Írásos emlékek szerint az első anyák ünnepét az ókori Görögországban tartották, amikor Rheát, az istenek anyját és vele együtt az édesanyákat köszöntötték. Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt szervezte az első ünnepséget 1925-ben, majd 1928-tól vált hivatalos iskolai ünneppé.

Ez csak egy nap az évben, amikor úgymond hivatalos ünnep keretében köszönhetjük meg mindazt a szeretetet és gondoskodást, amit kaptunk édesanyánktól. Ezen a napon fájó szívvel emlékezünk azokra, akiket sajnos már nem ölelhetünk át.

Kezdetben az óvónők, tanítónők szervezte ünnepségeken szavalták el gyermekek kis versikéjüket anyukájuk örömére, adták át kis rajzukat, ajándékukat. Nagyiskolásként már nem szerveznek ilyen ünnepségeket, ekkor önállóan kell a nagyfiúnak, nagylánynak megszervezni a köszöntést. Természetesen az apa besegít a szervezésben, intézi anya kedvenc virágját a piacon, vagy a kertészetben.

Leggyakoribb ajándék a virág, bonbon, de igazán hatásos a házimunkában való nagyobb részvétel, mosogatás, takarítás, esetleg a nagyobbak számára a főzés.

Minden Édesanyának, Nagymamának és Keresztanyának kívánunk szerkesztőségünk nevében jó egészséget, erőt, kitartást és türelmet a dolgos hétköznapokra, Anyák Napjára pedig néhány emlékezetes, meghitt percet.

Külön köszöntjük a gyermeküket egyedül nevelő édesanyákat, akiknek még nehezebb a dolguk, ugyanakkor különleges kötelék alakul ki gyermek és édesanyja között.

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.