SZOMBAT

Az irritáló élő bejelentkezésektől zsúfolt szombati, egyelőre sajnos háromversenyzős X-faktort még Nóri végre-valahára viszonylag tűrhető megjelenése sem tudja jobbá tenni. Már az elején sírdogál mindenki, „Sírásfaktor" is lehetne a show címe. Minden körítést mellőzve beszéljünk inkább a versenyzők teljesítményéről.

Az első körben korábban már előadott dalokból hoztak magukkal a szereplők. Ezt nem egészen értem, nem volt idő megtanulni még egyet? Mindegy, ez van, csak legyünk túl rajta. Antal Timi Mercy-je nekem tetszik, erőteljes kezdés, jó ruha, jó mozgás. Ebben ugyan nem kéne ennyire énekelni, de egynek elmegy, legalább olyan erős, nyers hangszínt mutat, amit eddig nem. Végre él a színpadon.

Oláh Gergő és a Part time lover eleje cseppet még erőtlen, de Gergő nagy erőssége, hogy a végére mindig belejön. Magabiztos kiállása meghozza a magabiztos éneklést is.

Csobot Adélka a jól ismert (és nagyjából az egyedüli értékelhető) That man című válogatós dalát hozza, igaz, Caro Emerald-verzióban. Ez sajnos nem lett jobb, sőt, azt a válogatós megmozdulását is talán az emlékek szépítették meg... Gyerekes, libás, sajnálom, engem ez a fruska zavar, és amit csinál, az nem jó. Combok, fodrok, rojtok, csipkék, talán inkább a Moulin Rouge-ban lenne a helye.

A második kör duettekből áll, és az első szörnyű felismerés itt ér: Antal Timi és (az önmagában egy külön sorozatot megérdemlő) Kasza Tibi előadásában csak Timi énekel élőben, míg Tibor elképesztően rossz playbacket nyomat. A Crystal túlcsordulós, klisétúltengős, agyontechnikázós dalát adják elő, ami egyébként ide teljesen belefér (hát inkább, mint a múltkori FLM-cucc), de Tibi legyilkolja azt a kis maradék élvezeti értéket is, amit azért ítélnénk meg, mert legalább énekelnek benne. Képtelen vagyok elhinni, amit látok (és hallok) egészen addig, amíg meg nem jelenik Oláh Gergő oldalán Bebe (a fura című Tevagyazakitalegjobban című dallal), és mivel ő közismerten borzalmas playbackes, az első két hang után nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami tényleg nincs rendben. Hiába a fülekbe dugdosott kontrolldugaszok, ez nem menti meg őket. Kár a két produkcióért, mert én mindkettejüket hallottam már élőben, láttam színpadon, és a stílus- és ízlésbeli problematikát leszámítva igazán jó előadóknak tartom mindkettejüket. Nem értem, hogy itt mi történt, miért szegény amatőröket hagyjuk izzadni, mi meg, a marha nagy, magyar énekes-celebek meg csak járatjuk a szánkat, de hang, na az nem jön ki rajta?

Egyedül szegény kis Bery (Sugár Berci) merte bevállalni, hogy esetleg picit rosszabbul, de élőben adja elő az amúgy elég kellemes, annak idején agyonjátszott Egyedül című duett rá eső részét. Mondjuk annyira nem volt gyenge, mint partnere, Csobot Adél, akiből semmi együttműködést nem lehetett kicsikarni. Az első két pár legalább némi életet mutatott a színpadon, míg ők sajnos csak álltak és erőlködtek. Bery legalább szimpatikus figura, bár attól tartok, hogy ez az rtl-es megkeresés már nem hozza őt vissza az ország énekeseinek sorába.

A harmadik körben olyan párbajdalokat énekelnek hőn imádott versenyzőink, amelyeket korábban nem kellett előadniuk. Na hát ezt igazán nem kellett volna...

Antal Timi sajnos Whitney Houston amúgy általam az egekig imádott Bodyguard című albumáról hozza a Run to you című dalt. Kíváncsian várom, de az első pár másodperc után sajnos az öklömet vagyok kénytelen harapdálni, majd elindulok a lakásban valami erős alkoholtartalmú italért (de nem találok). Ez Timi eddig legrosszabb szereplése. Élettelen, erőtlen, hamis, erőszakos, üres, merev. Hihetetlen. Ezt a dalt valószínűleg így még nem gyalázták meg, bár ahhoz nyilván már nekik sem volt arcuk, hogy az örök és megunhatatlan I will always love you-t mutassák be. Sajnos Whitney életművét hangról hangra ismerem. Ez a Run to you halvány rokonságot nem mutatott semmivel, ami hozzá köthető. A szöveg rossz volt! A „will you stay or will you run away" az NEM „velljúsztéj" és nem „velljúránövéj". Ezúton jelezném az érdekelteknek, hogy a gugli jóbarát, és a dalszöveg angolul lyrics. Ha még azt is begépelik, hogy Whitney meg Run to you, íme, máris ott a valódi szöveg... Ez sajnos értékelhetetlen volt. A mentorok érthetetlen és teljesen felháborító dicséreteit képtelen is vagyok meghallgatni, basszus, Feró, ti teljesen süketek vagytok? A jó életbe.

Hadd vessem közbe, hogy ha egy énekes-előadó három dal után így tönkremegy, mint most Timi, akkor mi lesz vele, ha koncertezni kell?

Oláh Gergőben reménykedem picit, hogy hamvaimból feltámaszt, de ez csak félig-meddig sikerül. A Billie Jean Metallicába oltott változata érdekes, még akár lehetne jó is, de legalább nagyjából rendben van, ellentétben Timi rombolásával. Itt is érződik azonban a fáradtság. Ejnye.

Amit végül aztán Csobot Adél művel a Wonderful world-del, az a zene tökéletes sárba tiprása, Satchmo és az egész dzsesszvilág meggyalázása. Az énektanárok, akik eddig foglalkoztak ezzel a szörnyű, démonszerű lánnyal, valószínűleg ezekben a percekben írják búcsúlevelüket, és készítik elő a szepukut, harakirit, zsilettpengét, Xanaxot, alkoholt... Ez a világ bizony csak akkor lehetne csodás, ha Adél végre elhallgatna. Bénultan nézem, ahogy Malek Miklós könnyes szemekkel, szerelmes bociként csüng Adél minden mozdulatán, és kijelenti, hogy ő egy angyal. Hát el tudom képzelni, hogy mit csinál angyalian, de hogy énekelni sosem fog tudni, arra itt és most leteszem a nagyesküt.

A zenei őrjöngés utáni úgynevezett extra(szörnyű) produkciók következnek. Ez két fellépőt jelent, az első Siti Vivien, azaz ősi magyar nevén Viva Starr, akiről érthető módon egy Lady Gagába oltott pornócsaj jut eszünkbe; sajnos jobban is tenné, ha azon a területen működne, mert ott legalább nem kell felvételről nyögdécselni, vagy ha igen, hát az kevésbé zavaró. Takács Nikolassal eddig nem volt bajom, de hát ez a mostani fellépése felejthető.

A szombati adás végén hosszas idegborzolás után, de nem meglepő módon végre kiesik Csobot Adél, Nóriról pedig végképp kiderül, hogy egy izgága moncsicsi. Az élő bejelentkezések izgalmasnak szánt, de inkább kiábrándító szörnyűségeit (a megkötözött, szomorú kismalac, kisiskolások, félrészeg néptáncosok, könnyes szemű idős emberek, családtagok...) szándékosan nem ecseteltem. Hogy mi lesz ebből még vasárnap, arra gondolni sem merek. Megyek a hűséges kis tequilás üvegemhez...

VASÁRNAP

Nem sok különbséget látok a tegnapi estéhez képest, így bekészítem magamnak a tequilát, és a biztonság kedvéért felmérem a bárszekrény további tartalmát is. Szerencsére megnyugtató a készlet, így neki merek vágni a végső küzdelemnek. No nem a két maradék versenyző egymás elleni küzdelmére gondolok, hanem a saját birkózásomra az rtl-lel és az ő úgynevezett tehetségkutatójával.

Szegény Alicia Keys biztosan nem látta a műsort, hiszen akkor nem mondana ilyen butaságokat. Igaz, a felhozatalból óhatatlanul a jelenlegi két döntősnek kellett ide eljutnia szerintem is.

A Happy ending duó kapcsán óhatatlanul felmerül bennem a kifejezés pejoratív jelentése, de azonnal elmúlik a kaján jókedv, amikor megjelenik a többi X-faktoros „jelölt" is a képernyőn... Már tegnap is volt valami közös izéjük, de azt még idejében átugrottam, most viszont nem vagyok elég gyors, és belefutok abba a szörnyű, koreai eredetű szarba, amit mostanában a fél világ viccesnek, én mondjuk rémesnek, gagyinak és szánalmasnak tartok. Brutális. Ennél trébb dolgot nem tudtam volna elképzelni ebben a műsorban, pedig erősen törtem a fejem, hogy vajon mi jöhet még - nos, erre nem számítottam. Súlyos mélypont, főleg, hogy az Irigy Hónaljmirigy ezt már elsütötte... Mi van, srácok, már attól nyúltok, aki kifiguráz? Na ez a ciki.

A második meglepetés ott ér, amikor Oláh Gergő újra az It's a man's man's world-del jön, Antal Timi (aki gyakorlatilag két napja egyfolytában sír) meg az Over the rainbow közönséget megosztó verziójával. Hát azért gyerekek, ez picit gáz. Egyszer jók voltak ezek, no de hát megint...?! Már a fülünkön folyik ki a nyál meg az ikszfaktor reklámok, és ezt kapjuk? Ezt vártuk hónapokig? Erre készültetek ennyi héten át? Pff...

A két duett ki mással is lehetne, mint a két korábbi győztessel? Oláh Gergő Vastag Csabával énekel (illetve csak ő énekel, Csaba tátog) egy középszar dalra, amiből mindössze azt tudom megállapítani, hogy Gergő jobb énekes. Timi Kocsis Tibit kapta partnerül, akinek egyetlen létező, vagy legalábbis valamennyire értékelhető száma kerül elő a kosárból, nos ez egész jó előadás (legalábbis Timi részéről, aki énekel is benne).

A következőekben Gergő és Timi is ugyanazt a dalt énekeli el, ami elsőre elég fura ötletnek tűnik (mi van a csodás bértollnokokkal, nem volt elég kraft ahhoz, hogy mindkettejüknek írjanak egyet-egyet?), de abból a szempontból mégis érdekes lehet, hogy ily módon összehasonlítható, mennyire tudnak a saját stílusukra formálni egy olyan dalt, amit eddig még senki nem adott elő?

Nos a dal szövege gyakorlatilag a közhelyhalmozás csimborasszója, de összességében ezzel mégsincs bajunk, elvégre ez itt mégiscsak az X-Faktor... Indulásról, álmokról, könnyekről, küzdésről, meg eredményekről van szó, meg hogy megérte. Törj ki a csendből. Nekem ugyan az ilyen koncepcióból készült alkalmi nótákkal eléggé komoly fenntartásaim vannak, de ide tényleg megfelel. A háttérben az ungarische gospelkórus mondjuk elég gáz. Gergő és Timi is nagyon jól előadja a dalt, mindketten felszabadultnak tűnnek, ami érthető is, hiszen óriási teher és nyomás alól lélegezhetnek fel nemsokára. A kötelező moduláció a dal közepén Gergőnél erőteljesebb, Timinél talán tisztább, de mindkettő produkció jó. A mentorokról nem óhajtok többet beszélni, Geszti szívecskemutogatása röhejes, Malek Miki sírdogál, Feró teljesen hülyeségeket beszél, szóval mindegy is.

Következik egy úgynevezett extra produkció. Na hát a Hooligans az a felfoghatatlan csoda, ami az ál-rockot képviseli ma Magyarországon. Én anno rózsaszín napszemüvegben utazgattam velük egy felhőn (Paradicsom), mert akkor még normálisak voltak, de a Királylány meg a többi tinihívogató kiborította nálam a bilit. Nyilván mindent a pénzért és az elismerésért, csak az a baj, hogy ennek a totális és végleges hiteltelenség az ára. Kár értük. Mire is számítottam, nem tudom; láthatunk egy nagyon rossz playbacket meg egy nagyon rosszul megírt, bár már előre slágerként beharangozott tucatnótát.

Valami teljesen érdektelen, a 12 döntőst összeerőltető közös produkció után tapsoltatás az elbukottaknak, időhúzás, esemesezésre buzdítás, majd reklám. Nagyon remélem, hogy azért kell a szünet, hogy a színpadot végre-valahára élő előadásra rendezzék be. Ez pedig nem más, mint a napok óta szüntelenül reklámozott Presser-Tóth Gabi duett. Könyörgöm, élő legyen!

Nem tudom, milyen csoda folytán, de tényleg az. Köszönöm, rtl, köszönöm, Presser, köszönöm, Gabi, ez egy muzikális orgazmus volt. No nem azért, mert olyan jó volt, de végre értékelhető volt valami ebben az egész überszar kavalkádban. A többi ál-éneklősnek meg üzenem, hogy lehet menni letölteni a fejenkénti 40 év közmunkát, ami ezekért az átvágós zéró teljesítményekért a minimum büntetés lenne. Hadd tegyem hozzá, hogy nem vagyok kimondott Tóth Gabi-fan, de igen: így kell élőben énekelni, ilyen egy énekesnő.

Nem marad más hátra, mint az izgalmak mesterkélt szítása, és a nagy nehezen kimondott végszó: a nyertes a mindenki által tippelt Oláh Gergő. Köszönjük, Emese.

Nos az a helyzet, hogy ide egy jó kis összegzést, magvas gondolatokat, elemző eszmefuttatásokat képzeltem, de mindössze annyira vagyok képes, hogy elmondjam, mennyire örülök, hogy vége. Köszönöm, hogy olvastatok, most pedig elvonulok, hogy a sok műizgalom után mesterséges lélegeztetésben részesüljek.