Sok híres regényhős nem pusztán a fantázia szüleménye, hanem valós személyekről mintázták őket. Itt vannak a fotóik.  

Alice Liddell (Alice Csodaországban)

A kis Alice 7 éves volt, amikor Lewis Carroll (Charles Dodgson) ezt a fotót készítette róla 1860-ban. Az irodalomtörténet sokat spekulált kettejük viszonyát illetően. Néhányan pedofil jellegű szexuális kapcsolatot emlegettek, de erre semmilyen bizonyítékot nem találtak.

Azt viszont többen valószínűsítik, hogy az írót nem egyszerűen gyerekimádat, hanem plátói szerelem fűzte a kislányhoz, akiből ihletődve megírta Alice történeteit.

Michael Llewelyn Davies (Pán Péter)

J. M. Barrie minden gyerekhősét a népes - és később tragikus sorsú - Davies család tagjairól mintázta. Pán Péter alakját a legkisebb fiú, Michael ihlette, aki testvérei elmondása szerint a legokosabb és legtöbb fantáziával rendelkező tesó volt.

Michael 21 évesen, férfiszeretőjével együtt a Temzébe fulladt. A korabeli lapok kettős öngyilkosságot gyanítottak.

John Gray (Dorian Gray arcképe)

A fiatal költő, John Gray, gyakran megfordult Oscar Wilde irodalmi szalonjában, és néha az ágyában is. Olyan arca volt, hogy már húszas éveiben járt, de sokan 15 évesnek nézték. Vidéki gyerek volt, és akárcsak Wilde hősét, őt is hamar megrontotta a nagyvárosi dorbézolás, bohémélet.

A regény megjelenése után barátai elkezdték Doriannek szólítani, és az újságokban is írtak a párhuzamról. John Gray-t ez kellemetlenül érintette, be is perelte emiatt az egyik lapot. Később Rómába költözött, és beiratkozott teológiára.

Truman Capote (Ne bántsátok a feketerigót!)

„Charles Baker Harris vagyok - mondta. - Tudok olvasni." Így mutatkozik be Harper Lee regényének első lapjain a kisfiú, Dill Harris, aki a gyerek Truman Capote kiköpött mása.

Capote és Harper Lee kisgyerekkori barátok voltak, egymás szomszédságában laktak az alabamai Monroeville-ben. Capote 5 évesen tanult meg olvasni önszorgalomból, erre büszke is volt, akárcsak a belőle született irodalmi figura, Dill Harris.

Mielőtt ily módon bekerült volna Harper Lee művébe, Capote is beleírta az írónőt a saját regényébe: ő lett Idabel Tompkins a Más hangok, más szobákból.

Dr. Joseph Bell (Sherlock Holmes)

Naplójában Sir Arthur Conan Doyle egykori tanárát az orvosi egyetemen, Joe Bellt nevezi meg Sherlock Holmes ihletforrásaként. Az író állítása szerint a doktor annyira kimagasló intelligenciával és olyan emberfeletti deduktív képességekkel rendelkezett, hogy ha detektívnek állt volna, egzakt tudománnyá alakította volna a nyomozást.

Miután a Sherlock Holmes-történetek világhírűek lettek, levélben meg is köszönte a professzornak, hogy ilyen karaktert mintázhatott róla. Bell hízelgőnek találta a levelet, de válaszában ezt írta Conan Doyle-nak: „Te magad vagy Sherlock Holmes, és ezt te is nagyon jól tudod."