Vargabetűktől a színpadig - Hemzsegő szívek a NyME-SEK és a WSSZ fúziója
Képgaléria megtekintése2013.01.07. - 00:15 | Kánya Dóra - Fotók: Görcz Andrea
Ha az egyetemisták nem mennek a színházba, a színházat hozzák el nekik. Ennek apropóján született meg a NyME-SEK és a Weöres Sándor Színház fúziójára, Karinthy Cirkusza alapján, hagyományteremtő szándékkal a Hemzsegő szívek című darab.
A „most" most érkezett el? Reméljük, szinte hemzsegő szívekkel, mert a színház és az egyetem fúziójából a társulat és az egyetemisták közreműködésével egy darab született.
A társulatból Unger Tünde vette kezébe az irányítást. A 125 éve született és 75 éve elhunyt író-humorista, Karinthy Frigyes előtt adózva egy minden formájában új művel állt színpadra, profi és amatőr színészekkel a társulat. A pénteki premieren családtagok, rokonok, barátok, tanárok előtt libbent fel a nagyszínpad vörös függönye. A Hemzsegő szívek ha a címe miatt nem is, de a kezdeményezésével már alapból közel teltházzal startolt.
A darab Karinthy Frigyes és egy egyetemi hallgató, Varga Richárd azonos, A cirkusz című novellájából készült Unger Tünde közreműködésével. A humorban bővelkedő írások az irónia és a valóság határmezsgyéjéről szemezgetnek, és szólnak a közönséghez. Színpadi formája nem volt könnyen emészthető, a játék sem volt pazarnak mondható. Ha az utóbbi ténytől eltekintünk, még mindig megmarad a darab legégetőbb problémája: a túljátszott vagy egyáltalán el nem játszott részek mögött nem volt a műnek története. Olyan legalábbis biztosan nem, amit a jövő tanáraitól és az értelmiség papíron megalapozott újoncaitól várnánk, a cirkuszérzésről nem is beszélve. A profi smink és a karakteridealizált jelmezek mögé kellett volna még valami, amitől - csúnya szóval - átjön a porondhatás. Fekete Linda óriástalpú, pirosorrú bohóca, - alias emberidomárja - édes és kedves volt, bár Linda iránt bővelkedő elfogultságunk ellenére idővel az unalmas szintre laposodott. A 100 fejű közönség pedig hol valóban nevetett, hol pedig csak muszájból.
A színpadot, ahol a szöveget tekintve „testet öltött a szó", megosztották. Háttérben a nézőközönség feszülten meredt vagy nevetett az előttük játszódó minidarabokon, amit a porondmester, Jean Pierre S'écrouler felvezetője után láthattunk. Cirkusz a cirkuszban, valahol az álomképek és játékok szuperlatívuszának irreálisan valóságízű mesebirodalmában lépett a színre a perverz disznó, az álnok kígyó, a tőzsdecápa és a hülye majom. Fejet hajtunk itt a kidolgozott szövegeket illetően, amik követéséhez amúgy is Sherlock Holmes-szerű képességek kellettek (A dekódoláshoz az interneten megtalálhatók a novellák - A szerk.).
A jellememberektől megtudhattuk, hogy egy „hello"-val megelőzhető, hogy az emberek érzéketlenek legyenek, vagy az, hogy a szó csak a Hibrid Elektrosztatikus Levegő Olvasztó mozaikszavaiból tevődik össze. Nem estünk hanyatt a perverzséget és álnokságot messze elkerülő lányoktól, ahogy a fájdalmas arcot magára erőltető egyszemélyes Hemzsegő szívtől sem. Az utóbbi a rohanó cirkuszvilágban próbálta elmondani versét, amit csak a mű végére hagytak neki, óriási hangzavar közepette.
Erős párhuzamként tűnt ki a végén a hülye majom és a tőzsdecápa pár(atlan)-beszéde. A nyersségétől vibráló pár perc a hatásvadász betétek mellett is elért hozzánk. A mai kor értéktelenségére és az értékek gyors szublimációjára helyezték a hangsúlyt. Pénz és siker, élet és utópia, vér és gyomor, test és lélek. Kétismeretlenes egyenletek a XXI. században? Vártuk tőlük a megoldást az egyenlőségjel végén, mélyen kongtak a fülünkben a szavak.
A finálé - ha lehet ezt mondani - jóra sikerült. Tánc, zene, vers, mosoly és taps az ismerősöktől, csattanó híján is.
Semmi nem az, ami annak látszik. Mindenki egyfelé tart, csak nem meri bevallani - vélik a diákok. Valahogy mind így vagyunk ezzel, Karinthy is így volt. Vagy mégsem?
„S így lettünk megint hívőkké egy kis vargabetű után.
Kezdetben volt: hiszek, tehát vagyok.
Aztán, kis időre: gondolkodom, tehát vagyok.
S most, véglegesen: hitelem van, tehát vagyok.
Vagy egyszerűbben: pénzem van, tehát vagyok."
(Karinthy Frigyes)
A színpadon a S. E. K. diákjai, mint színészek, táncosok, akrobaták, zenészek, énekesek, jelmeztervezők, divattervezők, képzőművészek.
Játsszák:
Rozmán Kristóf, Bogáti Péter, Horváth Anikó, Papp Zsófia, Béry Erik, Bacsa Flóra, Varga Richárd, Pesti Arnold
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Ahogy azt a mentorok mondták: a szerencse az, hogy senki sem profi színész.
Ezért gondolom azt, hogy az általad nem eljátszottnak titulált karakterek, el voltak játszva, csak minden bizonnyal te Oscar-díjas alakítást vártál. Akkor inkább moziba járj, azt kritizáld, mert talán azt megérted.
A tévedésekkel kapcsolatban, illetve az itt leírt véleményekre reflektálandó a cikkíró válaszolni fog - mint főszerkesztő fogom rá megkérni!! Sőt, helyreigazítást is teszünk, ha olyan szintű a tévedés a darabbal kapcsolatban. Annyit azért érdemes tudni, hogy rendszeres WSSZ tudósító és mindene a színház, tehát lehet, ezesetben (jó) oka volt azt írni, amit.
Egyébként tendencia, hogy érdemi kritikát nem MERNEK írni semmiről helyi zsurnaliszták - minden jó, ami színre, falra, hallójáratba kerül. Úgy gondolom, az a megfelelő út, ha többféle vélemény ütközik egy előadás kapcsán, pro és kontra. Átolvasva kijelenthetem, sértő minősítés nem volt a cikkben. Vitára okot adó ezekszerint annál több. És ma, amikor a kultúra amúgyis mostohagyerek, kell-e annál több, hogy beszélünk róla? Kell.... Hogy JÓL beszéljünk róla! Ehhez kellenek a másik oldal meglátásai, véleményei, kritikai észrevételei. Elfogadjuk, ha hibáztunk, mert bárkivel előfordul.
A fenti pedig a 6xxx írásunkból egy volt, tehát nem fogunk a kardunkba dőlni miatta.
A következő előadásra a meghívást örömmel fogadjuk, mi OTT LESZÜNK! Ahogy eddig is ott voltunk szinte mindig...
Ambíciókkal és alázattal teli színjátszást kívánva, barátsággal:
Büki László
főszerkesztő
Üdvözlettel
Béry Erik
Először és utoljára, főszerkesztői kérésre reagálok a kommentekre.
Mind tudják a Vaskarika.hu kulturális és támogató portál, ami évek óta a helyi kulturális élet eseményeiről előszeretettel közöl írásokat. Nem kevés cikkünk jelent meg a Weöres Sándor Színházzal és a Nyugat-magyarországi Egyetem-Savaria Egyetemi Központtal kapcsolatosan, tudósítások és publicisztikák egyaránt. Az utóbbiban az újságírónak véleményt kell formálnia az adott eseményről, ez történt most a színdarabbal is. A publicisztika így egy szubjektív megközelítés, egyszemélyes vélemény.
Először szeretnék elnézést kérni a tárgyi tévedéseket illetően: Fekete Linda bohócot alakított, az emberidomárt Béry Erik a darab végén személyesítette meg.
Másodszor írom, hogy alapvetően nem a szereplők játékával volt gond, hanem magával a művel. Ezt bővebben fent már kifejtettem. Az csak mellékes, hogy egy többrétegű darabot nem szabadna amatőr színészekkel eljátszatni, egyetemi-színházi kezdeményezés ide vagy oda. Jobb, ha egyszerűbb és érthetőbb a történet, a nagyszínpad ötödik sorának közepéről mondom. De ez az én véleményem! Az írás, ahogy a színészet is egy „kirakatjáték”. A nagyközönségnek szól, így el kell fogadnunk, hogy nem tetszhet mindenkinek az, amit csinálunk. Én ezt elfogadom, szívből remélem, hogy a jövőben Önök is hasonlóan állnak majd a dolgokhoz. Továbbá úgy gondolom, mindenkit megillet- engem és Önöket is- a vélemény szabadsága. Legyen ez akár sajtó, akár szólásszabadság. Én egyszerűen élek a vélemény szabadságával, kockázati tényezőkkel együtt.
Köszönettel veszem a tiszteletjegyet, de nem kívánok részt venni a következő előadáson.
Tisztelem Unger Tünde munkáját, aki ezt az egészet megvalósította, és pártolom Jordán Tamást abban, hogy a fiatalságot be kell csábítani a színházba. További sok sikert és eredményes munkát kívánok mindkettőjüknek!
Tisztelettel:
Kánya Dóra
Kicsit megkésve de szeretnék reagálni a darabra, az alább olvasható hozzászólásokra. Laikus szülő vagyok. Gyermekkoromtól járok színházba, magam is részt vettem, veszek művészeti csoportok munkájában. Utóbbi időben kevés színházi élményem volt, családi okok miatt, de az utolsó profi darabokkal úgy voltam, hogy volt egy szabad estém, de sokszor sokat kinlódtam a nézőtéren híres színészeink "színjátszását" nézve. A lényeg: Gratulálok!! Hosszú idő óta ez az este volt számomra az, amikor az elejétől végig élveztem a szinielőadást. Számomra volt története, sok történet keretbe foglalva, élveztem a színészkedés nélküli természetes játékot, örültem annak, hogy nem kell fülelnem arra mit mondanak a színpadon, szép, tisztán artikulált szöveg hallatszott és nekem átjött. Azt hiszem értettem a mondanivalót.:) Nem kényszerből nevettem és tapsoltam. És ahogy a férjem mondta újra átélhettem azt az érzést, amit talán a katarzis szóval lehetne érzékeltetni. Örültem, hogy a végén együtt mondhattam a szereplőkkel a verset. Jó kezdeményezés, így tovább! A profiról: Fekete Linda bohóca nekem nagyon profi volt, jó helyen jó időben,volt ott ahol kellett és nagyon élveztem a darab elején minden percét a függöny elött való létezésének. Köszönöm még egyszer nektek ezt az estét.