„A tehetség az intelligencia egyik formája." (Jeffrey Eugenides)

A november 24-i élő adást olyan figyelem kísérte, amire talán ritkán van példa Magyarországon. Ennek azonban sajnos egyetlen oka volt: a közkívánat, miszerint az égbekiáltóan rossz Zámbó Krisztián valahogy essen már ki végre. Különböző elméletek láttak napvilágot, hitelesnek tartott „bennfentes" információk, miszerint a rá érkezett szavazatok messze a többi versenyző elé helyezik, így az RTL a saját maga által ásott verembe esett. Amíg ugyanis a mentorok gyakorlatilag bárkit továbbvihetnek a verseny legvégéig (ilyeténképpen a nézők csak azt hiszik, hogy dönthetnek egyesek sorsáról), addig sajnos nem ejthetnek ki „csak úgy" valakit. Plusz nem tudjuk, milyen szerződést kell a versenyzőknek aláírni, de erős a gyanúm, hogy olyan egyszerűen nem lehet kiugrani a verseny közepén, ha valaki mondjuk nem bírja a gyűrődést...

Amiről nem ejtettem eddig szót, és továbbra sem különösebben szándékozom, azok az úgynevezett extra produkciók. Eleve korábban felvett, playbackben leadott előadásokról beszélünk, erre kár szót vesztegetni, másrészt mi a fenét mondjak Stohl Andrásról, vagy a korábbi X-faktorosokról, esetleg a Neo-ról? Aki nem élőben lép fel, arról nem beszélünk, főleg élő műsor kapcsán (esetleg Muri Enikő szép ruhája, ami egy fél mondatot megérdemel, ezt most meg is kapta). Olyasmiken meg, hogy Nórika dublőze szaltózgat, már nem is akadok fenn.

A hetedik adásra mindössze hat versenyző maradt, ami logikusan azt is jelenti, hogy nem elég fejenként egy-egy produkcióval készülni, hiszen az adásidőt nem lehet a végtelenségig reklámokkal megtűzdelni (bár a csatorna ezt láthatóan nem veszi tudomásul). Így a szólóéneklésen kívül duettekkel is találkozhatunk, amit kíváncsian várok. Duettezni ugyanis nehéz: nem csak magunkra, de a másikra is figyelnünk kell. Tiszának kell lenni, segíteni, támogatni a másikat, a szöveget, a koreográfiát is pontosan tudni, mindemellett pedig nem szabad azt sem elfelejteni, hogy elvileg versenyzünk, tehát az egyéni teljesítmény is számít. A duett-megoldást egyébként anno a Megasztár is alkalmazta, tehát semmiképp nem újdonság.

Az adás első fellépője Stone, a Pancsoló kislány röhejesen rossz verziójával: az anno amúgy Feró által is előadott dal Zorall-féle változatának legyilkolását láthattuk, katonai jellegű öltözékben lenyomva. Nyilvánvalóan ez valami vicc, bár annak is nagyon rossz. Ehhez képest egyes zsűritagok képesek Stone-t „hiteles"-nek bélyegezni... Ferókám, szerintem mi két teljesen különböző műsort nézünk. Geszti véleményével egyetértek, ami mondjuk meglepő. Ami Stone izzadt baboskendőjét illeti, ezt a bohóckodást nyugodtan ki lehetett volna hagyni.

A következő percekben bepillanthattunk Csobot Adél énekóráiba, ami nagyon dicséretes. Tanulj is énekelni, kiscsibe, mert nagyon rád fér! A lány amúgy ma is csinos, természetesre maszkolják, és ugyan nem énekel jól, de valamivel jobb, mint korábban. A hamissága nagyon zavaró, ezen olyan sokat sajnos nem sikerült javítani. (Ezen a ponton ismét felhívnám a figyelmet, hogy a legjobb 6 között van ez a kis liba.)

Oláh Gergő végre magyarul énekel, a zsűri mellett én is hiányoltam ezt az oldalát. Ez a Piramis-dal elég fura választás, mindenesetre énekelni azért lehet benne jócskán. Régi zongoratanulmányaimból tudom, hogy gyors darabot mindig könnyebb játszani, mert elsikkadnak benne az apróbb kis hibák, míg a lassabb részeknél nagyon-nagyon kell figyelni ezekre. Ugyanez a helyzet Gergőnél is: a tempós, táncolható, elmismásolható dalok amellett, hogy jól állnak neki, elkendőzik az esetleges hiányosságokat (légzéstechnika, artikuláció, kitartott hangok, ezek lezárása stb.). Ő megugorja a lécet ebben a lassú számban, bár érezhetően nehéz visszafognia az r'n'b-s vénát. Érdekes megoldás, el kell rajta gondolkodni. Végre ő is emberi arcot mutat, nem pedig a tökéletes, steril énekesgép, akin megnyomod a gombot, és szállítja a hibátlan produktumot. Azért azt túlzásnak tartom, hogy ez az előadás jobb, mint az eredeti, ettől függetlenül érdekes.

Zámbó Krisztiánt nagyon sajnálom, szánalmas ez az egész bohóckodás a „metafizikai trénerrel". Semmi bajom ezzel a szerencsétlennel, csak énekelni nem tud, legalábbis nyomás alatt, közönség előtt. Elton John dalát emlékezetem szerint már elsütötte a stáb a táborban vagy a mentorházban. Angolul is meg kéne tanulni az éneklés mellett (valamelyik adásban mutatták, ahogy Krisztián először találkozik a rekeszlégzéssel, hát, gratulálok, úgy is, mint a top 6 énekes egyikének). Egyébként ha ezt a dalszöveget értelmezzük, akkor sem esik meg a szívünk Krisztiánon. Igaz, most jobban énekel, mint eddig, nincsenek bántó elcsuklások, erőltetések; ha ez lenne az első adás, bele is férne, de így, a hetedikben már nagyon kevés. Nehéz a bocsánatkérés, bizony, és én nem is bocsátok meg. Ha valaki nem erre a pályára való, akkor nem erre való, vegyük ezt tudomásul. (Más kérdés, hogy mit keres itt?)

Antal Timi: Végre egy könnyed dal! Az van, hogy Timi akkora technikával rendelkezik, hogy az egyszerűség nehezen megy neki, nem százszázalékosan hiteles. Egy kis könnyedség, szerethetőség, lazaság kéne, és Timi lábai előtt heverne mindenki. Nem kell mindig nagyot énekelni! Azért vannak lazaságra utaló jelek, ezek nagyon aranyosak tőle. Az én perspektívám talán más, mint az átlagnézőé: én is tudom, mennyit kell dolgozni egy-egy dallal, még a legegyszerűbb, legszimplább nótáért is nagyon kell küzdeni. Timi összességében gyakorlatilag az egyetlen, akin fejlődést látok mind technikailag, mind érzelmileg, és képes mindig más oldalát mutatni. Remélem, a jövőben is erre számíthatunk tőle.

Szabó Dávid: Naiv kis ember, szárnyakkal. Bryan Adams unásig hallott, agyonjátszott dalának az elején ezt írom a papíromra: „jaj, jaj, mi lesz ebből?". A srác lágy éneklése az elején teljesen bejövős, amíg ki nem engedi azt a fura hangszínét. Kicsi a hangterjedelme, erőlteti a szokásos torokhangos, kiabálós hangszínt, ami engem roppantul zavar. Amúgy most kivételesen tiszta, pontos, látszik, hogy sokat melózott rajta. Kár ezért a szar hangszínért. Eddig ez az előadása volt a legjobb, persze ez korántsem jelenti azt, hogy „jó" volt.

Miután végigértünk az egyéni produkciókon, hosszas reklámok és beharangozók után duetteket láthatunk-hallhatunk. Szabó Dávid és Antal Timi a Maroon 5 és Christina Aquilera dalával, a Moves like Jagger-rel igyekszik feldobni a hangulatot. Dávid szörnyen kezd, a hangja és a kiejtése külön-külön is irritáló, de így együtt egyenesen büntet. Timi kenterbe veri éneklés terén. Mondjuk azt azért hozzátenném, hogy gyerekek, ez nem duett! Mintegy 2 ütemnyi tercelés, és a végén pár hang, amit nem ugyanúgy énekelünk, meg a soronkénti váltogatás egymás közt, a maradékot meg unisono énekelve együtt - nem ez a duett receptje.

Stone és Zámbó Krisztián közös szereplése a vicc kategória „futottak még" csoportjába sorolható. Feketén a hófehér - itt is egy fel- és átdolgozás fel- és átdolgozását látjuk. Elég kisiskolás éneklés, de tekintve a szereplőket, ezen cseppet sem csodálkozom. Az első refrénnél még tercelgetnek, másodszorra már nem sikerül, és bizony ezt az ifjú Zámbó cseszi el: Stone simán lemossa a színpadról. A hangja erősebb, tisztább, bár sose gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom... Egyébként nagyjából vicces, kedvesnek szánt előadás, itt érdekes módon Krisztián is laza. Jobb, mint az előző szerepléseik, még a hibákkal együtt is.

Csobot Adélt Oláh Gergő mellé tenni olyan, mintha egy adag lócitromot raknánk le egy drágakő mellé. Igaz, mindketten energiabombák, jól mozognak a színpadon, legalább ez pozitívum. A Michael Jackson-dal nagyon fekszik Gergőnek, kitűnően meg is oldja, Adél meg hozza, amit eddig, riszálgat, kacsintgat, a kamera meg éppenhogycsak nem lát be a szoknyája alá. Ég és föld a kettejük énekhangja közti különbség. Mondjuk ez sem duett, felváltva énekelnek, ennyi. Adél rúzsa ez alkalommal rendben van, most a melltartóját látjuk egészen tisztán, illetve még arra tippelhetünk, hogy az étrendje bőséges lehet, mert a pocakja is megnőtt.

A közös produkció olyan, amilyen: playback, ahogy azt kell. „Sztárvendég" Baricz Gergő, ehh. Még azt is megtudjuk, hogy a versenyzők tanácsokat kaptak Kocsis Tibitől meg Vastag Csabától, hát ez igazán remek. Mindenesetre a szavazás végére Stone és Zámbó Krisztián marad a placcon, ami ha saját értékelésemmel egybe is cseng, az utóbbi napok információit mindenképpen megkérdőjelezi, és jól mutatja, hogy a csatorna felismerte a Zámbó-sarj jelentette problémát, és azt, hogy szükségessé vált a beavatkozás.

Keresztes Ildikó ismét látványosan összeomlik, ő már nyilván tudja, hogy kinek a nevét mondja majd a szavazáskor, sőt, azt is, hogy a többiek kire tippelnek majd. Zámbó Krisztián kiesése nem várathat tovább magára. (Remélem, egyetértünk, hogy kettejük közül Stone-nak kell maradnia, és ismét meglepődöm, hogy ezt leírom.) A párbajdalok teljesen érdektelenek, Krisztiánnak óhatatlanul egy Jimmy-dallal kell búcsúznia, természetesen - hát hogy másképp lehetne kitörni apu árnyékából? Még sírdogál is egy picit a végén szegény.

Érdekes, hogy az értékelést nem Ildikó kezdi, pedig az előző alkalommal - állítólag a szabályok miatt - neki kellett elsőként szavaznia, mivel az ő két versenyzője állt a páston. Azóta nyilván változtak a szabályok, láttunk már ilyet... Viszont végre van egy egyértelmű szavazás, mindenki Krisztiánt küldi haza, így Ildikónak már nem is kell véleményt mondania (bár ezt Nórika elég nehezen kommunikálja le, hol ezt mondanak a fülébe, hol azt). Krisztián „legszebb" pillanatai alá csak a válogatós éneklését lehetett alákeverni, mivel a többi totál gáz volt. Köszönjük, Krisztián, leülhetsz, egyes.

Azért ami feltűnő volt ezen az estén, hogy a kieső Zámbó gyerek messze ma énekelt a legjobban! Mintha már az elején leesett volna a kő a szívéről, megkönnyebbülve, nyugodtan állt ki - érthető, hiszen teljes biztonsággal tudta, ma este ő fog távozni. Mosolyogva, kedvesen, nyugodtan fogadta a szavazás eredményét is, egyszóval fel volt ő erre készítve rendesen. Keresztes Ildikó szokás szerint túljátszotta a szerepét, Stone meg ugyanolyan jellegtelen volt, mint eddig, az ő arcát talán Stallone, vagy Steven Seagal arcához tudnám hasonlítani, ami az érzelmek kifejezését illeti. A jövő héten, remélem, tőle is búcsút vehetünk.

Előző rész:

X-Faktor: Amikor az önkéntes véleményezőnek is elege lett - Magánvéleményözön - 8. rész

2012.11.25. - 15:00 | Orsó - Fotók: xfaktor.rtlklub.hu

Nem bocsátom előre, hogy „szókimondó, durva szövegek", mint anno Ganxtáék. Úgy vélem, ha a tévéképernyő elbír ennyi szart, akkor egy internetes portálon is elfér ez a rövid kis szó. Azonban a pohár most már nálam is, végképp betelt.