„Álság (eszt.), mint az igazság és valódiság gyakori ellentéte szerepel a művészetben és annak történetében. Az álszép, az álművészet csak színét viseli a valódi szépnek, az igaz művészetnek gyakran csak a csillogó héját tünteti fel, melynek semmi tartalom sem felel meg. Meddő (alexandrinus, rococo) korszakoknak, a tehetségtelen utánzóknak (epigonoknak) művészete. De néha az álművészet nem annyira a tartalom v. tehetség hiányából, mint a művészek és korszakok álízléséből ered, mely az izgatót, ferdét, ingerlőt jobban kedveli a tiszta és egyszerű képnél és valónál. Ilyen az un de siécle-ízlés." (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Nem egészen világos ugyan, hogy az énekléshez, vagy az énekesekkel való foglalkozáshoz miért kellenek luxus külsőségek (Dunakeszin, Szentendrén, Tihanyban és egy budapesti luxushotelben), de azt én is hajlandó vagyok elismerni, hogy szegény versenyzőknek a többnapos folyosón várakozós, színházas, poros, ugrálós, izzadós kínszenvedés után tényleg kijár egy kis nyugi meg kényeztetés. A négy csapat pillanatnyilag egymástól tehát elkülönülten tölt néhány napot, valójában nem igazán derül ki, hogy mennyit, illetve az sem nagyon, hogy azon kívül, hogy mennyire drámai(nak szánt) pillanatokat élnek át folyamatosan, mi a fenét csinálnak? Gyaníthatóan gyakorolnak, szöveget tanulnak, próbálnak a zenei kísérővel meg egymással (bár a fiúk legalább pezsgőztek is egyet). Mindenesetre ez az utolsó ugródeszka ahhoz, hogy a versenyzők egy része az élő televíziós műsorban kössön ki, ehhez mindössze egyet kell énekelni az egész adás alatt, és ez alapján dönti el az adott mentor, hogy ki mehet tovább az élő show-ba. (Feltételezhetően azért nem csak ez az egy éneklés dönt, gondolom, eleve többször kell felvenni ezt is, meg hát nyilván van valamicske felkészülés, miegymás.)

Ehhez mérten rögtön olyan snittekkel kezdődik az adás, amiből egyből tudjuk, hogy akinek ott azt mondják, hogy „most nem tudlak magammal vinni", és sír, az tuti, hogy továbbjut. Átlátszó és béna módszer, kedves szerkesztők, ezzel úgy, ahogy van, gyakorlatilag lelőttétek a poént, hiszen pont az lett volna a lényeg, hogy az ember végigizgulja az adást (ami esetünkben annyit tesz: jaj, ezt a bénát, remélem, nem juttatják tovább), és a végén kiderül a csodás igazság. Itt viszont az történt, hogy rögtön az első percben kilőttük: Lass Bea nyilván továbbjut, mint ahogy Oláh Gergő is (nála mondjuk természetesnek vesszük), mert kettejüket a fent idézett szöveg kíséretében mutatják. A leghatásosabb persze - a második percben - a Csobot Adél túlsminkelt arcán lefolyó könnycsepp, miután Malek Miklós közli valaki mással ugyanezt (ugyan már, ezek a nyomi vágások, ki dől ennek be...?), magyarul: megnyugodhatunk(?), ő is továbbjut. Megjelennek a többiek könnyes arcai, műőszinte vallomásai, miszerint „ha ez nem sikerül, sose leszek boldog", meg hogy „erre tettem fel az életem". Kedveseim, hadd áruljak el egy titkot: NEM attól függ a boldogság, hogy valaki énekelhet-e a tévében (most soroljam fel az összes, 23 évesen meghalt híres énekest?).

Mielőtt azonban még jobban elragadna a hév, inkább folytassuk a műsorral. A recept szerint minden mentornak meg kell hívni valakit, aki valamennyire hozzáértő (meg akit a szerkesztők kijelölnek), hogy véleményezze a versenyzőket. Geszti Péter segítője (a nem tudom hányadszor felvett, bemagolt önvallomása után) a feledhetetlen nevű Tiszttartó Titusz, akiről azon kívül, hogy mindenféle menedzseri meg pr szakirányokon végzett, meg rádiós műsorvezető volt, majd programigazgató lett (Roxy, Danubius, Class FM), igazából nem derül ki, hogy ért-e a zenéhez, énekléshez valamit is, már úgy szakmai értelemben. Most valószínűleg egy életre el is vágom magam a további rádiós szerepléseimtől, de elvileg ő az, aki nagyon sok popsztár életét úgymond egyengette, és Geszti szerint: megmondóember. (Hát, ezúton köszönöm, hogy korábban beengedett a Class FM-be egy riport meg egy lemezbemutató erejéig, és ezzel szerintem könnyes búcsút is vettünk...) Na de az a lényeg, hogy végre nagy nehezen énekelni is hallunk majd néhány versenyzőt, legalábbis remélem.

De persze nem eszik olyan forrón a kását, és ez itt a helye és ideje annak, hogy olyasvalakiről is szót ejtsek, akiről eddig valamiért nem volt időszerű: ő pedig Ördög Nóri, mindenki Nórikája, akinek a helyében én néhány versenyző elől sikoltva rohantam volna el, amikor izzadtan meg amúgy sem túl étvágygerjesztően a nyakába esett, de hát én nem is keresek ennyit, meg nem is nézek ki így... Furcsa ez a lány (azaz asszony), mert bár néha elképesztő baromságokat tud kérdezni, az ember nemigen tud rá haragudni. Végülis nem ő tehet erről az egészről, ő csak úgy „ott van", és néha megcsillannak az ő szemében is a (mű)könnyek, meg persze mindenkit meginterjúvol az éneklés előtt, meg utána is, meg csak úgy általában is, nehogy végre ének is legyen az éneklős tehetségkutatóban... Mindegy, szóval spontaneitásnak még csak gyenge hamvait sem láthatjuk nála, de legalább kedves meg mosolygós. Rá mindig lehet számítani, mindig van kéznél egy adag közhely, amitől sem ő, sem mások nem érzik jobban magukat, de a „nípnek" nyilván ez kell, vagy csak ezt tolják le a torkukon. Szegény olyannak látszik, akit megfosztottak az egyéniségétől, és bábuként követi a neki adott utasításokat, bár ez főleg az élő műsorban mutatkozik majd meg, mert itt még ki lehet vágni, ha valami nem sikerül. Félre ne értsen senki, én bírom Nórit, a válogatón személyesen is volt alkalmunk találkozni, neki, meg nekem a tömegben; szóval ott egy egész kedves és nyugodt, türelmes ember benyomását keltette, pedig ők is ugyanúgy a tűző napon voltak a stábbal egész nap, mint mi (bár cseppet talán kényelmesebb körülmények között, mert ők vizet is kaptak, és egész biztosan pisilhettek, amikor akartak).

Nos az első versenyző rögtön Szilárd, aki Adélkával kapcsolatos bensőséges érzéseit árulja el a nézőnek, akit ez valójában cseppet sem érdekel. Elmondja, hogy hát milyen jó lenne, ha mindketten továbbjutnának. Mivel ugye tudjuk az elejéről, hogy Adél biztos befutó, így Szilárd ebben a játszmában nem nyerhet, hiszen odalenne a hatás meg az izgalom, ha mindketten bejutnának; vagy lehet, hogy mégis bejut, mert akkor meg elő lehetne jönni az ikszfaktor-szerelem vonallal... Hát, majd meglátjuk. Megvallom, engem meggyőzött az előadása. Azon kevés énekesek egyike, akik nem félnek a kétfős „közönség" szemébe nézni, pedig ez (tapasztalatom szerint) nagyon nehéz. Ha sokan vannak, nem gond, de ha ketten, ott nincs észrevehetetlen hibalehetőség, mindent látnak. Tiszta, erős hang, kicsit nyers (ebben Gesztivel egyetértek), viszont jó kiállású, tipikus lányok bálványa-alkat, és mindössze 22 éves ez a fiú, szóval egy választásnak teljesen jó lenne, akár van Adél, akár nincs...

Oláh Gergő és a Gangsta's paradise elképesztően egyedi és lenyűgöző. Nehéz dal, hiszen a rappelt részeket is félig meddig el kell énekelnie, de kiválóan megoldja. Gergő az egyik (ha nem az egyetlen) olyan favorit ebben az egész műsorban, aki magasan felette áll az egész mezőnynek, és nem gondolnám, hogy elfogult volnék. Ha valakinek van füle, akkor ebben egyetért velem.

Szabó Dávid, aki az „életéért" énekel (vajon még hova fokozzák ezt a dolgot?), a Too late to apologise-t hozza, némi bizonytalansággal, félreintonált hangokkal, helyenként túltechnikázva. Ezt a fiút nem azért szidom én állandóan, mert nem szimpatikus, inkább csak sajnálom, mert nem természetes, és nem jó a hangszíne; egyszerűen van egy olyan irritáló, nyekergős hangja, amit nagyon nehéz a képernyő (azaz jelen esetben monitor) előtt ülve tolerálni. Ezzel együtt azért az is érdekelne, hogy amit mi hallunk, és amit ott a mentorok és a többiek, az mennyiben térhet el? Esetünkben szabadtéri helyszínről beszélünk, láthatóan nem túl nagy hangosítással, elképzelhető, hogy ott jobban, vagy inkább: jobbnak hallatszik egyik-másik énekes?

Meggyes Csaba érzékeny és intelligens (plusz makulátlanul tiszta!) éneklése megmozdít az emberben valamit, olyan húrokat penget, amitől teljesen ellazulok, megnyugszom, és egy pillanatra elfelejtem, hogy milyen (rossz) verseny is ez. Szükség van ilyen hangokra, ilyen mentalitásra a magyar könnyűzenében, ez teljesen egyértelmű (Titusz is így gondolja).

Ekanem Bálint, aki korábban nem igazán nyerte el mindenben a tetszésemet, lírai oldalát próbálja megmutatni az It's probably me című dalban. Jó dalválasztás, a közepén egy kis furcsasággal tűzdelve. Ha nem is feltétlenül tökéletesen, de az éneklés jól sikerül, ezzel simán meggyőzött volna engem is korábban. Úgy tűnik, tényleg lehetnek ebben a fiúban tartalékok.

Fehér Zoli nagyon érdekes karaktere ennek a versenynek: összességében neki hiszem el egyedül, hogy akarja. Rengeteg mindent tett azért, hogy bizonyítson: változtatott a külsején (eddigre a fogszabályozó is lekerült), a hozzáállásán, és azt kell mondanom, hogy a hangja igazán kiváló, érzelmes, erős, és nagyon tiszta, mint ahogy ő maga is nekem valahogy olyan embernek tűnik, aki belül is tiszta, naiv, és ártatlan. Nekem nagyon tetszik ez a fura fiú az érdekes kis stílusával, én megadnám neki, amit akar, továbbjuttatnám.

A lányoknál és az Adél bűvkörébe vont Malek Mikinél (aki amúgy roppantmód kibabrált magával ezzel a „hétből hármat" aránnyal) Tóth Gabi a segítő, akit lehet szeretni meg nem szeretni, de legalább énekelt már három hangnál többet, és nem kizárólag a fürdőszobában. (Nem akarok belemenni, bár nem értem, miért kell neki ez a rózsaszín haj meg mittudomén, de mindegy: én ezt a csajt jó énekesnőnek tartom, tessék, lehet homokot hinteni a fejemre, meg az vesse rám az első követ... ésatöbbi.) Lássuk, hogy a lányok hogyan szerepelnek.

Mit ád az ég - no meg a mindenható kereskedelmi csatorna -, újraélhetjük Adél cseppet sem érdekfeszítő, inkább irritáló sztoriját a továbbjutás előtti csalódásról, a (csalós) továbbjutásról, meg általában a nagy érzelmekről. Ő nemigen beszél Szilárdról, úgyhogy ez a szál valahogy egyoldalúra sikeredett a szerkesztők részéről. Ő csak Mikit akarja levenni a lábáról. Hát, őt lehet, hogy sikerült is (ehhez talán énekelni nem is kell), de engem nem: az ő hangja nem, ismétlem: NEM meggyőző. Bizonytalan, nyers, gyerekes, hamiskás, levegőtlen. A csinos pofika, és a tizenhétcentis sarkú cipőkben, rövid ruhácskákból kivillanó pipicombok csak a pedofil-vonalat erősítik, az énektudást sajnos nem. Adélnak kellene még legalább egy, de inkább két év egy jó alapos énektanárnál, és utána talán lehetne vele valamit kezdeni ilyen téren is. Ezt egyébként Tóth Gabi is egyből levette, picit meg is fintorogta Miklós azon mondatát, miszerint „vannak, akik színpadra valók, és ő (mármint Adél) oda való". Ő is elmondta, hogy hangilag bizony vannak itt hiányosságok, mást nagyon nem is vágtak be a véleményéből.

Balla Réka, akit hosszú, szőke haja, túlfestett arca és barnított lábai megvillantásával próbálnak kiemelni, amúgy elég egyéniségtelen benyomást kelt. Korábbról nem hagyott bennem mély nyomokat, igaz, itt most az éneklése elején mutatott egy érdekes hangszínt, amitől elkezdtem figyelni rá. Sajnos azonban „túltolta", olyasmiket akart csinálni, amit egyrészt nem tud, másrészt nem kell, harmadrészt ebben a dalban nem is lehet, plusz a ritmusból is kiesett egy-két helyen; szóval ez kétségtelenül gyenge produkció volt a Barbie-nak álcázott, smink nélkül valószínűleg egészen jellegtelen, de legalább korához illően kinéző lánytól (de most komolyan, miért kell egy húsz év körüli fiatal lányt negyvenévesre maszkírozni?). Kár egyébként érte, mert ott, az első három sorban még volt valami, ami jó is lehetett volna.

A 16 éves Pál Loretta ennek a csapatnak az óriási nagy kérdőjele. Nem lenne szabad itt lennie, és nem azért, mert nem tehetséges, csak még nem elég jó. Eleve látszik rajta, hogy az éppenhogycsak combig érő, piros, testhezálló miniruhában (amit, ismétlem, egy 16 évesre adtak!!!) egyáltalán nem érzi jól magát, ráadásul egy nagyon nehéz Toni Braxton dallal jön, amibe nála százszor tapasztaltabb énekesnők is beletörték a bicskájukat. Sajnálom ezt a kislányt, mert ő nem ebbe a műsorba való, ő még romlatlan és naiv, ráadásul olyan háttérből érkezett, amiből tényleg nagyon nehéz kitörni. Sajnos az ő személyes tragédiáját, a testvére betegségét a szerkesztők lelketlenül kihasználták, meglovagolták, és ezzel neki is adtak egy olyan hiú reményt, olyan magaslatot, ahonnan borzasztó nagyot lehet esni. Remélem, azért találkozunk még vele valahol, picit érettebben, tapasztaltabban. Egyébként nem volt különösebb hibája, nem volt hamis, erős és hangos volt, de a torokhangon éneklésen kívül még van mit tanulnia Lorettának. Nem gondolnám, hogy a továbbjutók közé sorolható, de azért mindent bele!

Danics Dóra számomra az egész eddigi verseny legnagyobb meglepetése. Eleve jól néz ki, nem kellett ráerőltetni semmit, csinos, vagány, színes, a hangja pedig szédületes: olyan sokszínű, élvezetes előadást varázsolt a szobába a Happiest lamb-bel, hogy Tóth Gabinak leesett az álla, de egyébként nekem is. Megbocsátottam neki a budgetes energiaitallal készült beállított előzetest is, mert olyat énekelt, hogy csak na. Ebben a lányban aztán van energia!

Ha már itt tartunk, hadd ajánljam itt megnézésre/hallgatásra ezt a videót:

Antal Timi a táborban emlékezeteset alakított, vártam is, hogy ide mit hoz ez a helyes kis erdélyi lány. Hát mit mondjak, az If I ain't got you-t ennyire melósan még senkitől nem láttam elénekelni, de tény, hogy nagyon erős: tiszta, pontos, energikus. Érdekes, egyben nagyon tisztelni való, hogy mennyire sok munkát rak bele Timi egy-egy ilyen éneklésbe. 19 évesen sem a sok gyakorlás, sem az ennyire magas színvonalú, kidolgozott, roppant pontos éneklés nem túl általános (sajnos). Ennek viszont egy picit a spontaneitás, a valódiság, az egyéniség, az igazi érzelmek válhatnak áldozatul. Ezzel együtt tény, hogy remek adottságai vannak, és jól teljesít.

Jáger Kinga is egyike a kitűnő hangi adottságú lányoknak ebben a fordulóban. 17 évesen már sokan ismerhetjük a hangját, most végre több lehetőséget kapott. Sajnos ezt nem igazán sikerül kihasználnia, a dalválasztása egészen szerencsétlenül sül el, nem tud benne igazán énekelni, és egyáltalán nem testhezálló ez a dolog. Egyet kell értenem Tóth Gabival, aki azt mondja, ez olyasmi, mintha ő énekelné el az Érik a szőlő-t; tény: nemigen hinnénk el neki. Mindenesetre talán nem ez az egy előadás dönt a továbbjutásról, mert Kinga korábbi teljesítménye jóval túlmutatott ezen a megmozduláson.

Utolsóként Kvaka Andi következik, aki szintén jó énekes. Rockban, popban egyaránt otthonosan mozog az eddigiek alapján, így joggal várhatunk tőle itt is jó teljesítményt. Az I Don't Wanna Miss a Thing című rockballadát most egy picit pont poposabb előadásban hallhatjuk, de Andi tényleg annyira kedves jelenség, és ráadásul teljesen jól sikerült a dal is, hogy nála is megérdemeltnek tartanám a továbbjutást. Dinamikusan énekel, a lágy hangok és az erőteljes magas regiszterek is kellően borzongatóak, és nem ő tehet róla, hogy ebben a műsorban egy comb- és lábfetisiszta stylistcsapat dolgozik, akiknek csak az a lényeg, hogy minden lány a létező legrövidebb szoknyát és a legrondább emeletes cipőt kapja.

Nem maradt más hátra, mint mindkét csapatból kiválasztani a továbbjutókat, ami, elismerem, nem lehet könnyű feladat. Azt az egyet nem szeretem, hogy ezt is ennyire „meghatásvadászozzák". Megtűzdelik jajmilesz-interjúkkal, vége-az-életemnek-ha-nem-sikerül megjegyzésekkel, holott a felét már tudjuk a továbbjutóknak...

Az a mód, ahogy a mentorok közlik a döntést, az az óriási körítés, és macera és várakozás (és én a reklámszüneteket nem is kellett, hogy kivárjam) egyszerűen tolerálhatatlan... Értem én, persze, hogy szítani kell a feszkót, izgulni kell a nézőnek is, meg kellően el kell húzni, hogy a reklámok is elég teret nyerjenek, de mindennek van határa (vagyis a jelek szerint mégse). Egyes versenyzők már a várakozás során sírdogálnak, aztán vannak, akik a mentorok bírálata közben kezdenek, vannak, akik csak a végén, de gyakorlatilag szinte kivétel nélkül mindenki zokog a műsorban, mondjuk ezt elfogadom, inkább csak a sírós jelenetek megmutatásával, annak mennyiségével van gondom.

Elsőként Szilárd felett tör pálcát Geszti Péter. Érdekes, mert őt a várakozásaimmal ellentétben nem viszi tovább magával. Minden jót elmond róla, a jelleméről, a kinézetéről, a hangjáról, végül mégis azt mondja, jobban kell énekelnie. Ez igaz is, de azért ebből a hatos mezőnyből én az egyik befutónak simán elfogadtam volna, bár az is igaz, hogy a hatból hármat elég nehéz lehetett kiválasztani, ezt is elfogadom. (Nem maradhatunk le sajnos Adélka értesítéséről sem, de ezt már inkább hagyjuk is.)

Oláh Gergőért nem aggódom én egy percig sem. Ezek a megkevert véleményezések, hogy kettesével-hármasával hívják a versenyzőket, és összevissza mondják el nekik a dolgokat, nagyon zavaró, mindenesetre Gergőnél egyértelműen tudjuk, hogy amikor Geszti dicsér, az rá vonatkozik, amikor kritizál, az kettejük közül csak Szabó Dávid lehet. Az a furcsa, hogy az imént a mentor Szilárdot agyondicsérte, majd kiejtette, Dávidot meg agyonszidja, és számomra teljességgel érthetetlen módon továbbjuttatja. Gergőt egy pillanatig  teljesen kétségbeejti - ez is milyen olcsó fogás! -, de hálistennek a döntés, aminek egyértelműen meg kellett születnie, pozitív rá nézve (szerencséje Gesztinek!).

A maradék egy helyre viszont három jó énekes maradt. A feszültség a tetőfokára hág, három értékelést kevergetnek nekünk össze nagyon zavaró módon, míg végül kiderül, hogy Fehér Zoli jut tovább. Jó döntésnek tartom, ez a fiú ide való. Ekanem Bálint ugyan a végén jól teljesített, de számomra korábban nem volt meggyőző. Meggyes Csabát láttam volna szívesen és jogosan a hamis, bizonytalan és művi Szabó Dávid helyett, de hát nem én döntöttem (sajnos).

A lányoknál persze még hatásvadászabb a dolog (ha létezik egyáltalán ennek még fokozata), mert nem győzik hangsúlyozni, hogy idén nem hat, hanem hét versenyzőből kell a továbbjutó hármat kiválasztani. Balla Rékát, Kvaka Andit és Pál Lorettát  trióban értékelik (legalábbis a vágott adásban); Rékát következetesen dögös, szexi csajnak nevezi Malek Miki, ami igaz is (főleg, ha annak öltöztetik), de ez nem elég. Csalódottan billeg el emeletes cipőjén. Szegény naiv Pál Loretta is megtudja, hogy neki eddig tartott az út, tőle is búcsút vesz a mentor. Kvaka Andit is ijesztgeti kicsit, de szerencsére végre jó hírt is hallunk, ő továbbmehet az élő műsorba, szerintem hármuk közül megérdemelten.

A maradék két befutó helyre én Antal Timit és Danics Dórát tenném, ha nem így lesz, hát nincs igazság a Földön... Persze természetesen nincs. Antal Timi hálistennek továbbjut (azért Miki, ez a „figyelj csak, te egy nagyon jó énekes vagy..." című kezdés nagyon gyenge és hiteltelen volt...), hiszen ő a jogosan megfogalmazott kritika ellenére is az egyik legjobb a lányok között.

A végére maradt Kinga, Dóra és Adél értékelése, persze a szokásos, izgalmasnak szánt, de inkább zavaros, kevert módon... Kingát egészen rövidre zárva küldi el Malek Miklós, nem igazán fogalmazott meg valódi kritikát, ő sem érti, hogy mi volt a gond. Danics Dóránál szerintem semmi más probléma nem volt, mint hogy az egyetlen maradék helyre nem lehetett két embert bejuttatni; mint tudjuk, Adélbabát, aki miatt felrúgták az összes szabályt, muszáj volt továbbvinni, így Dóra kénytelen volt lemondani a továbbjutó helyről. Malek Miklós talán ennél a pontnál vesztette el hiteléből az első jelentősebb részletet számomra, mert eddig valahogy őt tartottam még a legmegbízhatóbb, legjobb ítélőképességgel rendelkező mentornak, de itt nagy csalódást okozott. Ezt a nyafka kiscsajt, aki nem tud rendesen énekelni, egy Danics Dóra elé helyezni? Égbekiáltó. Persze ez végig ott lógott a levegőben, hiszen messze ő kapja a legtöbb adásidőt. Most is tanúi lehetünk Szilárd felhívásának, az övé a leghosszabb ünneplés, a legtöbb könny és a legnagyobb átverés is. Az a baj ugyanis, hogy most még nagyobb megerősítést kapott ebben a lányban az, hogy amit csinál, az jó. Pedig nem. Sajnos nagyon nem. De a néző ekkor még nem tudhatja, hogy itt nem érnek véget a kínok, mert következik nemsokára a másik két csapat versenyzőinek kiválasztása, és bizony ott is találkozunk több, mint furcsa továbbjutókkal - de erről majd legközelebb.

Előző rész:

X-Faktor: 100 versenyzőnek 50 a fele... - Magánvéleményözön - 4. rész

2012.11.06. - 00:45 | Orsó - Fotók: xfaktor.rtlklub.hu

Hát ez fantasztikus! Az X-Faktor Magyarország legkiválóbb, leghitelesebb tehetségkutatója. Tényleg az számít, hogy ki mennyire tud énekelni. Semmi elfogultság, nem számít a nézettség, nincs manipuláció, a versenyzők legjavát juttatják tovább. A mentorok hasznos tanácsokat adnak, odafigyelnek az énekesek adottságaira, képességeire. Jobbnál jobb énekhangok, tehetségesnél tehetségesebb jelentkezők, végre egy értelmes és izgalmas tévéműsor, ami elé érdemes leülni szombat esténként! Ja, bocs... nem. Csak vicceltem. Lássuk a valóságot, és a tábor harmadik napját.