"Jobban esik, hogy több múlik rajtam" - interjú Czukor Balázzsal, a Weöres Sándor Színház színészével

2013.03.05. - 00:30 | Kánya Dóra - Fotók: Büki László 'Harlequin', Görcz Andrea

"Jobban esik, hogy több múlik rajtam" - interjú Czukor Balázzsal, a Weöres Sándor Színház színészével

Sietve kapkod, éppen A félkegyelmű próbájáról rohan lefelé. Fáradt, mondja és látszik is rajta. A múlt héten debütált újra a legfrissebb Jeles- rendezésben. Czukor Balázs régi-újként ismét Szombathelyen játszik, de, hogy mi van a színház előtt, mellett és mögött? Erről kérdeztük.

Muszáj megkérdeznem, nálad „kiből" lett a cserebogár? Hogyan, honnan indult a színészet?

A középiskolában egy zenekarnak voltam az énekese, akkor megtapasztaltam, hogy milyen színpadon lenni. Amikor be kellett adni a felvételi jelentkezési lapomat, úgy éreztem, nehezen ülnék be egy iskolapadba. Színművészeti Egyetemet jelöltem meg és ott elsőre eljutottam a harmadik rostáig. Ezért  a következő évben újra megpróbáltam. Felvettek.

Mi volt a legmeghatározóbb pillanatod az egyetemen?

Ascher Tamás Godot-ra várva kurzusa volt a legizgalmasabb. Akkor éreztem először, hogy bele tudok helyezkedni egy figurába.

Hogyan találod meg magad egy karakterben? Hogy éled meg a próbafolyamatokat?

Nagyon sok mindenen múlik, kifejezett módszerem nincs. Lényeges, hogy rá tudjak hangolódni a rendezőre, ő pedig rám. Akkor kialakulhat egy alkotói folyamat, amiben a karakter egyszer csak magától megnyílik. A próbák folyamán először a helyzeteket próbálom megtanulni, aztán a szöveget. Szerencsés, ha adódik egy-egy ihletett pillanat, és akkor egyszer csak önjáró lesz maga a szerep. Utána már bizonyos dolgok ösztönösen működnek.


Nagy Cilivel, a Kézről-kézre c. darabban

Mitől lesz valaki színész?

Azt tapasztalom, hogy egyfajta szeretethiány indítja el az embert. Én azt éreztem, hogy sok minden van bennem, ami felszínre akar törni.

A színpad mellett a filmvásznon is feltűntél...

A filmnél ha egyszer megvan egy jelent, az bekerül egy dobozba, és azon már nem nagyon lehet változtatni, ettől könnyű és nehéz.

Rendezel is... Minden színészből rendező lesz egyszer? Ez irányítás-alkalmazkodás kérdése csak?

Szeretek rendezni. Sajnos idén már nem lesz lehetőségem rá, mert elég későn derült ki, hogy visszaszerződöm Szombathelyre, de a következő évadban tervben van. Ha kiválasztok egy darabot,  elvárom magamtól, hogy minél jobban a mélyére ássak. Sok szempontból közelebb áll hozzám a rendezés, ami szerintem alkati kérdés. Egyszerűen jobban esik, hogy több múlik rajtam. Ha egy munka nem sikerül úgy, ahogy szerettem volna, akkor tudom, hogy én vagyok érte a felelős. Míg színészként alkalmazkodni kell egy rendezői koncepcióhoz. Mikor rendezek, akkor általában a színészek személyisége köré próbálom szervezni az előadást. Ilyenkor akár változhat a szöveg is, és ők is erősebben részesei a próbafolyamatnak.

A múlt héten volt Jeles András rendezésében, Dosztojevszkij műve alapján A félkegyelmű premierje. Mennyire érzed magad otthon a darabban?

Jeles Andrással nagyon jó dolgozni. Jó érzés, hogy sokat vár el tőlem, és bízik bennem. Ritka, hogy valaki ennyire nyitott színészek felé, ami sokszor már naivitásnak hat, de ez egy nagyon jó táptalaj egy jó előadás elkészítéséhez.


A félkegyelmű című darabban

Mi az, amitől minden reggel kikelsz az ágyból? Publikus választ várok!

Azt magam sem tudom (nevet). Mindig az adott munka.

Mit csinálsz akkor, mikor épp nem csinálsz semmit?

Elkezdtem dalszövegeket írni. Talán egyszer majd lesz egy koncert.

Lehet tudni, mit tervezel Szombathelyen?

Sejtem, de még sok minden változhat.

Új hozzászólás