Somoskő vára

Salgóbányáról mintegy 3 km-es távolságra, a szlovák országhatár mellett található Somoskő település, efelett emelkedik a 526 méter magas bazaltkúpra épült vár. A szépen helyreállított csúcsos tornyú vár Szlovákia területén található, de a magyar oldalról is könnyen megközelíthető.

A várat a Kacsics nemzetség építtette 1290-ben. Somoskő várát többek között Csák Máté és Károly Róbert is birtokolta. Sokáig a Szécsényi család birtokában volt, de tékozló életmódjuk miatt el kellett zálogosítaniuk, ekkor került a vár a Losonczy családhoz. A legenda szerint az 1570-es években Balassi Bálint gyakran látogatta itt Losonczy Annát, akihez később az irodalomból is ismert Anna-verseket írta. A várat 1711 után Bécs megbízására kiégették, de a falakat nem rombolták le teljesen.

A somoskői vár északi oldalán található egy világhírű nevezetesség: egy bazaltzuhatag, ahol a hegy gyomrából kiömlő bazalt íves-oszlopos formában szilárdult meg. Eze kívül a világon mindössze három helyen található még meg ez a fajta geológiai ritkaság. A bazalt kihűlése során öt-és hatszögletű karcsú oszlopok képződtek, amelyek helyenként a 9 m magasságot is elérik. Ezek egy részét is felhasználták a somoskői vár építéséhez.

További érdekesség, hogy Somoskőújfalu a Karancs és a Medves közti szűk völgyben fekszik, ahol a Tarján patak és a Gács patak (mai nevén Belina, Somoson Báberki) vízválasztója, a vizek két ellentétes irányba folynak, talán ezért is tartják a helyiek Somost a "világ közepének". 

A vár alatti, magyar oldalon lévő kis kunyhót Petőfi-kunyhónak nevezték el, a költő 1845. június 12-én tett látogatásának emlékére. Innen gyalogolt át Salgó várához, ennek emlékét a tiszteletére elnevezett turistaút őrzi (Petőfi-túra)

A belépőjegy euróban és forintban is váltható. A parkolóból pár perc séta a festői vár. A 80-as években tetőt építettek a nyugati ágyútoronyra, amitől látványos lett a torony. A közeli csúcson ködbe burkolódzva Salgó vára sejlik. Az északi oldalon érdemes megnézni testközelből a bazaltoszlopokat. 

A füleki vár

Közép-Szlovákia déli részén, az Ipoly folyó vidékén egy meredek szirten áll a füleki vár. A kővárat valószínűleg a Kacsics nemzetség építtette még a tatárjárást megelőzően. A vár első ismert tulajdonosa Fulkó rablólovag volt, akit 1246-ban „mezítelenül" vívandó lovagi viadalra ítéltek és megfosztottak birtokaitól.

A XIV. században birtokosai közt találjuk Trencséni Csák Mátét, várnagyai azonban ebben a században rendre Borsod és Gömör ispánjai voltak. Fülek 1544-ben „ősi jogon" Bebek Ferenc gömöri főispán tulajdonába került. Az ő idejében zajlott le a vár széleskörű modernizációja, Alessandro da Vedano olasz hadi építész tervei alapján történő kibővítése.

A török 1554-ben elfoglalta. A vár így 39 évre az Oszmán Birodalom legészakibb szandzsákjának központja, a település pedig a mai Szlovákia területén az egyedüli ilyen szintű közigazgatási székhely lett. A vár császári csapatok általi elfoglalása után 1593-ban 2400 muzulmán hagyta el az erődítményt, és a XVII . század elejére a szélesebb vidék egyetlen „töröktől biztonságos" helyévé vált.

A török szultán 1682-ben budai Ibrahim pasát szövetségeseivel, az erdélyi fejedelemmel és Thököly Imre kuruc vezérrel küldte Fülek ellen. Az erősségbe a környéket elözönlő hadsereg elől sokan bemenekültek, így odabent a 700 fős őrség mellé érkezőkkel együtt mintegy 4.000 ember zsúfolódott össze. A várvédő sereget Koháry István várkapitány vezette. A vár alatt ötvenezres sereg gyűlt össze. Az ostrom folyamán ugyan történt néhány kísérlet a vár felrobbantására, de végromlását a török pasa parancsára véghezvitt gyújtogatás, valamint a várfalak és bástyák emberi erővel történő lerombolása okozta. A szultán a sikeres füleki ostrom után felkínálta Thökölynek a magyar királyi koronát, ő azonban csak a Felső-Magyarország fejedelme címet fogadta el.

Az erődítmény ma vármúzeum gazdag gyűjteménnyel. Udvarán minden évben különböző lovagi tornákat, várjátékokat, népi kirakodó vásárokat tartanak.

Legszebb része a Bebek-torony, melyet építtetőjéről, Bebek Ferenc nógrádi főispánról neveztek el. Az ágyútorony sem tudta megakadályozni elestét, mert a törökök 1554-ben csellel vették be. A krónikák szerint egy szerecsen rab a török támadóknak kinyitotta a vastáblával zárható szemétledobó nyílást. Ezen bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is. Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott és bódultan aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő budai pasa túlerejével bevette a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. A vár a városközpont kiemelkedő pontján található. Érdekes várfalairól látni a házgyári lakásokat, buszpályaudvart - éles a kontraszt. A Bebek-toronyban vártörténeti és népművészeti kiállítás található. A biztonságos közlekedést szolgáló fémrácsozat és korlátegyüttes valahogy nem illik a várhoz, de nem tudja lerontani annak szépségét.

Hollókő vára

A Hollókői vár a Cserhát hegyei között, az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított palóc település, Hollókő közelében, egy kiugró sziklaszakadék szélén áll. Hollókő várának első írásos említése a XIII. századból származik "Castrum Hollokew" néven.

A Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárást követően kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítmény ötszögletű öregtornyát.

A Kacsicsok leszármazottai az Árpád-ház kihalása után a felvidéki kiskirály, Csák Máté hívei voltak, ezért Károly Róbert elkobozta birtokaikat, s Hollókőt 1313-ban Széchenyi Tamásnak adományozta. 1552-ben kerül török kézre, és végleges felszabadítására mindössze 1683-ban került sor.

A csaknem teljes egészében helyreállított vár 1996-ban megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Eredetlegendája szerint a Pusztavárhegyen álló földvár ura, Kacsics András szépasszonyt rabolt, akinek dajkája boszorkány volt. A boszorkány dajka pedig szövetkezett az ördöggel, hogy a fogságból kiszabadíthassák a lányt. Így történt, hogy az ördög parancsára az ördögfiak holló képükben elhordták a vár épületköveit, és mai helyén, a hatalmas sziklán felépült a Hollókői vár, mely 1987-től - a védett Ófaluval együtt - része a Világörökségnek. Helyreállítása 1996-ban fejeződött be.

A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.

Salgó vára

A Medves-fennsíkon, egy 625 m magas vulkáni kúp tetején található Salgó vára. A legkönnyebben a 21-es főútról közelíthető meg, Salgótarjánt észak felé elhagyva, Somoskőújfaluban jobbra fordulva kell Salgóbányára eljutni. Itt a település nyugati részén található parkolóból gyalog lehet a meredek emelkedőn a várba jutni.

A korai vármag mindössze a hegycsúcson álló öregtoronyból és alacsonyabb részén lévő palotaszárnyból állhatott, amit az évszázadok múltával, egy félköríves alsóvárral egészítettek ki.

A vár legrégibb részét, a vaskos öregtornyot a XIII. században a Kacsics nemzetség Tarjáni ágának tagjai építették. Tarjáni Miklós 1308-ban behódolt Csák Máténak, de 1318-19 környékén gyorsan Károly Róbert oldalára állt, hogy fiai megőrizhessék a várat és a birtokot. A vár első írásos említése 1341-ből származik, ekkor Castrum Salgow néven, mint Illés és Miklós, a testvérek közös birtoka szerepel.

A szomszédos Zagyvafői várat 1457-től birtokló husziták 1460 nyarán elfoglalták a várat, de Mátyás király seregei még ez év szeptemberében visszafoglalták azt. A király vissza már nem adta korábbi tulajdonosainak, hanem elzálogosította Szapolyai Imrének. Ezután következett Salgó várának fénykora, erre az időre esett teljes kiépítése is.

1554-ben a közeli Fülek várának elfoglalása után a törökök Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég vezetésével Salgó várának bevételére indultak. A legenda szerint csellel vették be: a közeli hegyekre hatalmas fatörzseket vontattak fel, a vár védői ezeket látva pusztító erejű ágyúknak vélték, majd harc nélkül elmenekültek a várból. A királyi seregek 40 év múlva erős ostrommal tudták visszafoglalni, majd felrobbantották falait. 

A bujáki vár

Palócföld egyik érdekes vára a Bujáki vár. Kimagasló falai még ma is hirdetik a régmúltat, a dúló csatákat, török küzdelmeket kiáltó büszkeséggel. Buják várának romjai egy 310 méter magas hegyen találhatóak a falutól északra, erdős hegyektől körülvéve.

A vár magja, az öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de oklevélben először csak 1303-ban említik. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta, de nem tudta bevenni, mert Dénes fia Pál mester felmentő serege az ostrom feladására késztette.

1386-ban Mária királyné Garai Miklósnak adta, és ezt az adományt 1393-ban Zsigmond király is megerősítette. A Garai család kihaltával visszaszállt az uralkodóra. Zsigmond király 1424. május 20-án a szandai várral együtt feleségének, Borbála királynénak adományozta az erősséget és a környező birtokokat (Bér, Bokor, Boldog, Erdőtarcsa, Kutasó stb.). 1439-ben Albert király elkobozta a várat Borbálától, és Báthory Istvánnak adományozta.

Az 1440-es években a husziták sikertelenül ostromolták. A mohácsi csatavesztés után 1528-ban Szapolyai János király a Báthoryak hűtlensége miatt Werbőczy Istvánnak adta, de 1551-ben már ismét egy Báthory (Báthory András) volt a birtokos. A Báthoryak építették ki a 16. század közepére (a török veszély növekedése miatt) a külső falgyűrűt. Az északi nagy körbástyát valószínűleg 1551 táján építtette Báthori András. Ő csak 1552-ig maradt a vár ura. Ali budai pasa július 19-én, alig öt napos ostrom után foglalta el a várat, mert az őrség egy része éjszaka elmenekült.

Az 1556-57-es zsoldlajstrom szerint a török várőrség 28 fős volt. 1593-ban Báthory István országbíró vezetésével sikerült visszafoglalniuk a magyaroknak. 1605-ben Bocskai István csapatai szállták meg. 1606-ban, a bécsi békével került újra királyi kézbe.

A Báthory család kihaltával a Várady család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott. 1663-ban a törökök újra elfoglalták, és 50 főnyi őrséget helyeztek el a várban. Néhány hónap múlva Balassa Imre gyarmati kapitány vezetésével magyar csapatok foglalták vissza a várat azzal a feltétellel, hogy a török őrséget hagyják szabadon elvonulni. A magyarok a megállapodás ellenére Csécse mellett megtámadták a kivonulókat, és legtöbbjüket megölték. Emiatt még abban az évben Martuzán aga hatvani parancsnok ostrom alá vette a várat, amit Berczely János várkapitány a szabad elvonulás feltételével feladott. Most a törökök támadták meg az elvonulókat, és mészárolták le legtöbbjüket. Ekkor még kijavították a várat a törökök, de néhány év múlva, valószínűleg 1666-ban felrobbantották. Többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom.

A várban még ma is látható a török mecset falainak maradványa.

Buják főutcáján végighaladva, a falu végétől kb: 1,5-2km múlva egy éles kanyar előtt vezet fel a gyalogösvény a várhoz. A gépkocsit a kanyarnál, egy kis pihenőnél lehet hagyni. Közel 1km séta után érjük el a várromot, ami a gaztól szinte láthatatlan. Falait a kúszónövények lepik el, a romok között sétálni szinte lehetetlen. Elszomorító látványt nyújtott a Bujáki vár romja 2011 őszén.

Szabadon látogatható.