. Nagyon féltem például attól, hogy fogják fogadni az emberek a disznóölést, még akkor is, ha torkos csütörtök van. Ehhez képest lehet látni nagyon sok fotón, tévéközvetítésen, hogy estére megtelt az udvar. Nagyon jólesett a bükiektől a támogatás, a dicséret, hogy jó ötletnek tartották, és azt mondták, hogy házigazdája van a rendezvénynek. Január másodikától ennek a háznak kinyitottam a kapuját, ami a bükieké, és nem az igazgatóé, nem a művelődésszervezőké. Azért vagyunk, hogy a bükieknek olyan programokat hozzunk, amihez kedvük van, és meg lehet rá mozdítani őket. Ehhez oda kell menni mindenkihez, beszélgetni kell a boltban, a péknél, a vendéglőssel, a helyi vállalkozóval.

vk: Úgy gondolom, hogy aki úgy ismeri Tóth Tamást, ahogy én, az alapvetően egy mosolygós, vidám habitusú embert ismer meg. Ez nem is meglepő, hiszen amikor nem művelődési ház igazgató, akkor vőfély.  

Alapvető szabály, hogy soha nem beszélünk a magánéletünkről, de azt elmondhatom, ha nincs a vőfélykedés, akkor most nem ülök itt, és nem beszélgetek veled. Valahogy ott indult el, ez vitt el engem arra az útra, ami miatt kikötöttem a Varga Albin, Csollány Csaba, Csollányné Kriszta, Horváth Győző nevével reprezentált művészeti látásmód mellett. Nem vagyok néptáncos, sőt, Csollány Csaba el is tudja mondani, hogy nagyon rossz tanítvány vagyok. De visszatérve a vőfélykedésre: ez az életemnek egy olyan pontja, amire nagyon büszke vagyok! Jó elmondani, hogy keresett vőfély vagyok, amit elsősorban már elhunyt barátomnak, a Körmendi Kastélyszínház társulati tagjának, Kapui Báró Tibornak köszönhetek. Neki nagyon nagy szerepe van abban, hogy találkoztam Varga Albinnal, Meskó Krisztiánnal, akikkel együtt elevenítjük fel ezeket a régi szép hagyományokat.

Büki Húsvét 2012

Beszélni kell arról is, hogy a mosolygós szemű Tóth Tamás néha néha nagyon engedékeny, de néha bizony nagyon szigorú apa. Két gyönyörű fiú gyermekem van, és próbálom az életemet is úgy élni, hogy a családommal lehetőleg minél többet együtt lehessek. A vőfélykedésben elfáradok a szezon végére, de lelkileg feltöltődök. Most szombaton is megyek majd, ilyenkor az ember kicsit kibújik a bőréből, és visszamegy egy olyan világba, ahol talán szívesebben élt volna.