Dr. Zacher Gábor péntek esti előadása kifejezetten a szülők és pedagógusok irányában próbált paradigmaváltást kieszközölni - vagy legalább is elindítani, hiszen legkevésbé az elrettentés, netán a száraz statisztikai tények sorjázásával szeretett volna hatást elérni. A célcsoportot jól sikerült kalibrálni, mivel szemmel láthatólag leginkább a 40-50 és 60-as korosztály jelent meg, köztük szép számmal pedagógusok...

És hogy miért fontos ennek a látszólag a témában személyesen nem (csak közvetve) érintett, vagy legalább is nagy valószínűséggel az adott területen saját tapasztalatokkal nem rendelkező célcsoportnak a gondolkodását frissíteni a drogok világának a tekintetében? Talán a legfontosabb szempont az egyre szélesedő generációs szakadékok növekedésének a megelőzése, megszüntetése. Mindennapi életünk digitalizálódása és elidegenedése egyre inkább saját világunkba zár, így egyre kevésbé jut idő figyelni egymásra, és egyre kevésbé él a szülő-gyermek kapcsolat. Másrészt a szülök (saját) fiatalkori szocializációs terepe és a mai, finoman szólva is "fényévnyi" távolságra van egymástól. A technológia, a társadalom és a normák, továbbá számtalan egyéb terület is sokat változott az elmúlt évtizedekben, ami gyökeresen megváltoztatja a mai fiatalság családon (belüli és) kívüli társadalmi életét és integrációját egyaránt. Míg régen a család volt az elsődleges mintaforma a szocializáció szempontjából, úgy ma a fiatalok saját szubkulturális csoportjai lettek, illetve a szintén saját digitális ízlésközösségek és web 2.0-ás találkozási pontjaik.

Míg régen az alkohol jelentette a fő problémát és a fő devianciaforrást, úgy a mai digitális-szintetikus világunk, „természetes" velejárói a tudattágító és módosító szintetikus drogok is. Véleménye szerint a család az elsődleges bizalmi és védőkörből egyre inkább kikerül, ahogy az iskolákban a pedagógus-diák viszony is egyre kevésbé informatív alapú. Zacher Gábor előadásának egyik meglepő adata szerint ma egy átlagos magyar családra napi 7 perc szülő-gyermek beszélgetés jut. Ennek tekintetében nem csoda, hogy a saját baráti és ízlésközösségük, netán a netes jelenlétükhöz kapcsolódó ismeretségek többet tudnak az adott gyerekről, mint a szülő, vagy a pedagógus. Nem csak, hogy többet tudnak, hanem formálják is azt. Ezért is fontos lebontani az „idősebb" generációkban élő sokszor téves elgondolásokat a fiatalok - számukra átláthatatlan - társadalmi rendszeréből. Egy másik adat szerint idehaza egy átlagos hétvégén 350.000-re tehető az alkalmi drogfelhasználások száma, ami persze szerencsére nem jelent, 350.000 későbbi tartós addikciót. Különbséget kell tenni kipróbálás, alkalmi használat és addikció közt. 

A tapasztalatok szerint a „démonizálás", vagy elrettentés pedig a legkevésbé tűnik eredményesnek. Zacher Gábor álláspontja szerint a szülő-gyermek közti bizalom, kommunikáció és egymás tiszteletben tartása, a család védőhálójának a működése sokkal fontosabb és hasznosabb tényező, mint például a tervezett Btk. szigorítás, vagy bármilyen jellegű hatósági és büntető szankció. Hosszútávú, már gyermekkorban kezdődő prevenció lenne szükséges mind odahaza, mind az iskolákban - magyarán csak többet kellene beszélgetnünk és megismerni, jobban elfogadni egymást. Számtalan személyes példát is hozott a doktor úr a saját ifjúkori „kalandjaiból" példát állítva a mai szórakozási és közösségi minták mellé. Az „ellenséget" jobb megismerni, és csak utána „legyőzni".

Mi, vagyis a mai generációk jól ismerjük az „ellenséget" így megtanultunk együtt élni a jelenlétével, hiszen az alkoholt sem démonizáljuk, holott a drogokkal szemben nem évi 17 áldozatot követel. Az előadásnak köszönhetően pedig talán a relatíve idősebb korosztályok is megtanulják más perspektívából is megközelíteni a jelenséget és ezáltal sikeresebben kezelni, mind a családban, mind az iskola intézményrendszerében. Köszönjük, Zacher Gábor!