Skócia a világ egyetlen más tájával sem téveszthető össze. Ez az ellentétek földje, talán ugyanúgy, mint nemzeti italuk, a whisky. Mindkettőben találkozik a tűz és a víz. Kevesen tudják, hogy Skóciában - egy főre vetítve - több látnivaló van, mint Nagy-Britannia bármely más részén. Kétezernél több kastély és vár emlékeztet az eseménydús történelmi múltra: a nemesi rezidenciák némelyike már romokban hever, de közülük sok még ma is lakott.

Dél-Skóciából indul virtuális túránk, mely tájképét tekintve egy szelíd, lankás vidék, történelmét leginkább az angol határ közelsége miatti csatározások határozták meg.

Dirleton Castle

Az A198-as úton North Berwick után Dirletont, "Skócia legszebb faluját" érintve jutunk túránk első állomásához. A hangulatos középkori település egyetlen nevezetessége romos vára.

A város központjában, egy gondosan ápolt kerttel körülölelt Dirleton kastély kezdetben egy fából és földből készített erődítés volt, melyet a XII. században építtetett John de Vaux, II. Sándor hitvesének, Marie de Coucy-nak az udvarmestere. Az épület 1225 körül több kőtoronnyal bővült. 

Legrégibb része az öregtorony, mely a 13. században épült. Az erődítményt a későbbi századokban többször is bővítették, végül Monk tábornok csapatai rombolták le 1650-ben. A festői maradványokat szép park övezi. A romot jelenleg a Historic Scotland kezeli.

Tantallon Castle

Lothian egyik leglátványosabb várromja, Tantallon vára egy, a 14. század közepéről ránk maradt erődítmény, amely 5 km-re délkeletre található North Berwicktől (East Lothian). Pompás romjai egy tengerparti hegyfokon emelkednek, szemben a Bass Rock nevű vulkáni eredetű sziklaszigettel, a Firth of Forth öbölre, a Forth folyó tölcsértorkolatára nézve. A késő középkori függönyfalas skót várak mintájára épült tantalloni várat mindössze egy oldalról, a szárazföld felől védte várfal, a másik három oldalról a tengerpart sziklái biztosítottak természetes védelmet.

A várat a 14. század közepén építtette William Douglas, Douglas első grófja. Fennállása során az építmény, amelyet Douglas házasságon kívül született fiára, Angus későbbi grófjára hagyott, számtalan ostrom ellenére nagyrészt a leszármazottak birtokában maradt. Ostromolta IV. Jakab skót király 1491-ben, majd később utódja, V. Jakab 1528-ban. Ez alkalommal komoly sérüléseket szenvedett. Vívták Tantallont az első püspökháború során, 1639-ben, és nem kímélte Oliver Cromwell 1651-es skóciai inváziója sem, amikor ismét súlyos rombolásokon ment keresztül. 1699-ben a Douglasek eladták. A romot jelenleg a Historic Scotland kezeli.

Crichton Castle

Hihetetlenül hangzik, de létezik egy hely Edinburgh központjától alig 25 kilométerre a Tyne folyó völgyében, ahol az elmúlt 500 évben egyetlen új épület sem épült. Egyedül a fenyegetően magasodó Crichton kastély, és egy, a közeli fák közt meghúzódó templom áll itt. Bár a templom 1449-ben épült, meglepően jó állapotban maradt fenn, egyedül a főhajója hiányzik. Maga a kastély innét nagyjából 500 méterre nyugatra található. 

A kifinomult ízlésről tanúskodó, tágas főúri rezidencia eredete a 14. századra vezethető vissza. A 16. század végén Bothwell grófja bővítette ki olasz reneszánsz stílusban.

Az 1580-as években elvégeztetett átalakítások közül a leginkább említésre méltó az északi szárny gyémánt-fazettás homlokzata. Az olasz építészet eme igazi remekműve azóta a Crichton kastély jelképévé vált.  

A kastélyban egykor Stuart Mária is megfordult.

Aberdour Castle

Közép-Skóciába átérve, a Forth-tengeröböl partján, az A921-es út visz Aberdour-ba. A népszerű tengerparti üdülőváros legfőbb vonzereje kikötője és kastélya. Utóbbit 1342-ben a Douglas család építtette. 

Az első munkálatok még az 1200-as évek előtt megkezdődtek, amikor is a Mortimer család egy kétemeletes lakótornyot építtetett. Ennek egyes részei 1844-ben, majd 1919-ben összeomlottak, de a kastély nyugati részén lévő falmaradványok - mint Skócia egyik legrégebbi, még álló kővára - ma is megtekinthetők.

A XV. században az Aberdour kastély a Douglas család birtokába került. Az ő kezük alatt a lakótorony további épületekkel bővült, melyek közül a pékség és a szeszfőzde romjai ma is megtekinthetők. A külső védmű és a várkapu az 1890-es években áldozatául vált a vasút terjeszkedésének.

James Douglas, Morton grófja kezdte meg a lakótorony keleti bővítését a már meg levő épületekre alapozva. Ennek hatására Aberdour veszített védelmi jellegéből, otthonosabbá vált. A három új szint összeköttetésben állt az eredeti lakótoronnyal, melyet továbbra is használtak.

1630-ban Morton hetedik grófja a keleti szárny néven ismert, L-alakú épületrésszel bővítette a kastélyt, melyben modern lakóhelységeket alakíttatott ki családja számára. Napjainkra csak ez az épületrész maradt fenn épségben. A kastélyban 1680-ban tűzvész pusztított, melynek során súlyos károk keletkeztek az épületben. Bár 1703-ban elkezdték felújítani a kastélyt, a munkálatok csak a keleti szárnyra terjedtek ki, a központi- és nyugati épületegyüttes romos állapotban maradt. A család elhagyta az Aberdour kastélyt, és a szomszédos Aberdour udvarházba költözött.

Az elkövetkező 200 évben a keleti szárny kaszárnyaként és iskolaként szolgált. 1924-ben műemlék jellege miatt az épület állami tulajdonba került. A kastélytól délre elterülő teraszos kertet az 1970-es években vették újra használatba, melynek során gyönyörű állapotba hozták. A négy, L-alakú szintből álló kert lépcsőzetesen nyúlik a tenger irányába. Az alsó szinten egy 1690-ból való gyümölcsös kert található, a felsőn pedig egy XVI. századi, méhkas alakú galambház.

St Andrews Castle

A Fife-félszigeten fekszik a 14000 lakosú St Andrews, mely nevét Skócia védőszentjéről, Szent Andrásról kapta, kinek relikviái - három ujja és egy foga - itt találhatók. 

Szent András halászból lett Keresztelő Szent János követőjévé, majd Krisztus hívévé. Jézus halála után útra kelt és igét hirdetett. A legendák szerint Patraszban feszítették X alakú keresztre - melyet ezért hívnak András-keresztnek -, miután azt mondta, nem méltó arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Jézus. A kereszt Skócia egyik szimbóluma, lobogóján is szerepel. Az pedig kimondottan egyedi jelenség, hogy a nemzeti zászló azonos St. Andrews zászlajával. Az azonosság annyira teljes, hogy e kis városban egyetlen közös zászlót tesznek ki a két eltérő célra.

A kastélyt 1400 körül építtette újra Trail érsek, immáron nagyobb hangsúlyt fektetve a védelmi szempontoknak. A tenger felé néző északi és keleti oldal meredek sziklafalban ért véget, míg a szárazföld felől kőfal védte. A püspök és az őt kiszolgáló személyzet lakóhelyéül öt darab, négyzet alapú torony szolgált. További szállásokat alakítottak ki a kőfalak oldalában, és a külső udvarokon is.

A kastély Tenger-tornya alatt volt a félelmetes pincebörtön, melynek celláit csak azok üvegnyak formájúan összeszűkülő plafonba vágott csapóajtókon keresztül lehetett megközelíteni. Az erődítmény szárazföld felöli oldala két ágyútoronnyal bővül, és a falak tetejére is ágyúk kerültek. 1513-ban az elülső falszakaszon két körtorony épült. Ebben az időszakban esett gyilkosság áldozatául St Andrewsban a hírhedt David Beaton bíboros.

A kastély az 1546-1547 évi ostrom során az ellenséges ágyútűzben súlyosan megrongálódott. A felszíni harcokkal párhuzamosan a föld alatt is összecsaptak a szemben álló felek, az ekkor kiásott alagutakat napjainkban is meg lehet tekinteni.

Az újjáépítést St Andrews következő bíborosa, John Hamilton végeztette el, de a kastélyt 1587-ben a királyi udvar elvette az egyháztól. Ezt követően St Andrews hanyatlásnak indult, míg nem 1654-ben az épület maradványait elhordták a kikötő építési munkálataihoz.

Napjainkra mindössze a konyha két boltíves pincehelyisége maradt fenn. A part menti épületek a tengerbe omlottak. St Andrews jó példája annak, milyen pusztulás vár az évszázadokon át elhanyagolt, üresen hagyott épületekre. Ennek ellenére az idelátogatók a nem szokványos látnivalók mellett megtapasztalhatják a helyet még ma is körüllengő, egykoron volt pompa és hatalom légkörét.

Falkland Palace

Túránk következő úticélja a Fife-félsziget szívében van. Falkland, a Lomond-dombság lábánál fekvő, eredeti szépségében fennmaradt falucska egykor jelentős királyi város volt. A település központjában található Falkland Palace egy 12. századi vadászlak helyén épült francia reneszánsz stílusban 1501-1541 között a Stuart királyok számára. Azt mondják, Stuart Mária itt töltötte életének legboldogabb pillanatait.

A 17. században egy része a tűz martaléka lett, a teljes felújításra a 19. században került sor. 1539-ben V. Jakab számára épült teniszpályáját ma is használják! Ezt tartják a világ legrégebbi, ma is használatos pályájának.

(Folytatjuk)