Magyar akaratlenyomat, korfüggetlen térhatással - Portugál a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2013.05.06. - 12:00 | Kánya Dóra - Fotók: Csizmazia Ákos

Egy velős pofon a háromlábú széken egyensúlyozó magyar társadalomnak és a boldogság káoszelméletének lejáratlan receptje - mindezt kisfröccsel kínálja szocialista kiskocsmában Egressy Zoltán Portugálja, Szerémi Zoltán rendezésében, a Weöres Sándor Színház falai között. Tragikomédia ez időgép nélkül is - ha már sírva vigad a magyar, miért ne tehetné ezt piásan?

Így képzeltük, és ilyen volt a szoci kiskocsmahangulat, tudják: kockás abrosz, rozoga székek, ebben az esetben Ferencváros színben pompázó díszítés, a sarokban egy állandó vendéggel, a pult mögött a kocsmáros kedves lányával, műbajusszal és nyúlfarkas kulcstartóval. Aztán kérünk kétszer két dekát a pirosból, zenés felárral, és máris leülhetünk Horváth Ákos műanyagpoharas Sátánja mellé egy pálinkára vagy Unicumra. Ha nem borzongtak bele a töménybe, jöhet még egy, most dupla. Ez is megvan? Löttyintsük le mindezt a kis bubis pirossal. Csak halkan a böffentéssel! Mehet még egy kör?

A darab mozgatórugója a vágy. Legyen az a szebb jövő felé irányuló, a szerelembe temetkező vagy az következő pohár bor irányába hajazó. Keserédes valóság 180 percben, az önmagukra ébredés nagy kérdéseivel, nagy terveivel, nagy lelkesedéseivel és a még ezeknél is nagyobb csalódásaival. Mennyire kell akarnunk valamit, hogy megmozduljunk? Túl nehéz vagy túl könnyű az első lépés? Lerágott csont a történet. Közben magyar akaratlenyomat, korfüggetlen térhatással.

Nevettető persze néhány deci fröccs után magunkon röhögni, vagy a kocsmatársakkal együtt mindenkin. De mi van akkor, ha hirtelen egy pesti ismeretlen betoppan egy vidéki talponállóba és közli, hogy ő Portugáliába megy? Kovács Gergely Becéjéről a darab végére sem tudtuk eldönteni, Pán Péter-szindrómás felnőtt vagy megváltozhatatlan álmodozó. Pesti értelmiségiként a „több mint itthon minden" utáni csillapíthatatlan sóvárgás okán vágyik a nyugati országba. Csak nem számol a véletlennel: Irgácson megismerkedik Alberti Zsófi Masnijával. Az elsőre kölcsönös vonzódásból idővel egyoldalú szenvedés lesz. Bece lesz a darab hősszerelmese és csalója egyszemélyben. Pedig volt minden: nagy összenézés, közös fagyizás strandolással, céllövölde cél nélkül. Zsófi egyik legjobba szerepe ez, még a plüsskaticás hátizsákjával is. Őt egyedül neveli kocsmáros édesapja, Szabó Tibor.

Mi meg persze a röhögőgörcs közepén ülünk a Márkus Emília teremben, főleg mikor a nagy némaságában néha meg-megszólal Horváth Ákos Sátánként, aki hol bepisil, hol húzóra issza a fröccsöt. Ezzel szemben erőltetett volt Németh Judit Jucikája, nekünk ő magassarkúban vonuló nő és nem sportcipőben földön fetrengő részeges. Majd lenyom egy Unicumot a szerepben nekünk nagyon szimpatikus Kelemen Zoltán papként, de mégis fontosabb a Mi Atyánknál, hogy jön-e a Fradi vagy sem. Kihagyhatatlan alkotórésze a falusi kocsmának a bumerángként visszatérő Endrődy Krisztián Retekje és Orosz Róbert Csipesze. Az előbbi rendőrjelvényével térít, az utóbbi a hülyeségeivel tesz hidegre minden poént.

A lelkesedést a rideg valóság és a bátortalanság akasztja szögre, akárkit is vegyünk példának a darabból. Az életünk megváltoztatásához magunk kellünk, józanon és részegen egyaránt. Hogy mindeközben választunk-e mellénk társakat - legyen az nő vagy férfi, barát vagy házastárs - már csak részletkérdés. Kovács Gergely szerint is felül bugyi van, alul meg semmi. Ilyen gondolatok után csak egy pohár bor kell.

A Portugál sikerdarab, de mégsem juttat el még a határon túlra sem. Nekünk sok volt, a végére belefáradtunk a túljáratott poénokba. Lassan nyílt ki és nem tartott valahogy sehová. A szándék ugyanúgy megvolt, akár a darab szereplőiben, de közben ott marad az egész tervként - Irgácson. Vagy a kocsmában, a vodkás üveg mellett.

Szereplők:

MASNI/Alberti Zsófi
BECE/Kovács Gergely
SÁTÁN/Horváth Ákos
KOCSMÁROS/Szabó Tibor
FELESÉG/Fekete Linda
PAP/Kelemen Zoltán
RETEK/Endrődy Krisztián
CSIPESZ/Orosz Róbert
JUCIKA/Németh Judit
BITTNER/Szathmáry Gábor

Díszlet, jelmez: Csík György
Zeneszerző: Szerémi Zoltán
Zene: Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Bognár Alexandra
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Szerémi Zoltán